A kiskamasz Raina egy éjjel furcsa érzéssel a hasában ébred, és hamarosan a mosdóban köt ki. A fertőzésből ugyan felgyógyul, a hasfájás viszont vele marad: félni kezd ételektől, testi tünetektől, és akkor az iskolában őt szekáló lányról vagy a barátnője elköltözéséről még nem is beszéltünk.
Az amerikai Raina Telgemeier önéletrajzi ihletésű ifjúsági képregénye, a Görcs a fiatalkori szorongással, és annak testi megélésével foglalkozik a szerzőtől megszokott, egyszerre kedvesen józan és derűs megközelítéssel. A kötet felkerült a New York Times bestseller listája, ami azt jelenti, hogy annyira sikeres lett, hogy egy-egy hét alatt 5-10 ezer példányt adtak el belőle. És ifjúsági képregényként példátlan módon hetekig az élen trónolt, nemhogy a képregényes listán, hanem az összes könyvet megelőzve.
A szerzőtől magyarul is olvasható Mosolyogj! és a Nővérek után érkező, 2019-es Görcs egyik nagy értéke maga a témaválasztás, hiszen a félelmeink kezeléséről a felnőtteknek ma már egyre több cikket írnak, de sok környezetben még így is amolyan úri huncutságként kezelik a szorongás okozta testi-lelki betegségeket, tüneteket. A gyerekek, kamaszok pedig találkozhatnak azzal, hogy a félelmeikre a felnőttek egy része rálegyint vagy kineveti, már ha a fiatalok egyáltalán meg tudják, merik fogalmazni őket.
A képregénybeli Rainát ugyan támogató közeg veszi körbe, a szülei komolyan veszik a gyakori hasfájását, és elviszik a szükséges orvosi kivizsgálásokra, majd terápiába kezd járni, a lányban mégis kialakul az az érzés, hogy vele személyesen valami baj van, amin nem segít, hogy a kamaszkorban egyébként is annyi változáson megyünk keresztül.
Amikor a Görcs megjelent, a kritikusok méltatták azért, hogy nemcsak empatikusan fordul a mentális problémák felé, hanem a hétköznapi életben előforduló jelenségként ábrázolja, ami ugyan kellemetlen, de meg lehet tanulni vele együtt élni, sőt, le lehet győzni. És
az érzés, hogy nincs egyedül, kifejezetten felszabadító lehet a kiskamasz olvasónak,
főleg, hogy a Görcs a történetbe szervesen beleágyazva egyszerű tippeket is ad ahhoz, hogyan tudjuk bárhol, bármikor kezelni a szorongást, a félelmet vagy az induló pánikot. Emellett a szerző a kötet végén közvetlenül, írásbeli üzenetben is fordul az olvasói felé, és röviden elmondja a saját tapasztalatait a szorongásról, illetve arra bátorít, hogy aki ezt éli át, forduljon egy megbízható felnőtthöz és beszéljen az érzéseiről. Vagy rajzolja le, énekelje el, rendezze meg színdarabban, írja meg - azaz ossza meg, dolgozzon vele és próbáljon meg nem rágörcsölni!
A kötet emellett a barátnők példáin keresztül azt is bemutatja, hogy alkatunktól függően sokféle módon kezeljük a félelmeinket, így segíthet empatikusabbá válnia annak, aki esetleg úgy olvassa a képregényt, hogy ő maga kevésbé érzi érintettnek magát.
Ezt a saját magunk vagy a másik felé elfogadó megértést pedig az is segíti, hogy a kötet letehetetlen: Telgemeier stílusa ugyanis nagyon szórakoztató. A Görcs tele van finom kis megfigyelésekkel arról, milyen kamasznak lenni, milyenek a felnőttek és úgy általában az emberek, és ebben Telgemeier nagyon jól érzi az arányokat. A fárasztóan sztorizgató nagymama, a tanulók közti konfliktusokat félreértő tanár vagy akár a szellentés ábrázolása nem lesz bántó vagy alpári, egyszerűen csak ismerős és megmosolyogtató. Emellé pedig felsorakozik
a nagy tehetségről árulkodó vizuális ötletek sokasága.
Telgemeier rajzolói stílusa egyszerű, ám mestere annak, hogyan lehet érzékenyen és találó vizuális humorral elmondani összetett érzelmi helyzeteket. Például amikor a terapeuta megkérdezi Rainát, hogy miért ment el hozzá, a következő képeken érzelmek és gondolatok sora jelenik meg, amit a lány végül csak annyival tud szóban összefoglalni: “nem tudom”. Mert igen, sokszor azt sem tudjuk, hol kezdjük, sőt, még azt sem, mit is érzünk valójában.
A kötet eredeti címe Guts volt (azaz ‘belek’, ‘zsigerek’ vagy ‘has’), a Görcs ennek ügyes magyar verziója, még úgy is, hogy eleinte azt hittem, a kötet a menstruációról fog szólni. Ami egyébként érintőlegesen meg is jelenik benne, mert Raina barátnői közül már van, akinél elkezdődött, de nem ez a téma áll a kötet fókuszában. Itt érdemes kitérni arra, hogy Telgemeier képregényeit előszeretettel említik kiváló példaként, hogy nők és lányok is lehetnek és legyenek is a képregények főhősei. Hozzánk Kleinheincz Csilla írt erről cikket, de szóba került a 2021-es PesText képregényes előadásán is:
A Pestext női képregényekről és alkotókról szóló beszélgetésén kiderült, melyik hazai női alkotókat ajánlják külföldre, melyik a jó Anna Frank-képregény, és ki merített ihletet a szülei temetkezési vállalkozásából, valamint az is, melyik az a Maushoz mérhető mű, amit mindenképpen ki kéne adni itthon is, hiszen olyan hazai eseményekről szól, amiket Magyarországon nem lehet megrajzolni.
A lány főszereplő persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Görcs csak lányoknak való képregény lenne, főleg, mert amiről szól, a félelem, közös emberi tapaszalatunk. Az egészséges megküzdés a félelmeinkkel pedig közös feladatunk.