A szerető családok úgy másfélék, hogy közben mégis ugyanolyanok
Ruff Orsolya

A szerető családok úgy másfélék, hogy közben mégis ugyanolyanok

Az ország első szivárványcsaládos mesekönyveként definiálja a Micsoda család!-ot a kötetet kiadó alapítvány, ami tárgyszerűen igaz is, a hangsúly közben mégis egészen máshol van.

Tavaly augusztusban, illetve szeptemberben jelent meg az amerikai Lawrence Schimel két mesekönyve (Bedtime, Not Playtime! és Early One Morning), amelyet Micsoda család! címen most magyarul egy kötetben jelentetett meg a Szivárványcsaládokért Alapítvány. Várható volt, hogy a Meseország mindenkié után nagy feltűnést kelt majd a mesekönyv, holott, ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa, annak elég hamar leesik, hogy a kötetben a szülők egymás közötti kapcsolata még csak tematizálva sincs.

Lawrence Schimel
Micsoda család!
Ford.: Szabó T. Anna, Szivárványcsaládokért Alapítvány, 2021, 36 oldal
-

Már Esterházy Péter is azt írta a Harmonia Caelestisben: „Hogy mitől család a család? (…) Röviden: attól, hogy ki tudják és merik mondani: mi. És akarják is.” A Micsoda család!-ban felbukkanó két család ugyanakkor nem deklarál semmit (ez egy gyerekkönyvnek nem is dolga), mégis egyértelmű, hogy ezek az emberek a gyerekeikkel, kutyáikkal, macskáikkal együtt egy családot alkotnak. És hogy miért? Mert leginkább olyan dolgokat csinálnak és úgy viszonyulnak egymáshoz, amiket és ahogyan más családok is szoktak.

Mindkét történet egy-egy pillanatfelvételt villant fel a közös hétköznapokból: a Micsoda reggel! címűben, amíg a szülők még alszanak (ez esetben két anyuka), addig például a kisfiú megreggelizik és megeteti a macskát. Az esti történetben (Micsoda este!) pedig mesét olvasnak az apukák, majd közösen kergetik a lakásban a család plüsstolvaj kutyáját.

-

A keménylapos, kis formátumú kötet klasszikus lapozó, amelyben inkább a képek dominálnak; a történetet Elina Braslina illusztrálta. A verses mese aranyos, nem tolakodó, nem akar feltétlenül mindent megmagyarázni, ami a képeken látható, így elég teret enged a saját meséléshez, reflektáláshoz is; a könyvet Szabó T. Anna fordította, aki egyébként több más költővel, íróval részt vett az alapítvány múlt heti kampányában, amely épp a családok sokféleségére mutatott rá.

A mostani kötet sem akar sokkal többet annál, minthogy megmutatja: van ilyen is, azaz olyan család, ahol nem egy anyuka és egy apuka, vagy csak egy anyuka, vagy csak egy apuka, hanem akár két anyuka vagy két apuka adja az érzelmi biztonságot. Ha a könyvet lapozgató gyereket mindenképp foglalkoztatja, hogy ez miért van, akkor nyilván rákérdez és az egy beszélgetés alapja is lehet, de a fókuszpont mindkét történetben egyértelműen a kisfiún, illetve a kislányon, valamint a kis házi kedvenceiken van, a szülők pedig szinte végig a háttérben maradnak. A Micsoda család! hőseivel alapvetően nem történnek nagy kalandok, csak sok-sok apró közös pillanat, ahogy nagyjából rengeteg másik otthonban – ezekben a családokban éppúgy, mint sok másikban. És pont ez lenne a dolog lényege.