![Milyen kortársat vigyünk az iskolába? [Pozsonyi Pagony]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/21253/b2.png "kötelező olvasás")
Mindenek előtt: ha rajtam múlna, egész biztosan nem lenne olyan, hogy kötelező olvasmány. Iskolája, osztálya, gyereke, tanára válogatja. Ajánlott olvasmány ajánlatom viszont a Pagony és a Tilos az Á kínálatából nagyon sok van, nehéz is kiemelnem hármat – most megteszem, de bátran ajánlom a pedagógusoknak a kiadó bármely könyvét, sőt, a honlapunkon nagyon sok könyvhöz konkrét és letölthető tanítási tervet, óravázlatot kínálunk.
Az első könyv legyen egy vadonatúj könyv, Szabó Borbálának A János vitéz-kód című regénye, amely a Pagony 9-12 éveseknek szóló, Abszolút könyvek sorozatában jelent meg. Ahogy az a címből rögtön ki is derül: egyrészt szó van benne Petőfi János vitézéről, másrészt szó van benne egy nagyon izgalmas kódfejtésről. Van még egy alcímünk is: A Négy Einstein és az irodalom – illetve, a könyv hátulján három hívószó : abszolút Petőfi, abszolút humor, abszolút matek.
Mit is tud tehát ez a regény? Adva van egy osztály, benne egy Bolyais matekcsapattal – Berti, Maja, Leó és Domonkos, azaz A Négy Einstein. Négy okos, kifejezetten matekos ötödikes, akik éppen megnyerik a országos matekverseny döntőjét – örömükbe mégis üröm vegyül, hiszen másnapra olvasónaplót kell írniuk a János vitézből. Ami viszont nagyon nem megy nekik, egyszerűen - gondolom, ismerős a helyzet – nem tudnak mit kezdeni a kötelező olvasmánnyal, nem értik, nem szeretik, az elhivatott magyartanárnő pedig, szegény, csak ront a helyzeten.
Aztán furcsa dolog történik: Berti eltűnik. Mint nemsokára kiderül, egyszerűen beleesett a János vitézbe – és innentől kezdve minden megváltozik, a való életben, és a János vitéz világában is. Szabó Borbáláról kiderül, hogy nemcsak íróként bravúros, de költőként is (régi szerzőtársa, Varró Dániel lektorálta a verseket), hiszen kapunk egy vadonatúj János vitézt, amely János vitéztől a regénybeli Magyarország az iskolától a Parlamentig felbolydul.
Azt gondolom, a regény iskolai felhasználása határtalan lehetőségeket rejt magában: adva van egy csapat gyerek, akik pont annyi idősek, és pont olyan helyzetben vannak, mint az olvasó gyerekek – egyszerűen az, hogy tematizálva van, hogy János vitézt kell olvasniuk, és ez nekik rossz, már elindíthatja a beszélgetést. De ez tényleg csak a kezdet: ez a regény egyszerre paródia, szatíra, krimi – és költészet. Azt gondolom, nagyon fontos dolgok hangzanak el benne összességében az irodalomról és a művészetről, és hogy ezt a regénybeli gyerekek a regény végére magukévá is teszik (azaz, rájönnek, hogy művészet, irodalom mire "való" – hogy egyáltalán nem is esik olyan messze a matematikától, és persze az olvasónapló-írással nem kerülünk hozzá közelebb.) Nagyon sok játékra, akár drámajátékra, kreatív írásra is lehetőséget ad egy esetleges iskolai felhasználás: te melyik irodalmi műbe mennél bele szívesen? Próbáld magad beleírni úgy, hogy magad előtt tartod az eredeti mű műfaji jellemzőit! Érdemes más példákat is mutatni a gyerekeknek arra, hogyan lehet ezzel játszani.
Sokáig tudnám még ecsetelni, mi minden található ebben a tényleg nagyon összetett szövegben, és mi mindenről lehet beszélgetni a regény kapcsán – érdemes vele megpróbálkozni! Amit biztosan ígérhetek: unatkozni senki nem fog, hiszen azon túl, hogy a szöveg briliánsan okos és szellemes, nagyon izgalmas (hiszen kódfejtés) – és főleg: nagyon-nagyon vicces. Ez pedig a korosztálynál, azt gondolom, nem elhanyagolható szempont.
A második könyv, amit ajánlanék, jó pár évvel ezelőtti, és szerencsére sok helyen része is már az oktatásnak. Hasonló korosztályról van szó, azaz ötödikesekről – a könyv pedig Wéber Anikó: Az osztály vesztese című regénye. Ha azt kérdeznék tőlem, melyik könyv mutatja be legjobban egy mai, átlagos osztály dinamikáját, a gyerekek iskolai és otthoni mindennapjait, gondolatait, azt, hogy hogyan viselkednek és ehhez képest hogyan éreznek, megspékelve mindezt egy sajnos nagyon gyakori kortárs problémával, a cyber bullyinggal – nos, akkor Az osztály vesztesét mondanám. Kicsit azt is gondolom, ha egy tanár ezt a korosztályt tanítja, akkor olvassa el ezt a könyvet, akár csak magának is – de persze ennél még sokkal jobb, ha együtt olvassák el az osztállyal. A regény maga itt is egy nagyon izgalmas nyomozás története, tehát a gyerekeket elsősorban az fogja izgatni, hogy ki a "tettes" és ki az "áldozat" – pedig szinte bárki lehet tettes is, áldozat is.
Ugyanúgy, mint A János vitéz-kód esetében, beszélhetünk tisztán irodalmi dolgokról (műfajelmélet: regény versus novella és novellafüzér, narrációtechnikai kérdések: hiszen minden fejezetet – ha tetszik, minden novellát – más-más gyerek narrál, ugyanazt az eseményt számos nézőpontból láthatjuk stb.), és beszélhetünk természetesen olyan konkrét kérdésekről, amelyeket a szöveg felvet: mit mutatunk magunkból, mit látnak belőlünk mások, hogyan működnek a hatalmi játszmák egy adott közösségen belül, hogyan lehet kezelni az ilyen típusú konfliktusokat, mit tehet egy gyerek, mit tehet egy felnőtt stb-stb. Ha Szabó Borbála könyvére azt mondtam, hogy vicces és izgalmas, akkor ez komoly és izgalmas – Wéber Anikó regénye húsbavágó, és igazán a mai kamaszokról szól: nem lehet kihagyni.
Nem találtak könyvet a gyerekeiknek, alapítottak egy kiadót - 18 éves a Pagony - Könyves magazin
Tizennyolc éves lett az ország egyik meghatározó gyerekkönyvkiadója, a Pagony, ami bár kiadónak indult volna, 2001-ben könyvesboltként nyitotta meg kapuit, hogy aztán alig egy év elteltével mégis megjelentesse első gyerekkönyvét. A vállalkozást három baráti házaspár, Kovács Eszter és Banyó Péter, Demény Eszter és Schlesinger Haim, Sárdi Dóri és Gáspár Máté alapította, és a kezdet kezdetén mindent maguk csináltak.
A harmadik könyv kiválasztásánál több cím is felmerült: eszembe jutott az Időfutár, ami körülbelül ugyanez a korosztály (felsősök), sok iskolában már most is használják, és minden szempontból tökéletes választás – igazi, par excellence infotaintment. Eszembe jutott Bán Zsófiának a Vagánybagoly és a harmadik á című kötete, ami kiválóan használható alsó tagozaton, ha bármilyen típusú másságról beszélünk. Eszembe jutott természetesen a Rumini, ami a legrégebben használt iskolai olvasmányunk, és amin azt lehet megtapasztalni, hogy milyen az, amikor egy könyvet nem lehet letenni. Eszembe jutottak olyan címek, amelyeket gimnáziumban lehet jól használni: ilyen például a Szívlapát, a kortárs líra teljes keresztmetszete (85 kortárs költő 150 verse található benne), illetve eszembe jutott egy egészen friss és nagyon érdekes versgyűjtemény, a Lehetnék bárki, amiben csak "fiatalkori", azaz 30 éves kor alatt íródott versek találhatók, függetlenül attól, hogy mikor íródtak a versek, 2020-ban vagy 1920-ban.
Hosszas gondolkodás után a választásom a Budapest Off-ra, egy novellaantológiára esett, mégpedig egy olyan speciális tulajdonsága miatt, ami miatt egyfajta átvezetésként működhet a gyerekirodalom és a felnőttirodalom között. Ebben a kötetben ugyanis olyan írók novellái találhatók, akiket a gyerekek korábbi olvasmányélményeikből nagyon jól ismertek, sőt, kedvenceik voltak: Berg Judit (Rumini), Dániel András (Kuflik), Kertész Erzsi (Panthera), Tasnádi István (Időfutár) stb. Azt gondolom, erre nagyon érdemes építeni – akár rögtön össze is lehet hasonlítani, hogy ugyanaz az író hogyan ír kicsiknek, hogyan ír nagyoknak, vannak-e felismerhető stílusjegyei, ami miatt kicsiként szerették őket a gyerekek, azok a jegyek tetten érhetők-e, vajon érvényesülnek-e ezekben a novellákban is? Novellákkal foglalkozni amúgy is hálás feladat, rövidek, befogadhatók, végigolvashatók, az antológia műfaja eleve változatos, sok szerző sokféle szövegével, sokféle stílussal találkozhatunk, ráadásul egy témát járnak körbe, olyan témát, amelyről a gyerekeknek maguknak is van tapasztalatuk (jelen esetben: Budapest), kipróbálhatják magukat, ők milyen novellát írnának ugyanebben a témában. Ezek nem nehéz szövegek, ezt nagyon fontosnak tartom, tényleg tökéletes átvezetők – egy kilencedikes diák bizonyos szempontból persze kezelhető már felnőttként, de alapvetően azért mégis csak gyerek. Ezek olyan írások, amelyek magas színvonalon, de egyértelműen nekik, a még nem teljesen felnőtteknek szólnak – nagyon jól meg lehet alapozni velük a későbbi irodalomértést, szövegelemzést. Ráadásul – nem elhanyagolható szempont –, ha bevinnénk irodalomórára a kötetet, a 13 kortárs szerző közül legalább egy biztosan ráér, és eljön személyesen, a személyes találkozás, beszélgetés pedig mindig unikális élmény.