Raina Telgemeier képregényeit elsősorban a saját életének eseményei, fordulatai inspirálják. Így volt ez a Görcsnél, és nincs ez másként a Nővérek című köteténél. De mitől olyan népszerűek a könyvei, mivel tudja megfogni a kiskamasz és kamasz korú olvasótábort, és miért fontos, hogy a lányokról is szóljanak a képregények? A Ciceró Könyvstúdió szerkesztőjével, Kleinheincz Csillával interjúztunk.
A kistestvér születéséről, a családi dinamika megborulásáról több gyerekeknek, fiatal olvasóknak szóló könyv is foglalkozik - a Nővérek miben más, mint a többi?
Mindenképpen azt tartom a legfontosabbnak kiemelni, hogy a Nővérek egy teljesen más művészeti formában foglalkozik a témával, mint amit megszokhattunk. A képregények egyszerre szöveges és vizuális nyelvén mutatja be egy szeleburdi, problémáktól sem mentes, de szerethető család hétköznapjait. A vicces és kifejező rajzok egyszerre közvetítenek információt és teremtenek hangulatot - például a visszaemlékezések színvilága is eltér a jelentől -, egészen más olvasási élményt adva így, mint ha regényként - vagy esetleg filmként - látnánk ugyanezt a történetet. A képregény nem egyszerűen egy illusztrációkra lefordított könyv, hanem
egy teljesen különálló kifejezési forma.
Raina Telgemeier története emellett abban is különleges, hogy nem egy kitalált történetet mesél el, hanem a saját gyerekkori emlékeiből épít fel egy hol megható, hol szórakoztató narratívát. Hatalmas rajongótábora elsősorban azt szokta kiemelni, hogy mennyire könnyen tudnak azonosulni a főszereplő érzéseivel és esetlenségével. A Nővérek mesélője nem egy idealizált gyerekhős, hanem ő maga - egy pontosan olyan tébláboló kiskamasz, mint az olvasóinak nagy része. Úgy gondolom, Telgemeier tökéletesen eltalálta a kitárulkozás és a szórakoztatás egyensúlyát.
A képregényekről sokaknak kapásból a szuperhősök jutnak az eszébe, a kötet szerzője ugyanakkor a honlapján azt írta, hogy főként a saját élete eseményei inspirálják a történeteit. A célközönségnek számító kiskamasz, kamasz korosztályban hogy fér meg ez a kettő? A hétköznapi életet ábrázoló történetek miben tudják felvenni a versenyt?
Nagy a vonzereje azoknak a történeteknek, amelyek segítségével a gyerekek kiszakadhatnak a hétköznapokból, ugyanakkor hatalmas éhség munkál bennük, hogy
a művészeten keresztül saját magukkal is találkozhassanak.
Az, hogy felismerik a saját kételyeiket, bénázásaikat, vicceiket, társas kapcsolataikat, és látják, egy hozzájuk hasonló kiskamasz hogyan birkózik meg velük (vagy követ el hibákat), nagyon sokat jelent nekik, megadja azt az érzést, hogy nincsenek egyedül, és amin éppen átmennek, azt más is megtapasztalta már. Tisztán emlékszem például arra, amikor a lányom a mesék és a fantáziavilágok után először olvasott olyan gyerekregényt, amelyik kortárs problémákkal foglalkozott (Wéber Anikó: Az osztály vesztese volt a könyv), mennyire elragadtatva csodálkozott rá arra, hogy hozzá hasonló gyerekek ismerős gondjaival találkozhatott egy könyvben. Úgy gondolom, a mesék mellett mindig is nagy szükség lesz olyan történetekre - bármilyen formában is legyenek megalkotva -, amelyek a valóságot, vagy annak egy minél hűbb mását mutatják meg.
Hogy állunk azokkal a képregényekkel, amelyek kimondottan a lányokra koncentrálnak? Látsz valamiféle elmozdulást, javuló tendenciát itthon? És van tapasztalatod arról, hogy a fiú olvasók hogyan fogadják azokat a képregényeket, ahol a lányok vannak a középpontban?
2008-2010 tájékán volt egy nagyobb felfutása a keleti képregényeknek, amelyek közül sok kimondottan lányoknak szólt, de ezek kifulladása után szórványosan jelentek meg lányoknak szóló képregények a piacon - és a gyerekjátékos franchise-okhoz kapcsolódó képregényeket nem is számolom ide. Mi 2019-től kezdve kezdtünk el foglalkozni kimondottan az általános iskolás és kamaszlányoknak szóló képregények kiadásával, de azóta úgy látjuk, hogy
mások is érzékelték azt az igényt, hogy a lányokat is megszólítsák a képregények.
Én azt látom a rendezvényeken és a visszajelzésekből, hogy ezeket a képregényeket elsősorban, de nem csupán lányok vásárolják, és a felnőttek is szívesen olvassák.
Telgemeier képregényeiben a fiúk is megtalálják az ismerős témákat, és például a Nimona alakváltó lány főszereplője mellett egy jó és egy rossz lovag is áll, akik felkelthetik az érdeklődésüket. Az, hogy egy fiú mennyire fogad el egy lány főszereplőt, inkább attól függ, hogy egyébként mennyire nyitott arra, hogy a lányok tapasztalásait vagy történeteit is megismerje, ez pedig inkább kulturális és nevelési kérdés.
Az azonos című képregényt feldolgozó Paper Girls sorozat a nyáron debütált az egyik streaming csatornán. Ez a képregény tavaly jelent meg magyarul a Cicerónál. de van még olyan képregény, aminek szerinted helye lenne a magyar olvasók polcain?
Rengeteg olyan képregény van kisebb és nagyobb korosztálynak is, amit szívesen kiadnék még, mert értékesnek és/vagy szórakoztatónak gondolom. A lányokat az elmúlt években kezdik komoly tényezőként figyelembe venni a nyugati képregénypiacokon is, és én is úgy látom, hogy hatalmas lehetőségek vannak még ezen a területen - egyelőre mi is csak csemegéztünk a kínálatból, de bőven vannak még kiváló történetek.