Két kamaszlányom van, mindketten önállóan olvasnak, de néha azért jólesik nekik is, ha felolvasok könyvekből, vagy részleteket mutatok belőlük. Otthon maradásunk idejére olyan köteteket kerestem, melyek erőt adhatnak, bátorságot önthetnek belénk. Alig néhány hete, hogy ezt az első ránézésre talán beszűkültebbnek tűnő, bezárt életet éljük, de ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, rájöhetünk, pont most nyílhat ki igazán az élet, tágulhat ki gondolkodásunk horizontja. Most ismerhetjük meg mélyebben egymást, és utazhatunk olyan világokba, melyekhez ki sem kell tennünk a lábunkat ottonról. Négy olyan könyvet választottam a karantén idejére, mely ebben segíthet a családoknak.
A kötet egy felnövéstörténet, egy olyan második világháborús kamaszról, aki számos hollandhoz hasonlóan éli a történelemre vakok életét: sejtik ugyan, hogy valami rossz történik a zsidókkal, de biztos csak dolgozni viszik el őket, semmi komoly bajuk nem lehet, nyugtatják saját lelkiismeretüket. A feketepiaci árukkal kereskedő Hanneke egy napon olyan megbízást kap egy idős hölgytől, hogy kutasson fel egy Mirjam nevű zsidó lányt. Innentől fogva kezd igazi kapcsolatba kerülni a valósággal, és nemcsak lézengeni benne, mint azelőtt. Megismerkedik az Ellenállás tagjaival, majd elmegy a Hollandsche Schouwburg nevezetű színházba, ahol a zsidókat összegyűjtik, mielőtt a pályaudvarokra vinnék őket. A helyiség koszos, zsúfolt, Hannekét megcsapja a halálszag. Mindenki egyszerre kapaszkodik a karjába, hogy segítséget kérjen tőle. Majd átmegy a bölcsődébe, ahol találkozik Minával. A lány zsidó gyerekeket csempész ki örökbefogadó szülőknek, hogy a csecsemők megmeneküljenek a pusztulástól. Raádásul a babakocsiba épített fényképezőgéppel fotózza azt, hogyan viselkednek a nácik a zsidókkal, mi történik a háború vége felé Amszterdamban. Hanneke lelkében ekkor kattan át valami, és dönti el, hogy segít. Nemcsak Mirjamot előkeríteni, de az ellenállóknak. A kötet több érdekes történelmi ténnyel is dolgozik: az egyik a Földalatti Kamera (Ungerground Camera) nevű mozgalom, melynek többek között nők is tagjai voltak, akik táskájukba rejtett fényképezőgéppel rögzítették, milyen borzalmakat hajtottak végre a nácik, mi történt a zsidókkal, vagy mekkora éhezés volt a városban a történet ideje után egy évvel, amiért 44-45’ fordulóját az éhezés telének hívták (1944 szeptemberében ugyanis a holland vasúti dolgozók sztrájkkal próbálták segíteni a szövetségeseket, sajnos sikertelenül. A nácik viszont büntetésből nem szállítottak több élelmet a polgári lakosságnak). Emmy Andriesse fotós híres képe a Boy with pan ebből az ellenállási korszakból való, mely attól megrázó, hogy az üres lábossal, valószerűtlenül vékony lábakon álló kisfiú egy felnőtt tekintetével. És még ha nem is a kamerába néz, olyan, mint ránk bámulna vádló tekintettel. Lydia van Nobelen-Riezouw nem dolgozott az ellenállásnak, de mivel lakásából pont rálátott a színházra, illetve annak udvarára, ahol a zsidókat tartották, folyamatosan dokumentálta az eseményeket képekkel. Az egyik legmegrázóbb fotója, amikor barátnőjével, Greta Vellemannal felismerik egymást, és az visszainteget neki. A kék kabátos lány nemcsak a holokausztról való ismereteinket bővíti, de azt is megmutatja, hogy minden emberben van valami mélyen, ami a legsötétebb időkben is felragyoghat.
Ez a bátor nőket bemutató kötet a lányaimnak egy picit jobban tetszik, talán az „egyik oldal kép - másik szöveg” struktúra miatt, a képek izgalmas szépsége okán, és a szöveg humora, lázadó szépségének köszönhetően. Szeretik a kötetben, hogy a világ számos helyén élő, máshogy gondolkodó és merész nőket a világ számos helyén élő, máshogy gondolkodó és merész nők rajzai mutatják be. Olyan érzékenyen és vagány módon, mely a maga eszközeivel továbbmeséli a történetet. Szeretik a kötetben az idézeteket, melyek egy-egy magvas vagy épp meghökkentő gondolatát emelik ki az adott bátor nőnek. Wilma Rudolph atléta mondata az egyik kedvencük. Wilma gyerekbénulásban szenvedett, és orvosai lemondtak róla: „Az orvosaim azt mondták, nem fogok többé járni. Anyám azt mondta, fogok. Anyámnak hittem.” Kedvelik Rosa Parks aktivista idézetét, aki azzal, hogy nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér embernek a buszon, megmutatta, hogy lehetséges nemet mondani az igazságtalanságra. „Azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint olyan emberre, aki szabad akart lenni... Hogy mások is szabadok lehessenek.” Egyik személyes kedvencem Rita Levi-Montalcini tudós, aki akkor sem hagyta abba a kutatást, amikor Hitler miatt zsidóként már bujkálnia kellett. Kitartásának meg is lett az eredménye, elnyerte a Nobel-díjat. Az ő mondata talán most a karanténélet idején is megfontolandó: „Ami a legfontosabb: ne félj a nehéz pillanatoktól. Azokból lesznek a legjobb dolgok.”
Ezt a könyvet is nagyon szeretjük, mert amíg az Esti mesék lázadó lányoknak című kötet külföldi bátor nőket mutat be, Fodor Marcsiék könyve magyar elszánt nőket. A bemutatások struktúrája itt inkább egy újságcikkhez hasonlít, több kis szövegdobozzal, melyeket máshogy kell felolvasni, átvezetőkkel. A kötet előnye, hogy Sarolttól, Géza fejedelem feleségétől kezdve egészen napjainkig kutat fel olyan inspiráló nőket, mint Polgár Judit, a világ legjobb női sakkozója, vagy Pásztory Dóra, paralimpiai úszóbajnok. A lányaim Székely Éva történetét kedvelik a legjobban, amiből úgy gondolom, így karantén idején is erőt meríthetünk: Évához hasonlóan sok gyerek, felnőtt van elzárva megszokott sporttevékenységétől, és a helyzet megoldásához jól jöhet egy kis kreativitás: amikor Székely Évát a zsidótörvények miatt minden uszodából kitiltották, reggeltől estig lépcsőzött, hogy megőrizze kondícióját. Személyes kedvencem Fischer Annie, aki az első koncertjét hétévesen adó csodagyerekből csodafelnőtt lett, és zongorajátékának felvételeivel a mai napig elvarázsolja az embereket. Ajánlom az ő tolmácsolásában Beethoven Pathétique-jét, szenvedélyes elődasmódja talán segít a járvány miatti szorongás oldásában. Az ő történetéhez kapcsolódik a másik kedvencem, Dévény Anna, aki amúgy a szemérmes és felvételeket kerülő Annie játékát többször felvette koncerteken. Dévény Annáról mindenki tudja, hogy különleges módszerével milyen sok gyereket gyógyított meg. Az én ismeretségi körömben szinte minden második csecsemőn segített a módszere. A sors kegyessége, kegyetlensége ellenére, hogy az asszony, akinek nem lehetett gyermeke, egész életében babákat ringathatott a karjában. Dévény Anna állhatatossága és múlhatatlan segíteni akarása követendő példa lehet mindannyiunk számára a járvány idején.
+1 Grecsó Krisztián: Magamról többet
A bónuszkötet ugyan felnőtteknek szól, én mégis olvastam belőle a kamaszaimnak. Szokásom szívemhez közel álló versekből, kötetekből felolvasni nekik, és aztán megfigyelni zsigeri reakcióikat. Hogy érezzék, a verset nemcsak elemezni lehet, iskolásan, mereven olvasva, hanem „élvezettel fogyasztani”, mondatait, szavait kóstolgatva, engedni, hogy a szöveg kifejtse ízeit. Grecsó Krisztián új versei hosszú szünet után jelentek meg két fontos életesemény köré csoportosulva: a költő rákbetegsége és kislányuk örökbe fogadása köré. A versek számos klasszikus költő mellett Pilinszky Jánost is megidézik, többek között egyik kedvenc versemet, az Apokrifet. Ennek átiratát olvastam fel először a lányaimnak. Arra voltam kíváncsi, hogy amikor megszólaltatom, úgyanúgy rezeg-e a hangom, mint az Apokrifnél, melynek szövegereje túlmutat a szavak hangalakján és jelentésén, és szinte felforrósítja a hangszálakat. Pontosan ugyanúgy működött Grecsó Krisztián költeménye is. Emma nagylányom pedig a végén megrendülten csak ennyit mondott: „Ez nagyon szép amúgy.” Ajánlom tehát ezt a kötetet is, hiszen az otthon maradás során jólesik az embernek az efféle léleknyitogató líra, melynél azt érezzük, belekanalazunk a múltba, és emlékekbe bújunk, mint csatos üvegbe. A kötet legszívderítőbb írásai az apaversek, amiket bármilyen szülőnek ugyanolyan jólesik olvasni. „Hány éve várok rá, / Hogy elénekelhessem valakinek / A Bóbitát, aki fontosabb, mint én.” Az idézet vége pedig megint csak a járvány egyik fontos lelki parancsára mutat rá: jöjjünk rá, hogy már nem mi vagyunk a legfontosabbak. Maradjunk otthon, és így vigyázzunk ne csak magunkra, de másokra is! Néhány jó könyv elolvasásával ez igazán nem lesz nehéz.