Véletlenül írtam egy könyvet címmel Lakos Nóra író-rendező készít filmet a holland Annet Huizing ifjúsági regényéből. A forgatás már elkezdődött, és a főszereplő Demeter Villő mellett olyan színészeket láthatnak majd a nézők, mint Mátray László, Rujder Vivien, Zsurzs Kati, Tenki Réka, Lovas Rozi és Mucsi Zoltán. Megérkeztek az első fotók a forgatásról.
Anett Huizing regénye (Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?) egyszerre mesél a gyászról és a kreativitás kibontakozásáról: főszereplője egy lány (a könyvben Katinkának, a filmben Ninának hívják), aki elveszítette az anyját, viszont affinitása van az íráshoz, ennek kisebb-nagyobb műhelytitkait pedig a szomszédban lakó írótól lesi el. A film készítői azt ígérik, hogy a produkció különleges helyszínekkel és 21. századi látványvilággal vezeti be a nézőket egy kedves, kissé különc család életébe: a főszereplő lány (Demeter Villő) legfőbb vágya, hogy író legyen, kreativitását az animációs filmrendező apjától (Mátray László) örökölte. Mindennapjait kétbalkezes bűvész öccse (Hárs Bonca) kavarja fel, s mivel az anyukája (Lovas Rozi) korán meghalt, a női mintát kissé merev nagynénje (Tenki Réka) nyújtja a családban. Amikor apja életébe új szerelem (Rujder Vivien) érkezik, Nina a szomszédban élő bohém írónő (Zsurzs Kati) iránymutatásait követve az írás segítségével dolgozza fel édesanyja elvesztését, és nyitja meg szívét az új családtag és az első szerelem (Kövécs Barnabás) előtt.
Az első forgatási napon a stáb Óbudán vett fel jeleneteket a filmvásznon most debütáló Demeter Villővel, akit több mint háromszáz gyerek közül választottak ki. A forgatókönyvet Lakos Nóra írta, akinek a Hab után rendezőként ez lesz a második nagyjátékfilmje, az operatőre Bálint Dániel. A családi film európai koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet, az Eurimages és a Nederlands Filmfonds támogatásával készül.
A könyv még 2019-ben jelent meg magyarul, ezt írtuk róla: „Annet Huizing (...) úgy ír az egyik legnagyobb traumáról, hogy közben a kreativitást megragadva és aktivizálva valami nagyon eleven és élvezetes dolgot hoz létre: nem bagatellizálja el a halált mint témát, de nagyon jó arányérzékkel tartózkodik attól, hogy a szöveg belefulladjon a szirupba. (...) A borító pedig ne tévesszen meg senkit, ez nem egy klasszikus lányregény, simán a kezébe lehet adni egy fiúnak is, de még akár a suliban is hasznos lehet, ha éppen egy jó fogalmazást kell írni. Bármilyen témáról.” A teljes cikket itt találjátok:
Fotók: Kovács Tamás, Vajda Réka