Felsorolni is lehetetlen, hogy hány irodalmi műben törik össze a szereplők szíve, akár szerelmi bánat, akár valamilyen súlyos veszteség miatt. Ott van Anyegin, Bovaryné, Anna Karenina, de említhetjük Seymour Baumgartnert is Paul Auster utolsó regényéből. Kutatók már évtizedek óta vizsgálják a megtört vagy összetört szív szindrómát, orvosi kifejezéssel Takocubo kardiomiopátiát (TTS-szindrómának is rövidítik). A Foggiai Poliklinika kardiológiai kutatócsoportja most azonosította, hogy az agy mely területeiről indulhat ki a probléma.
Az összetört szív infarktusnak tűnhet
A szindróma pontos oka egyelőre ismeretlen, eddigi kutatások többféle lehetséges magyarázatot is vázoltak már. Az egyik legelterjedtebb elmélet szerint a TTS akkor lép fel,
ha valamilyen jelentős stressz éri az embert, például gyász, de akár súlyos baleset is előidézheti.
Ennek hatására az agy olyan biokémiai anyagokat, köztük neuropeptideket termel, melyek megterhelik a szívműködést.
A legfrissebb kutatást a Foggiai Egyetem kardiológiai és nukleáris medicina tanszékén alakult csoport végezte, a helyi klinika olyan páciensein, akiknél az agyban olyan funkcionális alapot mutattak ki, amely hajlamosítja őket a szindróma kialakulására.
Mint írják, a kutatás során agyi tomoszcintigráfiával vizsgálták a funkcionális agyi aktivitást a megtört szív szindrómában és vaszkuláris demencia gyanújában szenvedő betegeknél. Azok a betegek, akiknél súlyos érzelmi stressz után kialakul a TTS-szindróma, általában akut szívinfarktus tüneteivel kerülnek a sürgősségi osztályra.
Az infarktussal ellentétben azonban náluk nem figyelhető meg a szív véráramlásának akadályozottsága,
nem alakul ki szívhegesedés, és a szívműködés rendellenességei néhány hét vagy hónap után spontán visszafejlődnek.
„A vizsgálattal az idegszövetek szintjén azonosítottunk egy funkcionális alapot, amely hajlamosít a szindróma kialakulására. Valójában az érintett betegek fokozott metabolikus aktivitást mutattak az érzelmi szférában érintett területeken, például az amygdalában, a hippocampusban és a középagyban” – mondta Francesco Santoro, az egyetemi kardiológiai osztály orvosigazgatója. A kutatás a betegek olyan jellemzőire derítettek fényt, amelyek bizonyos esetekben neurológiai és kardiológiai terápiás megközelítést igényelhetnek.
A teljes tanulmány a JACC: Cardiovascular Imagining nevű amerikai folyóiratban olvasható.
(ANSA, fotó: Kelly Sikkema / Unsplash)