Már csak két nap, és itt a június, ezzel pedig a nyári könyvek időszaka. De miért jó, ha a nyári délutánokat-estéket olvasással töltöd? Ebben a cikkben körbejárjuk az olvasás jótékony hatásait és ajánlunk 3 friss könyvet, amikben elmerülhetsz a következő hetekben.
Az olvasás elengedhetetlen
Az Amerikai Pszichológiai Szövetség (APA) idén megállapította, hogy az olvasás „elengedhetetlen” a gyerekek társas és érzelmi tanulása szempontjából. Ráadásul egyre több kutatás erősíti meg, hogy nemcsak gyerekkorunkban, hanem egész életünk folyamán rengeteg pozitív hatással jár, ha gyakran olvasunk.
Először is, a fikció jót tesz az agynak (erről részletesebben ebben a cikkben írtunk), és fejleszti az empátiát: a történetben elmélyedő olvasó ugyanis több, sajátjától eltérő perspektívával és érzelemmel találja szemben magát.
Másodszor, egyre gyorsuló világunkban, ahol mintha sosem lenne időnk egyetlen dologra koncentrálni,
a könyvek megtanítják, hogyan tudunk lelassulni és jelen lenni.
Ez főleg akkor igaz, ha nyomtatásban és nem a képernyőn keresztül olvasunk. Azadeh Aalai, a New York-i CUNY professzora például az emlékezőképességüket és koncentrációjukat fejleszteni kívánó diákjainak mindig azt tanácsolja, hogy tegyék félre a kütyüket, és olvassanak könyveket.
Végül, de nem utolsósorban:
az olvasás csökkenti a stresszt.
Digitális eszközeink állandóan lefoglalják az agyunkat, így egy percünk sincs, hogy feldolgozzuk a beérkező információt. Éppen ezért, ha rászánunk akár csak fél órát is egy jó könyvre, sokkal inkább pihentetjük az agyunkat, mint mikor elveszünk az Instagram bugyraiban vagy egy újabb sorozatot nézünk meg együltő helyünkben.
Na de mire jó egy lista?
Világos tehát, hogy az olvasás jótékony hatással bír – de biztos, hogy a listákkal is vesződnünk kell? Az Iowai Egyetem válasza egy határozott igen. Rögtön pontokba is szedték a listaírás legfontosabb előnyeit:
- Nyugodtabbá tesz. Felmérések bizonyítják, hogy megnyugtatja az embert, ha pontokba szedi, hogy mire szeretne időt szánni.
- Struktúrát ad. Egy listát néhány perc alatt össze tudsz dobni, és utána napokon, akár heteken keresztül segíthet beosztani az idődet.
- Követni tudod, ahogy haladsz. Ez pedig garantáltan jó érzéssel tölt majd el.
- Irányt mutat. Ha már ott a kezed ügyében egy jó lista, mindig tudni fogod, mit olvass legközelebb.
A legfontosabb, hogy ne vállald túl magad, és maradj rugalmas. Ne feledd, hogy az elsődleges cél, hogy szebbé (és nyugodtabbá) tedd a nyaradat! Az olvasmánylista nem szigorú szerződés, hanem ihletforrás.
Kedvet kaptál az olvasáshoz? Ez a három könyv ne maradjon le a nyári listádról:
Ann Patchett: Tom Lake
2020 tavaszán Lara három lánya visszatér a Michigan északi részén található családi gyümölcsösbe. Cseresznyét szednek, és közben kérlelik anyjukat, beszéljen Peter Duke-ról, a híres színészről, akivel annak idején együtt lépett színpadra a Tom Lake nevű társulat tagjaként. Miközben Lara felidézi a múltat, lányai végiggondolják saját életüket és anyjukhoz fűződő viszonyukat – és ennek során átalakul az egész világról alkotott képük.
A Tom Lake töprengés a fiatalkori szerelemről és a házasévek alatti szerelemről, arról, hogy hogyan éltek a szüleink, mielőtt mi megszülettünk. Reményteli és elégikus történet, ami azt vizsgálja, mit is jelent boldognak lenni, miközben a világ darabjaira hullik.
„A Tom Lake a romantikus szerelemről, a házastársi és az anyai szeretetről szól, de az állatok, a történetek, a föld és a fák és az apró, piros gyümölcs, a cseresznye szeretetéről is... A nagyvonalú írónő kilencedik regénye ismét telitalálat.” –Washington Post
„Csendes és megnyugtató könyv... nagyon is tudatában van annak, hogy az emberek képtelenek értékelni az apró dolgokat.” – New York Times
Kovács Viktor, Kovács Dominik: Lesz majd minden
„Úgy van az, hogy az ember gyereke spórul, törekszik, spórul, törekszik, spórul, törekszik, amíg csak bele nem vénül ebbe, ki nem hullik a haja meg a foga, s akkor hirtelen valami könnyebbséget érez a bal bordája alatt” – vallják generációk óta a Nádor vármegyei Égetthalmon tősgyökeres Balogh család tagjai, akiknek annyira a vérükbe ivódik a gyarapodási kényszer, hogy számukra az élet örömeire már csak gondolni is pazarlás.
Világháború, forradalom, tanácsköztársaság vagy gazdasági válság sem tántoríthatja el őket – még a rozsdás boronaszögekből krampácsolt fogsorú fölszegi Hétkórság átka sem! Az évenkénti kikísérés ünnepén az elhalt rokonságukat vendégül látva csak úgy dagad a keblük az előbbre jutásuk felett érzett büszkeségtől; nem számít, ha ketten osztoznak is egy szemen és egy fogon, ha csonka kezűek, netán ténylegesen kígyót melengettek azon a dülledő keblen.
A holtak pedig nemcsak falhatnak, vedelhetnek és mulathatnak kedvükre, de a halál némaságából szabadulva a nyelvük is megered: beteljesült vagy csalfa szerelmi kalandozásaikról mesélnek, egykori sérelmeket, vitákat hánytorgatnak fel, de még az is előfordul, hogy békejobbot nyújtanak régi haragosaiknak, vagy nászra kelnek az élőkkel.
A Lesz majd mindenről megjelent Hét Könyve kritikánkat itt olvashatod.
Takács Tibor: Ügynökök, informátorok, jelentések
Hogyan és miért akartak beszervezni az ötvenes évek közepén egy kisvárosi zenetanárnőt? Mivel próbáltak rávenni az együttműködésre egy vidéki gyermekgyógyászt, és az illető miként igyekezett kibújni ez alól? Milyen szerepük volt az 1956 utáni megtorlásban az ügynököknek, informátoroknak, besúgóknak, akik között akadtak olyanok, akiket zsarolással szerveztek be, de olyanok is, akik önként jelentkeztek, és még kitalációkkal is traktálták a tartótiszteket, csak hogy jó pontokat szerezzenek? Mi is volt az a bizonyos K-lakás? És végül mikor, milyen körülmények között és miatt kellett felszámolni a hosszú évtizedeken át fáradságosan és gondosan építgetett ügynökhálózatot?
A rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évben sokszor törtek ki késhegyig menő viták, olykor botrányok a kérdés miatt, hogy valóban nyilvánosak-e az "ügynökakták", valóban kutathatók-e a Rákosi- és a Kádár-korszak állambiztonságának iratai. Bármit gondolnak is a történészek, szakemberek, a közvélemény szerint a válasz egyértelmű "nem". Takács Tibor ezt a nagyközönség előtt részben még mindig feltáratlan állambiztonsági múltat mutatja be tudományos igénnyel, ám közérthető formában. Könyvében megvizsgálja, milyen kép él a köztudatban a politikai rendőrségről és annak tagjairól, szemlélteti, hogyan épült fel és működött az ügynökhálózat az 1945-tól 1990-ig terjedő időszakban, és részletes esettanulmányokban, konkrét emberi sorsokon keresztül hozza közelebb az olvasóhoz a kort és szereplőit.
Nyitókép: Pixabay