Új könyve apropóján Kim Stanley Robinson volt a vendége az amerikai sztárújságíró, Ezra Klein podcastjének a New York Timesnál. Robinsont elsősorban sci-fi szerzőként ismerjük, de nagy rajongója a hegyeknek is, mint az a The High Sierra, a Love Story című új kötetéből is kiderül. A másfél órás beszélgetés során rendkívül gazdagon és mélyen körüljárták nemcsak ember és természet viszonyát, hanem a klímaváltozás kapcsán politikai, technológiai, adózási oldalról is megvizsgálták, mi a teendőnk - érdemes a teljes beszélgetést meghallgatni, itt kiemeltünk pár érdekes gondolatot.
- A The High Sierra, a Love Story nem regény, hanem egy tényirodalmi szerelmes levél a kaliforniai Sierra Nevada hegységhez. A kötet egyik fontos része az a pszichogeológiai megközelítés, ami azt vizsgálja, hogy hogyan befolyásolják az életünket és a gondolkodásunkat a tájak, illetve hogyan válik a hegyekben töltött idő misztikus élménnyé. Utóbbi persze intenzívebb, ha némi tudatmódosító szert is csapnak hozzá, ahogy Robinson és hippi barátai tették 1973-ban, mikor felmentek a Sierra Nevadába.
- Klein felvetette, hogy a földrajz általában fontos szerepet játszik Robinson műveiben, ami akár más sci-fi írókkal összehasonlítva is unikumnak számít. Robinson szerint a sci-fi városi irodalmi műfaj, amiben nagyon fontosak az ötletek, ám ez a műfaj gyakran nem bánt jól a karakterekkel, a cselekménnyel, a témákkal, a stílussal. Robinson szerint egy regény lényege, hogy karaktereket követünk egy cselekményben, ám hogy ez megindít-e minket vagy sem, nagyban függ a “körítéstől”, a szituációtól és a környezettől, amiben vannak. Egy hatvanas évekbeli Star Trek-példával élve elmagyarázta, hogy rengeteg sci-fit írtak meg úgy, hogy a szettinget nem vették komolyan, csak amolyan kartondíszletek között mondták el a történetet, pedig szerinte a hitelességhez ez a fajta részletesség is hozzátartozik - és ez a tájakat is érinti.
Magyarul is megjelent az elmúlt évek egyik legfontosabb regénye, Kim Stanley Robinson A Jövő Minisztériuma című cli-fije. A közeljövőben játszódó anti-disztópia tudósokat és politikusokat inspirál, Barack Obama is a kedvencei közé választotta, Robinson pedig előadóként vett részt az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáján. 
- Az olyan hegységekben, mint amilyen a Sierra Nevada is, az embert megérintheti a “sublime”, azaz a fenségesség érzete, amiben a szépség és a rémület találkozik, hiszen érzékeljük a gyönyörűségét, de azt is, hogy egyénként mennyire aprók vagyunk benne. A mai világunknak viszont része a technológiai fenségesség is, annak a tapasztalata, hogy milyen sebességgel tudunk átrepülni egy kontinenst, miközben halott zenészeket hallgatunk és könyvtárnyi könyvet tárolunk egy vékony eszközön. Ez az embert a hatalom érzetével tölti el, szinte istenszerű dolgokat tapasztalunk meg a technológia által. Ez a fenségesség tehát különbözik attól, amit a természetben élhetünk meg. Robinson szerint a pszichogeológia a kettő közti különbséget segíthet meglátni.
- A költő Gary Snyder és fia, Kai, Robinson barátai hívták fel a figyelmét a megfelelő sebesség és léptékek fontosságára abban, hogyan tudunk reagálni a klímaváltozásra. Nem tesz jót, ha valami túl gyors és őrjítő: ezt élik meg az ukránok, akiket annyira lefoglal a brutális orosz támadás, hogy nyilván képtelenek a klímaváltozással foglalkozni. A túlélésre koncentrálnak. A másik véglet az, ha valami túl lassú, és nem gondoljuk, hogy foglalkoznunk kellene vele, mert nem úgy tapasztaljuk, hogy érintene minket. Robinson a jelen állapotot összességében ígéretesnek tartja, mert most az történik, hogy a klímaváltozás elkezdett közvetlenül is ütni minket: emberek halnak meg (a melegtől például - a szerk.), fajok halnak ki, de még nem vagyunk teljesen tehetetlenek. Tehát előállt az a helyzet, amikor már fáj nekünk, de még tudjuk kezelni.
Szerinte ez az az állapot, amikor lehetséges jól cselekedni.
- Szerinte a Covid összességében jó hatással volt ránk, hiszen teljesen más világban élünk, mint 2019-ben, amikor A Jövő Minisztériumát írta (itt találod recenziónkat, itt pedig bele is olvashatsz). Szerinte a járványtól megtanultuk felgyorsítani a reakcióidőnket. Ráadásul ma már sokkal több ember beszél a klímaváltozásról, és több pénzt is fordítanak rá, mint 2019-ben. Szerinte ez lesz a 2020-as évek nagy témája, és reményre ad okot, hogy van annyi képzelőerőnk, hogy egy repülőkatasztrófát sem kell átélnünk ahhoz, hogy tudjuk, hogy rossz lenne, ha megtörténne velünk.
Kim Stanley Robinson, a science fiction egyik legnagyobb ma élő óriása a klímaváltozás olyan vízióját mutatja be ebben a regényben, amilyet eddig elképzelni sem tudtunk. Olvass bele!
- Az új könyvre visszatérve szóba került az a klasszikus és elég tanulságos hiba, amikor annyi cuccal pakoljuk tele a hátizsákunkat, hogy elmenjünk túrázni, hogy a súly miatt élvezhetetlenné válik az élmény. Robinson szerint technológiai lények vagyunk, és nincs visszatérés egy feltételezett technológia-előtti-állapothoz, hiszen együtt fejlődtünk a tűzhasználattal és a kőeszközökkel. Szerinte a kulcs az, hogyan használhatunk okosan kevesebbet, és Victor Pananek Appropriate Technology című könyvét és a nemnövekedés (“degrowth”) gondolatát ajánlotta.
- Klein műsorában visszatérő elem, hogy a vendégek könyveket ajánlanak a hallgatóknak, íme, Robinson listája:
Thomas Piketty: A Brief History of Equality
David Graeber & David Wengrow: The Dawn of Everything
Richard Powers: The Echo Maker
A teljes beszélgetést itt tudod meghallgatni.
Fotó: Gage Skidmore - Wikipedia