A Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében mutatták be a friss Nobel-díjas Karikó Katalin Áttörések című önéletrajzi könyvét (itt beleolvashatsz). A biokémikussal Horvát János újságíró beszélgetett, a jó hangulatú szűk egy órában szóba került Columbo és Zorán, a Karikó-probléma, a tanárok és család hatásai, valamint életvezetési tanácsok is.
Fotók: Szepesvári Petra/Helikon Kiadó
Nagy tapssal, a közönség soraiban jópáran állva köszöntötték Karikó Katalint, amikor szerda délután megérkezett, hogy régi barátjával, Horvát Jánossal közösen bemutassa önéletrajzi könyvet, az Áttöréseket. Mint kiderült, szülővárosából, Kisújszállásról is sokan jöttek, sőt, egy ponton a kutató nővérét is felinvitálták a pódiumra, így nem meglepő, hogy összességében szívélyes hangulatú, már-már meghitt eseményen vehettünk részt az Akadémia szigorú falai között.
Miközben mi a bemutatón ültünk, elkezdtek kinyitni az amerikai könyvesboltok is, ahol csütörtöktől kapható a könyv angol nyelvű verziója. Karikó elmondta, hogy a két kiadás között van némi különbség, az angolból sokat kivágtak, például neveket, amik a tengerentúli közönségnek nem relevánsak, illetve annak az elején is szerepel az a pár sor Zorán Gyémánt és arany című számából, ami a biokémikust egész élete során elkísérte – és kérésre most is felidézte:
"Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért"
A kötet első száz oldalán Karikó mesél a boldog gyerekkorról, és ez a rész Horvát szerint óda is a tanárokhoz. A biokémikus a családjáról elmesélte, hogy szerény körülmények között éltek, de volt ennivalójuk, kertjük, állataik, a szülei szerették egymást. A tanárai közül kiemelte Tóth Albertet, akihez biológia szakkörre járt, és akit a Nobel-értesítés után fel is hívott. Tóth azért kiemelkedő számára, mert ő hitette el vele, hogy lehet belőle kutató. Kiemelte, hogy a támogató szülők mellett szerinte az számít sokat, hogy mindig legyen egy tanár, egy kolléga, aki látja az értékünket: „Arra kell odafigyelni, aki hisz benned, a többiekre nem.”
Karikó Katalin magyar biokémikus és Drew Weissman amerikai mikrobiológus kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseikért - jelentették be hétfőn a stockholmi Karolinska Intézetben. Karikó az első magyar Nobel-díjas nő.
Persze olyanok is bőven voltak, akik megnehezítették az életét. Mesélt például az osztályfőnökéről, aki az érettségije után közölte vele, hogy ismer valakit a JATE-n (ma a Szegedi Tudományegyetem - S.A.) és el fogja intézni, hogy Karikót ne vegyék fel. A biokémikus a bemutató során többször hangsúlyozta, mennyire fontos megtanulnunk kezelni a stresszt, itt említette először a vegyész-belgyógyász-endokrinológus Selye Jánost, akitől azt tanulta, hogy „nem mindenki szurkol nekem”, ezért aztán neki kell a legjobbnak lennie. Az osztályfőnöke végül azt érte el, hogy Karikó egész nyáron tanult, hogy ő legyen a legjobb, így közvetve neki is köszönheti, hogy eddig jutott. Az ilyen emberek miatt lett ennyire kitartó, tette hozzá.
A Karikó-probléma
Mára már egy jelenséget is elneveztek róla, ez a Karikó-probléma. A Harvardon született tanulmány annak próbált utánajárni, hogy az amerikai akadémiai világ milyen hibás működései, összefüggései okozhatták azt, hogy egy ekkora biokémiai áttöréseket elérő tudós évtizedekig ennyire nehezen boldogult.
Karikó mesélt például arról, hogy az évtizedek során két ember hitt benne igazán: egy kardiológus kollégája, aki évekig támogatta azzal, hogy fizette a fizetését, és egy agysebész, aki meggyőzte a tanszékvezetőt, hogy vegye fel Karikót és adjon neki egy labort. A biokémikus szerint az lenne a fontos, hogy álljunk ki egymás mellett.
A kollégák „ne leigázzák, hanem emeljék fel egymást”.
Találkozott aztán azzal a professzorral is, aki tíz éve, mikor kirúgták Karikót az egyetemről, kirámoltatta a holmiját az iroda elé. Azóta előadást tartott Karikóról „Hogy nem vettük észre?” címmel.
Az életszemlélet és az attitűd persze itt is sorsdöntőnek bizonyult. Mivel nem kapott állandó munkaszerződést (ezt az amerikai egyetemeken extrém nehéz megszerezni - SA.), mindig csak egy-két évre látott előre és folyamatosan pályáznia kellett. A többséggel ellentétben viszont ő szeretett pályázatot írni, mert arra késztette, hogy koncentráljon a céljára, a hozzáolvasás, készülés közben pedig rengeteget tanult a szakterületéről. Horvát ezen a ponton mutatott a közönségnek egy amerikai gyerekkönyvet, aminek a borítóján Karikó látható, a címe pedig: Never Give Up! (Soha ne add fel!)
A Naphegy Kiadó híres magyarokat bemutató életrajzi sorozatának legújabb része a Széchenyi-díjas kutatóbiológus életét meséli el.
Megadtak neki egy e-mail-címet, ami nobelprize.org-ra végződött
Hajnali 3:40 volt, amikor csörgött a telefon – Karikó férje vette fel, mivel a munkája miatt őt szokták szokatlan időpontban keresni. Sok más tudóshoz, íróhoz hasonlóan Karikó sem hitte el először, hogy nemcsak megtréfálják éppen, aztán kapott egy e-mail címet, ami nobelprize.org-ra végződött, ahova egy fotót kellett küldenie magáról. Elküldte, majd visszahívták, hogy megérkezett a fotó, köszönik. „Csak ekkor hittem el, hogy igaz lehet” – mesélte. Amikor aztán szintén hajnalban ismét felhívták, hogy mit szól a díjhoz, hirtelen csak annyit tudott mondani, hogy éppen tíz éve annak, hogy kirúgták az egyetemről – ezt aztán sok cikk felkapta az Egyesült Államokban.
Szent-Györgyi Albert megmondta, hogy a kutatás áldás és átok egyszerre, fejtegette Karikó, mikor arról mesélt, hogy kutatónak lenni azt jelenti, hogy nem hagyja nyugodni egy kérdés, egy probléma. Ebben inspirálta Columbo is, hiszen a legkisebb részletre is oda kell figyelni, gyakran az oldja meg a problémát.
Karikó számára így a kutatás olyan, mint a nyomozás: tele van izgalmakkal.
Mindebben persze nagyon fontos volt a férje, Béla támogatása. A lánya (Francia Zsuzsanna, amerikai színekben kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok evezős) és ő maga is rengeteget köszönhet a férjének, aki mindig azt nézte, miben segíthet nekik. Egyébként éppen csütörtökön volt a 43. házassági évfordulójuk, aminek apropóján kiderült, hogy Karikó édesanyja eredetileg nem támogatta a házasságot.
Nem mindenkinek való a kutatói pálya
A bemutató végén Karikó újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy nem volt honvágya, mikor elköltöztek Magyarországról. A családja hiányzott neki, viszont annyira minden nélkül érkeztek az ismeretlenbe, és annyira csak saját magukra számíthattak, hogy egyszerűen nem volt ideje a honvágyra.
Kitért arra is, hogy abból legyen csak kutató, aki szeret problémákat megoldani. Emellett az alábbiakat tanácsolja:
- mentális és fizikai egészség mindenek előtt!
- fontos, hogy élvezzük, amit csinálunk;
- ne másokra figyeljünk, hanem mélyedjünk el a saját feladatainkban;
- ha gondunk van, ne másokat okoljunk, hanem arra koncentráljunk, hogy mi az, amin tudunk változtatni, mi az, ami a mi döntésünk!
- a saját életünket éljük, ne másokét!
A bemutatót teljes egészében megnézheted a Nyugatitér YouTube-csatornáján: