Sokat tudunk a természetről, ami épp arra elég, hogy megállapítsuk, milyen kevés ez. Korábban a természetről szerzett tudásunk része volt a mindennapjainknak: ismertük az állatok és a növények nevét, hogy utóbbiak mire jók, mijük ízletes. Mára kívül rekedtünk egy rendszeren, aminek pedig nagyon is részesei vagyunk. Jordán Ferenc Az ember vége, a természet esélye című könyvében (olvass bele!) azt feszegeti, mennyire kerültünk távol a természettől, és ez mennyiben érinti a saját esélyeinket. Mennyiben jó, ha a természet érdekében vagy ellenében beavatkozunk egy rendszerbe, aminek összefüggéseit is csak nagy vonalakban értjük? A beavatkozások tovagyűrűző hatásait pedig gyakran még utólag is nehezen fogjuk fel.
Litkai Gergely zöld podcastjában vendégül látta Jordán Ferenc rendszerökológust (korábbi interjúnkat itt olvashatod), az MTA doktorát, a Pármai Egyetem kutatóját és a nápolyi zoológiai állomás külső munkatársát.
Mikről beszél Jordán Ferenc a podcastben?
- Miért olyan nehéz megmondani, kinek szól a könyv?
- Mivel foglalkozik egy rendszerökológus? Miért a biológus „az utolsó bohóc” Jordán szerint?
- Mennyit tudunk valójában a természeti rendszerekről? Mennyire pontosan tudunk előrejelezni?
- Milyen kényelmek járnak azzal, hogy nem látunk túl a kontinensünkön?
- Hogyan lehetne változást elérni abban, hogy a természettől függetlennek gondoljuk magunkat?
- Mi a természet törvénye arra, ha elszaporodik egy faj?
- Miért teljesen más dolog a természet- és az állatvédelem?