Greta Thunberg, a híres klímaaktivista, aki néhány évvel ezelőtt azzal szerette volna felhívni a figyelmet a klímaválság nyomasztó valóságára, hogy nem ment iskolába, nemrég új könyvet adott ki angolul. A The Climate Book 2023-ban jelent meg angolul, Thunberg nemrég azonban mégsem ezzel került a hírekbe, hanem azzal, hogy január 16-án őrizetbe vették egy tüntetésen: a lützerathi szénbánya (Németország) kibővítése ellen szervezett többnapos demonstrációról vitték el, de az őrizetből néhány nap múlva szabadon távozhatott. Cikkünkben áttekintjük, mi is történt Lützerathban, mit érdemes tudni az új kötetről és felidézzük Thunberg 2019-es, emblematikus TED Talkját is.
Az Észak-Rajna–Vesztfália tartománybeli Lützerath utolsó bejelentett lakója már 2022 októberében elköltözött, miután megvásárolta ingatlanát a környékbeli lignitbányájának bővítésére készülő RWE energetikai óriáscég, a község elhagyott épületeiben 2020 nyara óta táborozó klímavédelmi aktivisták viszont nem akartak önként távozni − írta meg az MTI.
A Lützerath melletti szénbánya újranyitása, a falu- és könyezetrombolás elleni tüntetések és összecsapások során esett meg az a bizarr részlet, amire a Telex hívta fel a figyelmet. Könyvek hírek mellé.
Tovább olvasokAz RWE január 11-én kezdte meg a település lebontását rendőri biztosítással. Eljárásának jogosságát több bírósági döntés is megerősíti, de a szénalapú energiatermelés ellen területfoglalással tüntető aktivisták ragaszkodtak a bányabővítési tervek elvetéséhez. A több száz aktivista eltorlaszolta az utakat, és felépítettek gerendákból több olyan építményt, amelyekre odakötözték magukat. Sokan fák ágai közé épített apró kunyhókban várták a kiürítést.
Az aktivisták eltávolítására csaknem ezer rohamrendőrt mozgósítottak. Fokozatosan, szinte négyzetméterről négyzetméterre ürítették ki a területet. A „falufoglalók” többször visszatámadtak: kövekkel, tűzijátékokkal, gyújtópalackokkal. (Az eseményekről ITT írtunk korábban.)
Innen vitték el Greta Thunberget is, de néhány nap múlva szabadon engedték.
Thunberg első kötete Ég a házunk címmel jelent meg magyarul, új könyve pedig (The Climate Book) nemrég angolul. Utóbbiról így nyilatkozott a szerző:
„Úgy döntöttem, hogy arra használom az erőforrásaimat, hogy összeállítsak egy könyvet, mely a jelenlegi legjobb tudományos munkákat összegzi. Egy könyvet, mely holisztikusan fedi le és szemléli a klíma, ökológiai és fenntarthatósági krízist – áll Greta Thunberg közleményében. – A klímaválság ugyanis csak egy tünete egy sokkal nagyobb fenntarthatósági válságnak. Azt remélem, hogy ez a könyv mintegy kézikönyvként működik majd, és segít megérteni, hogy ezek a különböző területen jelentkező problémák hogyan függnek össze, és állnak össze egy nagy krízishelyzetté.”
Thunberg 2018-ban, 15 évesen indította el pénteki iskolai sztrájkját (majd ebből mozgalom is kerekedett Fridays for Future néven), hogy ezzel hívja fel a figyelmet a környezeti válságra. Azóta világszerte ismert klímaaktivistává nőtte ki magát, 2019-ben a Time magazin az Év emberének választotta és háromszor jelölték Nobel-békedíjra. Eddig három könyve jelent meg, kettőnél a szülei és testvére volt a társszerzője. A The Climate Book-ot eddigi legátfogóbb munkájának látja, amelyet a 2022-es Londoni Irodalmi Fesztiválon mutatott be (erről ITT írtunk korábban). Itt mondta el azt is, hogy a kötetet egyfajta környezetvédelmi kézikönyvnek szánja. Célja, hogy választ adjon a miértekre, így a könyvben is arra helyezte a hangsúlyt, hogy megértesse az olvasókkal a változás szükségességét. A kötetben több mint száz szakértő, köztük geofizikusok, meteorológusok, mérnökök, matematikusok, történészek, őslakos vezetők, a WHO-vezetője, valamint írók is felszólalnak.
Greta Thunberg The Climate Book című könyvében újradefiniálja a remény fogalmát, mert szerinte reménykedni csak úgy lehet, ha cselekszünk. A kötetben több, mint száz szakértővel hívja fel a figyelmet arra, hogyan függ össze a környezetvédelem a bolygó krízishelyzeteivel, illetve Margaret Atwood és Naomi Klein is felszólal.
Az aktivista 2019-es, elhíresült TED talkjában beszélt arról, hogyan és miért kezdett sztrájkba 16 évesen. Nyolcéves korában hallott először az éghajlatváltozásról és a globális felmelegedésről, és úgy tűnt neki, hogy mindezt az emberek az életmódunkkal idézték elő. Ekkor gondolkodott el azon, hogyan lehetséges, hogy az ember - egy élőlény a sok közül -, képes lehet megváltoztatni a Föld éghajlatát. Naivan azt gondolta, hogy ha tényleg így lenne, más se menne a tévében és minden erről szólna. „A címlapok, a rádió, az újságok, soha nem olvasnánk vagy hallanánk semmi másról - mintha világháború zajlana. De soha senki nem beszélt róla. Ha a fosszilis tüzelőanyagok elégetése olyan rossz, hogy az a puszta létünket fenyegeti, hogyan tudnánk csak úgy folytatni, mint eddig? Miért nem voltak korlátozások? Miért nem tiltották be? Számomra ez nem állt össze. Túlságosan irreális volt.”
Mivel nem kapott válaszokat, 11 éves korában megbetegedett: „Depresszióba estem. Nem beszéltem és nem ettem. Két hónap alatt 10 kilót fogytam. Később Asperger-szindrómát, kényszerbetegséget és szelektív némaságot diagnosztizáltak nálam. Ez azt jelenti, hogy csak akkor beszélek, amikor szükségesnek tartom. Ez most egy ilyen pillanat.”
A TED Talkban kifejti azt is, hogy bár igaz, hogy az aspergeresek és az autisták fekete-fehérben látják a világot, éppen a klímaváltozás kérdése az, amelyiket nem is lehet másképp látni: „Szerintem sok szempontból mi autisták vagyunk a normálisak, a többiek pedig elég furcsák, különösen, amikor a fenntarthatósági válságról van szó, ahol mindenki azt hajtogatja, hogy a klímaváltozás egzisztenciális fenyegetés és a legfontosabb kérdés, és mégis mindent ugyanúgy csinálnak, mint eddig. Számomra ez fekete vagy fehér.
Nincsenek szürke területek, amikor a túlélésről van szó. Vagy folytatjuk a civilizációnkat, vagy nem. Változtatnunk kell.”
Ezért a gazdag országoknak, mint amilyen Svédország, Greta Thunberg szülőhazája is, el kell kezdeniük csökkenteni a kibocsátást, az aktivista szerint évente legalább 15 százalékkal. Azért, hogy a két fokos felmelegedési cél alatt maradhassunk.
„Alig beszél valaki arról, hogy a hatodik tömeges kihalás közepén vagyunk, ahol naponta akár 200 faj is kihal, hogy a kihalási ráta ma 1000-10 000-szer nagyobb, mint amit normálisnak tartunk. Szinte senki sem beszél a méltányosság vagy az éghajlati igazságosság szempontjáról, amelyet a párizsi megállapodás mindenhol világosan megfogalmaz, és amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy globális szinten működjön. (...) Hogyan várhatjuk el az olyan országoktól, mint India vagy Nigéria, hogy törődjenek az éghajlati válsággal, ha mi, akiknek már mindenük megvan, egy másodpercet sem törődünk vele, vagy a Párizsi Megállapodásban vállalt tényleges kötelezettségeinkkel.” Thunberg szerint az emberek azért teszik továbbra is azt, amit tesznek, mert a nagy többségnek fogalma sincs a mindennapi életünk tényleges következményeiről.
„A 2078-as évben ünneplem a 75. születésnapomat. Ha lesznek gyermekeim vagy unokáim, talán velem töltik majd azt a napot. Talán kérdezgetni fognak rólatok, azokról az emberekről, akik 2018-ban még itt voltak. Talán megkérdezik majd, hogy miért nem tettetek semmit, amíg még volt idő cselekedni.
Amit most teszünk vagy nem teszünk, az az egész életemre és a gyermekeim és unokáim életére kihat. Amit most teszünk vagy nem teszünk, azt én és a generációm a jövőben nem tudjuk visszacsinálni.”
Amikor 2018 augusztusában elkezdődött az iskola, úgy döntött, hogy elég volt. Thunberg leültem a földre a svéd parlament előtt és sztrájkba kezdett az éghajlatért.
„Néhányan azt mondják, hogy inkább iskolába kellene járnom. Néhányan azt mondják, hogy klímakutatónak kellene tanulnom, hogy megoldjam a klímaválságot. De a klímaválságot már megoldottuk. Már megvannak a tények és a megoldások. Csak annyit kell tennünk, hogy felébredünk és változtatunk. És miért tanuljak egy olyan jövőért, amely hamarosan nem lesz többé, amikor senki sem tesz semmit annak érdekében, hogy megmentse ezt a jövőt? És mi értelme van az iskolarendszerben tényeket tanulni, amikor a legfontosabb tények nyilvánvalóan semmit sem jelentenek a politikusaink és a társadalmunk számára. Egyesek azt mondják, hogy Svédország csak egy kis ország, és hogy nem számít, mit teszünk. De én úgy gondolom, hogy ha néhány gyerek az egész világon címlapokra kerülhet, csak azzal, hogy néhány hétig nem jár iskolába. Képzeljük el, mit tehetnénk mindannyian együtt, ha akarnánk.”