Ha az AI segítségével írnál könyvet, bevallanád? Kester Brewin új könyvében – Istenszerű (God-like: a 500 Year History of Artificial Intelligence in Myths, Machines, Monsters) – pontosan ezt tette. A brit szerző a kötet elején található, négy kérdésből álló átláthatósági nyilatkozattal az olvasók belé vetett hitét szeretné megőrizni: „Amikor időt szánunk egy könyv elolvasására, bizalmi kapcsolatba lépünk az íróval” – véli.
Egyre nehezebb ellenállni az AI-nak
Kester Brewin minden nap szembesül a mesterséges intelligencia térnyerésével: munkahelyén, A Munka Jövője Intézetnél (Institute for the Future of Work) feladata az AI brit munkapiacra gyakorolt hatásának felmérése. A szerző, aki korábbi munkáiban foglalkozott már a középosztállyal, hittel és kalózokkal is, márciusban megjelent könyvében
a mesterséges intelligencia ötszáz éves történetét meséli el „mítoszokon, gépeken és szörnyeken” keresztül.
„Az az igazság, hogy egyre nehezebb ellenállni az AI segítségének” – írja Brewin véleménycikkében: a szövegszerkesztő programok már maguktól felajánlják, hogy megírják a következő bekezdést vagy rendbe szedik a már megírtakat. Éppen ezért döntött úgy az Istenszerű befejezésekor, hogy őszintén válaszolnia kell a kérdésekre, amik olvasóiban megfogalmazhatódnak.
A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.
Tovább olvasok4 kérdés, amit fel kell tenned íróként
Brewin először az internethez fordult, arra számítva, hogy már léteznek AI-átláthatósági sablonok. Mivel semmit sem talált, ő maga fogalmazta meg négy kérdésben a mesterséges intelligencia használatának lehetséges formáit:
- Van olyan része a szövegnek, amit mesterséges intelligencia segítségével hozott létre?
- Van olyan része a szövegnek, amit mesterséges intelligencia segítségével (például olyan programokkal mint a Grammarly) tökéletesített?
- Van olyan része a szövegnek, amit egy mesterséges intelligenciát használó program javasolt? (Erre lenne példa, egy, a ChatGPT segítségével készült vázlat vagy a már megírt részek alapján generált új bekezdés.)
- Van olyan része a szövegnek, amit mesterséges intelligencia segítségével javított – és ha igen, ezeket a javításokat automatikusan elfogadta vagy először átnézte őket?
Az Istenszerű esetében a válasz: 1. Nem, 2. Nem, 3. Nem, 4. Igen, de a javításokat átnézte. Brewin elismeri, hogy az általa megfogalmazott sablon talán nem tökéletes, azonban úgy véli, fontos megtenni az első lépést a nyilvános és őszinte párbeszéd felé.
Eljön majd az idő, amikor az AI is képes lesz rendkívüli könyvet írni
Brewin cikkében arra is figyelmeztet, hogy a kreatív szakmákban sokan még mindig nem veszik komolyan az AI hatásait. „Ahogy a könyvem bevezetőjében is írom, az AI egy, az atombombához hasonló, hatalmas emberi találmány; nincs más választásunk, mint megtanulni, hogyan élhetünk túl mellette. Erről ír egyébként A következő hullám című könyvében az AI egyik vezető fejlesztője is.
Hozzáteszi, hogy vannak nagyszerű példák is a mesterséges intelligencia kreatív használatára. Ilyen volt például Vauhini Vara 2021-es írása a nővére haláláról, amiben az AI társszerzőként vett részt. Nemrég pedig arra figyelt fel a világ, amikor a japán Rie Kudan elismerte, hogy a díjnyertes könyve egy részét AI segítségével írta. Akkor mi is foglalkoztunk az AI-ban rejlő kreatív lehetőségekről.
Ugyanakkor szerinte az alkotás emberi voltának megőrzése érdekében az íróknak kötelességük, hogy őszinték legyenek azzal kapcsolatban, hogyan használják, használják-e a mesterséges intelligenciát, ezzel védelmezve az írók és olvasók közti létfontosságú bizalmat.
„Semmi kétség, nemsokára eljön az idő, amikor az AI egy rendkívüli könyvet »ír« – de kell, hogy érdekeljen ez bárkit?
Csak erőtlen taps lesz rá a válasz. Mint egy hibátlan, laboratóriumban növesztett gyémánt, csak ügyeskedés lesz, nem művészet; egy értéktelen trükk csupán.”
(Guardian)