A Salímár bohócot olvastuk közösen egy ideig. Volt egy mondat, amin megakadtunk, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy felkeressük a fordítót, Greskovits Endrét. Olvasónaplónkat itt találja.
A fordítás körüli beszélgetés e mondat miatt alakult ki: "A halottan halott asszony, akivé anyja lett, elveszett a nagykövet hallgatásában, eltörölte őt e némaság." (32) Az egyik olvasó megírta az eredeti, angol nyelvű mondatot, ami azt mutatja, szó szerint lett lefordítva. Milyen lehetőségei voltak a konkrét esetben? Ad bármilyen útmutatást a szerző? Fel lehet hívni, hogy itt elakadtam, bocs?
Elakadásról szó sem volt, de ha lett volna, az ügynökén keresztül természetesen meg lehet keresni a szerzőt. Ami az adott mondatot illeti, én nem hiszem, hogy ördögtől való volna bizonyos mondatokat szó szerint lefordítani (ami különben is csak a mondat elejére vonatkozik). Ez egy széles körben elterjedt babona - mondata válogatja. Annál is inkább, mert jelen esetben az előzményekből tökéletesen nyilvánvaló, hogy mit jelent. Azért van itt megduplázva a halál, mert ennek az anyának az emlékét is "csendpiramis" alá zárták. Nem emlegetik tehát a szerettei, nem ápolják az emlékét, megfosztották még attól a rövidke halál utáni élettől is, ami addig tart, míg az utódai élnek. Azonkívül mindenképpen meg akartam őrizni a "deadly dead" szókapcsolatot, mert a szerző négy regényének lefordítása után ezt igen "Rushdie"-snak éreztem. Fenntartva persze, hogy más megoldás is létezhet.
Nem fél azoktól az iszlám hívőktől, akik más országokban is kegyetlenül elbántak a Rushdie-fordítókkal? Mert hozzájárulnak az iszlámellenes nézetek terjesztéséhez.
Nem félek. Ez már a múlté, és különben is csak a Sátáni versek fordítóit fenyegette, ahhoz a műhöz meg nekem nincs közöm.
Mi a legnagyobb nehézsége a Rushdie-fordításnak? Angolból fordítja, de mennyire kell kikérni (egyáltalán lehet?) a szerző véleményét az egyes problémás esetekben?
Én még sohasem fordultam a szerzőhöz, mindig igyekeztem magam megoldani a dolgokat. És hogy mi a legnagyobb nehézség? Ez nyilván minden fordítónál más. Ami engem illet, én az első perctől fogva nem érzem nehéznek, mert magával ragad a szöveg. Ha valamit mégis nagyon válaszolnom kéne erre, azt mondanám, hogy az az óriási szókincs, amivel a szerző dolgozik.
Mennyire a botrányok miatt lett fontos Rushdie?
Nem a botrányok miatt fontos. A világ nagy része túllépett a botrányokon, és ma már "csak" egy jó író van.
Meg lehet érteni Indiát, az iszlámot a magyar szövegből? Nem veszik el túl sok a fordításban? Hiszen a nyelvvel világokat és kultúrákat fordítunk.
Rushdie indiai származású, de angol szerző. Hiába ír sokszor Indiáról meg az iszlámról és a hinduizmusról (meg még sok egyébről: zsidókról, párszikról, portugálokról), a gondolkodása, a szocializációja, a neveltetése, a műveltsége, a reakciói mind-mind európaiak.
Vannak, akik azt gondolják, némely gondolat érthetőbbé válik egy harmadik nyelven az újrafordítás által - rushdie egy indiai érzést, kifejezést ír le angolul, amit ha egy harmadik nyelvre fordítunk le, lehet hozzáad és nem elvesz az eredetiből. Nincs harmadik nyelv - második van.
A harmadik fejezetnél tartok, de a 2. hiába volt nagyon szép és erős mondatokból felépítve, iszonyatosan nehezen lehetett követni, hogy ki, kivel van, mindez a rengeteg indiai név miatt. Mennyire okozo ez problémát közben? Veszett már el valaha szövegben?
A fordító nem veszhet el a szövegben. Akkor nincs mű. Ami pedig az egzotikus neveket illeti, ezekhez szokni kell. De azt hiszem, ez így van kínai, japán, zulu művek esetében is.
Mennyi ideig fordította a szöveget?
Vagy 4-5 hónapig.
A fordítást mennyire tartja újraírásnak?
Ezt a kérdést nem nagyon tudom értelmezni. Részben persze hogy az, de hogy mennyire?... Ezt soha senki nem fogja Magának megválaszolni.
Megérthető egy idegen kultúrából Rushdie? A keresztény Európa felől próbálja megértetni velünk az iszlámot Rushdie, de mi is nagyon messze vagyunk az általa használt angol nyelvtől, illetve attól a gondolkodástól és kultúrától.
Félreértés, hogy Rushdie és mi két különböző kultúra lennénk. A dolognak csupán a felszíne, hogy a cselekmény egy része Indiában játszódik, hogy rengeteg a különös, idegen név. Még egyszer mondom: Rushdie ugyanannyira európai, sőt talán ha lehet, még európaibb, mint amennyire Maga vagy én!
A fordítás körüli beszélgetés e mondat miatt alakult ki: "A halottan halott asszony, akivé anyja lett, elveszett a nagykövet hallgatásában, eltörölte őt e némaság." (32) Az egyik olvasó megírta az eredeti, angol nyelvű mondatot, ami azt mutatja, szó szerint lett lefordítva. Milyen lehetőségei voltak a konkrét esetben? Ad bármilyen útmutatást a szerző? Fel lehet hívni, hogy itt elakadtam, bocs?
Elakadásról szó sem volt, de ha lett volna, az ügynökén keresztül természetesen meg lehet keresni a szerzőt. Ami az adott mondatot illeti, én nem hiszem, hogy ördögtől való volna bizonyos mondatokat szó szerint lefordítani (ami különben is csak a mondat elejére vonatkozik). Ez egy széles körben elterjedt babona - mondata válogatja. Annál is inkább, mert jelen esetben az előzményekből tökéletesen nyilvánvaló, hogy mit jelent. Azért van itt megduplázva a halál, mert ennek az anyának az emlékét is "csendpiramis" alá zárták. Nem emlegetik tehát a szerettei, nem ápolják az emlékét, megfosztották még attól a rövidke halál utáni élettől is, ami addig tart, míg az utódai élnek. Azonkívül mindenképpen meg akartam őrizni a "deadly dead" szókapcsolatot, mert a szerző négy regényének lefordítása után ezt igen "Rushdie"-snak éreztem. Fenntartva persze, hogy más megoldás is létezhet.
Nem fél azoktól az iszlám hívőktől, akik más országokban is kegyetlenül elbántak a Rushdie-fordítókkal? Mert hozzájárulnak az iszlámellenes nézetek terjesztéséhez.
Nem félek. Ez már a múlté, és különben is csak a Sátáni versek fordítóit fenyegette, ahhoz a műhöz meg nekem nincs közöm.
Mi a legnagyobb nehézsége a Rushdie-fordításnak? Angolból fordítja, de mennyire kell kikérni (egyáltalán lehet?) a szerző véleményét az egyes problémás esetekben?
Én még sohasem fordultam a szerzőhöz, mindig igyekeztem magam megoldani a dolgokat. És hogy mi a legnagyobb nehézség? Ez nyilván minden fordítónál más. Ami engem illet, én az első perctől fogva nem érzem nehéznek, mert magával ragad a szöveg. Ha valamit mégis nagyon válaszolnom kéne erre, azt mondanám, hogy az az óriási szókincs, amivel a szerző dolgozik.
Mennyire a botrányok miatt lett fontos Rushdie?
Nem a botrányok miatt fontos. A világ nagy része túllépett a botrányokon, és ma már "csak" egy jó író van.
Meg lehet érteni Indiát, az iszlámot a magyar szövegből? Nem veszik el túl sok a fordításban? Hiszen a nyelvvel világokat és kultúrákat fordítunk.
Rushdie indiai származású, de angol szerző. Hiába ír sokszor Indiáról meg az iszlámról és a hinduizmusról (meg még sok egyébről: zsidókról, párszikról, portugálokról), a gondolkodása, a szocializációja, a neveltetése, a műveltsége, a reakciói mind-mind európaiak.
Vannak, akik azt gondolják, némely gondolat érthetőbbé válik egy harmadik nyelven az újrafordítás által - rushdie egy indiai érzést, kifejezést ír le angolul, amit ha egy harmadik nyelvre fordítunk le, lehet hozzáad és nem elvesz az eredetiből. Nincs harmadik nyelv - második van.
A harmadik fejezetnél tartok, de a 2. hiába volt nagyon szép és erős mondatokból felépítve, iszonyatosan nehezen lehetett követni, hogy ki, kivel van, mindez a rengeteg indiai név miatt. Mennyire okozo ez problémát közben? Veszett már el valaha szövegben?
A fordító nem veszhet el a szövegben. Akkor nincs mű. Ami pedig az egzotikus neveket illeti, ezekhez szokni kell. De azt hiszem, ez így van kínai, japán, zulu művek esetében is.
Mennyi ideig fordította a szöveget?
Vagy 4-5 hónapig.
A fordítást mennyire tartja újraírásnak?
Ezt a kérdést nem nagyon tudom értelmezni. Részben persze hogy az, de hogy mennyire?... Ezt soha senki nem fogja Magának megválaszolni.
Megérthető egy idegen kultúrából Rushdie? A keresztény Európa felől próbálja megértetni velünk az iszlámot Rushdie, de mi is nagyon messze vagyunk az általa használt angol nyelvtől, illetve attól a gondolkodástól és kultúrától.
Félreértés, hogy Rushdie és mi két különböző kultúra lennénk. A dolognak csupán a felszíne, hogy a cselekmény egy része Indiában játszódik, hogy rengeteg a különös, idegen név. Még egyszer mondom: Rushdie ugyanannyira európai, sőt talán ha lehet, még európaibb, mint amennyire Maga vagy én!
