Ez itt egy olvasónapló lesz. Olyan klasszikus vonalvezetésű, amiben a magyartanár számára össze kell állnia, hogy miről szól a könyv - na, itt mondjuk nem fog, mert ide mindenféle kérdések, olvasatok kerülnek majd. Meg másoké, mert engem mindennél jobban izgat a közös olvasás gondolata. Egy kritikában összefoglaljuk, mi tetszik, mi nem, pedig le lehet ragadni egy-egy mondaton vagy leíráson is. Szóval itt senki ne végleges dolgokat várjon, hanem a bölcsész-értelemben vett pöcsölést, más néven bíbelődést. Bárkinek, bármilyen meglátása van a könyvvel kapcsolatban, kommentelje be vagy írjon emilt konyvesblog(kukac)gmail(pont)com. Ha meg valaki nagyon írna ide saját olvasónaplót, azt is megoldjuk.
Salman Rushdie: Sálímár bohóc, Ulpius, 2007, 533 oldal, 3999 Ft, ford. Greskovits Endre
+[2008.02.25. 15:52] Salman Rushdie-novella
Részletek itt>>
+[2008.12.06. 15:33]
Interjú Greskovits Endre fordítóval.
+[2008.01.10.22:41]
A harmadik fejezet nagyon jó, bár olyan sebességgel haladunk, hogy a mondat eleje és vége között elbuknak a náciik+megalakul az ENSZ. Maxnak olyan izgalmakkal teli élete van, hogy Forsyth-regényt megtöltene a rengeteg illegalitásban eltöltött idő. Mondjuk mindig nagyon egyszerűen jut előre, mindig jót tesz, és már azon is túl vagyun, hogy kitalálja a poszt-világháborús időszakot enszestől, mindenestől.
Bugatti Racerével ő lesz a Repülő Zsidó, aki szimbólummá válik, éljen.
Érthetetlen és perverz módon rá vagyok kattanva az önreflexivitásra mindenféle szövegben. A 221. oldalon olvastam egy eléggé zavaró mondatot: A szűkkeblű olvasó itt megint azt érzékelheti, hogy Max története kiszámítottan keveredik egy másik szeretett alakéval." Az alak egyébként az Éjszakai repülés szerzője (na, ki az?). De A kis herceg szerzőjét azért csak ismeritek.
Max megismerkedik a náci Párduccal: meghódítja, hogy információkat szerezzen, majd távozik. És megismerkedik az ellenállásban Patkánnyal, akit el is vesz feleségül, és akivel kb. nulla szexuális életet élnek, ami miatt a jókéű macsónak beálltott Max folyamatosan félredug. A vicces az, hogy a hírszerzőként dolgozó Patkány mindenről tud.
A könyv eddig legviccesebb részében Max Indiában is nőt akar magának szerezni:
- Csak egy kérdés, uram - mondta Maxnak. - Fájós a háta? - Max meghökkent. Nem, felelte, semmi baja a hátának. Wood helyeslően és látható megkönnyebbüléssel bólintott. - Kitűnő- nyugtázta. - Mert az elnök a túl sok szex meg a fájós háta miatt halt meg a merényletben. (...)
- A fűző, uram - magyarázta Wood. - Kennedy háta eleve fájós volt, de a sok kefélés miatt annyit romlott, hogy folyton viselnie kellett a fűzőt. Dallasban is rajta volt, és ezért nem bukott előre, amikor az első lövés eltalálta. Megsebesült, megdőlt, de a fűző kiegyenesítette, ping, aztán a második golyó hátulról szétvitte a fejét." (251)
Most komolyan: olvasott valaki ehhez hasonlóan szellemes JFK-s sztorit? Amiben a szexet és a merényletet ilyen érthetően kötik össze? Én nem, pedig a Kevin Costner-es filmet nagyon bírtam. Mindegy, ezután megtetszik neki az a Búnyi, akit a második fejezetben hosszan bemutatnak.
Most fürdés, fekvés, olvasás, mert Max elkezdi az indiai rendszerbe és Búnyiba beleásni magát. A harmadik fejezet tényleg jó.
+[2008.01.07.13:39]
A vasárnapi New York Times könyvmellékletében rengeteg szó esik az iszlámról. Ide kell hozzá csak kattintani.
+ [2008.01.06.20:07]
És ismerjük meg a legyilkolt apát, Maxot, mert a harmadik fejezet sztárja ő lesz. Max Ophuls egyébként német filmrendező volt az ún. valóságban. Egyébként elég gondosan szétszedte Rushdie a különböző narratívákat, nehogy elkeveredjünk a néőpontokban (a 2.fejezet után nem csodálkozom). Max menő fiatal Strasbourgban, nemzetközi kapcsolatokat tanul. De jönnek a nácik, és mivel az ő családja rendes zsidó család, ezért menekülniük kell. És akkor jönnek az irodalmi toposzok, amiknek vagy lesz szerepe, vagy nem: a családnak nyomdája van, és borzalmasan kötődnek a klasszikus európai kultúrához, ami a könyvekre és a szövegekre épül. Max ráadásul pontosan és gyorsan másol. Lássuk: a Gonosz lerombolja a kultúrát (pl a nyomda), de az írás életeket ment.
Jó idézet hazánkból eltévedt szerettünknek, tessék feljegyezni, mert Párisz beheyettesíthető, bár az idézet szerint nem: A világon mindenkinek két hazája van, a sajátja, meg Párizs. (nekem kicsit cioranos a mondat) Valami tipp? A szöveg szerint párizsi filmes mondta.
+ [2008.01.06.19:30]
Ma a Batthyányi téren egy srác Sálímárt olvasta, és alig volt hátra valami neki, úgy irigyeltem. Az olvasás közben engem mindig mérhetetlen türelmetlenséggel tölt el, hogy nem tudom a befejezést. Régen a krimiolvasáskor mindig megnéztem, mi a vége, hogy nyugodtan tudjak az olvasásra koncentrálni.
Van a második fejezet, amiről kurvára nem akarok írni. Mert amikor elkezdtem ezt az olvasónapló-szerűséget, akkor szerencsére már túl voltam rajta, és nehéz visszaemlékeznem, mi is történt. Túl sok szereplő egy bollywoody színes musicalben, ahol persze sok szerelem van meg fájdalom. Meg Sálímár bohóc a paradicsomi Kasmírban. Egyszerűen nem szerettem ezt a részt, ami a mesebeli Kasmírban játszódik, mert valahogy állandóan érzékeltetve van a kultúrán kívüliségem a nevekkel, fogalmakkal, ami miatt úgy eltévedtem a szövegben, hogy egy idő után vázlatokat kellett volna írnom hozzá. Örülnék, ha valakinek lenne kedve utólag összefoglalni az olvasóknak, hálás lennék.
+ [2008.01.04.09:50]
Szamárfül rögtön be is nyomott egy olvasmányélményt, amiben még képek is vannak Kasmírról. Juhéé.
antigravity.freeblog.hu +
+
itt van minden összegyűjtve.Updike elemzése itt
Guardianben
[2008.01.03.22:50] Rushdie-t olvasom néhány napja: bizonyos részei nagyon olvasmányosak, a klasszikus nem tudom letenni-állapot, majd jön egy olyan második fejezet, aminél folyamatosan előre-előre kell lapoznom, hogy rögzítsem, már csak 40, 25 vagy 3 oldal van hátra. Nagyjából 200 oldal óta idegesít ez a mondat, most ide felírom. Greskvits Endrének üzenjük innen, hogy ilyet nem szeretünk olvasni. Inkább ugorja át, mintha nem is lenne: "A halottan halott asszony, akivé anyja lett, elveszett a nagykövet hallgatásában, eltörölte őt a némaság." (32)
itt van minden összegyűjtve.Updike elemzése itt
Guardianben
[2008.01.03.22:50] Rushdie-t olvasom néhány napja: bizonyos részei nagyon olvasmányosak, a klasszikus nem tudom letenni-állapot, majd jön egy olyan második fejezet, aminél folyamatosan előre-előre kell lapoznom, hogy rögzítsem, már csak 40, 25 vagy 3 oldal van hátra. Nagyjából 200 oldal óta idegesít ez a mondat, most ide felírom. Greskvits Endrének üzenjük innen, hogy ilyet nem szeretünk olvasni. Inkább ugorja át, mintha nem is lenne: "A halottan halott asszony, akivé anyja lett, elveszett a nagykövet hallgatásában, eltörölte őt a némaság." (32)
