Halldor Laxness
Ha egyetlen íróval sem szeretnénk találkozni a vakációnk alatt, akkor az első úti cél, amit el kell felejtenünk, az Izland. Az alig több mint háromszázezer lakosú szigetország messze az első az egy főre jutó elolvasott és publikált könyvek listáján, és minden tizedik lakosának ott díszeleg a neve egy kemény- vagy papírkötésesen.
Az izlandiak olyan komolyan veszik az írást, hogy még saját mondásuk is van az amerre lépek, író terem jelenségre. Ad ganga med bok I maganum, ami szó szerint annyit jelent, hogy mindenkinek van egy könyv a gyomrában. Az izlandi grafomániában nincs semmi meglepő, hiszen az ország jelentős irodalmi múltra tekint vissza.
A helyi sagákat, melyek az északi telepesek 9. századi megérkezéséről mesélnek, már a 13. századtól elkezdték lejegyezni. Bár nem minden történet alapszik a valóságon, a viszályokkal, törvényen kívüliekkel, és nemzeti hősökkel gazdagon megpakolt történetek olyan sztorik olyan írókat ihlettek meg, mint Sir Walter Scott vagy William Morris. A sagákat a modern időkben szalvétára meg kávésbögrére nyomják, és az összes gejzír vagy vízesés meglátogatásánál a turistára zúdítják. Ráadásul Izland a QR-kódok nagy barátja, ezért ha okostelefon-tulajdonosként ülsz le egy padra, azonnal meghallgathatsz egy izgalmas ősi történetet.
Izland a mesemondók országának vallja magát. De mi másnak is vallhatná magát a hely, ahol a sötét és a hideg miatt az íráson kívül nem lehet túl sok mindent csinálni? (Legalábbis az internet előtti időkben nem nagyon lehetett.) A középkori mondavilág mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy egy izlandihoz hasonló mesebeli környezetben bárki fantáziája elég hamar beindul. Ráadásul az ország Dániától való függetlenedése után az irodalom a saját nemzeti identitás kialakításában is a segítségükre volt.
Hallgrimur Helgason
Az országnak 1955 óta saját irodalmi Nobel-díjasa is van, Halldor Laxness személyében, akinek műveit a benzinkutaktól a turisztikai látványosságokig, mindenhol lehet kapni. A helyiek előszeretettel zarándokolnak el az 1998-ban elhunyt író házához, és macskájukat is szívesen nevezik el róla. Laxness győzelme sok asztalfiókírónak bátorságot adott, és feltette a szigetet a világ irodalmi térképére.
Az író, komikus, festő, Hallgrimur Helgason szerint volt még egy dolog, ami ihletet adott a helybeli íróknak. Ez pedig nem más, mint a 2008-ban indult gazdasági válság, vagyis ahogy arrafelé hívják, a kreppa. (Lehet, hogy véletlen egybeesés, de vö. bekrepál) Máig a könyvkiadást is sokan féltik az összeomlástól, hiszen az izlandi írók száma miatt hatalmas nyomás nehezedik a kiadókra.
Sjón
Az írókat nagy tiszteletben tartják Izlandon, sőt, az Izlandi Irodalmi Központ vezetője, Agla Magnusdottir szerint néhányuk még fizetést is kap. A helybéliek a gyerekkönyvtől az erotikus fikcióig, mindenféle műfajban szeretik kipróbálni magukat, a legnagyobb köyvrobbanás mégis a krimik területén megfigyelhető. Izland is hozza a már papírformának számító északi krimit, de eladási számaik mégis megdöbbentőek. Náluk kétszer több nyomozós, üldözős, gyilkolászós regény fogy, mint bármelyik északi szomszédjuknak.
Jolabokaflod. Ez a hivatalos kifejezés a karácsony előtt esedékes könyváradatra. Karácsonyra mindenki könyvet kap, amit az ünnep közeledtével menetrendszerűen érkező katalógusból választanak ki. Ezidőtájt állítólag a fodrász sem a legújabb celebpletykákra kíváncsi, sokkal inkább arra, hogy milyen könyvvel lepje meg a szerettei. A bibliofil helybélieket látva pedig könnyen lehet, hogy már nem is Björk, hanem az irodalom az ország legfontosabb exportcikke. Főleg, hogy a művésznő dalszövegeit is egy író, Sjón jegyzi.
Forrás: BBC
