91 éves korában meghalt J. D. Salinger - jelentette be csütörtökön az író családja. Salingert New Hampshire-i otthonában érte a halál.
Az évtizedek óta szinte teljes elszigetelségben élő író mindössze négy hivatalosan megjelent kötetével és néhány folyóiratban publikált, de kötetbe nem rendezett írásával lett a huszadik századi amerikai próza meghatározó alakja.
1919. január 1-én született Manhattenben, itt is járta ki az általános iskolát és középiskola első két évét. Ezután a Valley Forge Katonai Akadémiára került, majd a New York Egyetemen kezdte meg tanulmányait. 1938-ban szülei Bécsbe külték, hogy apja cégénél dolgozzon (apja húsimporttal foglalkozott), egy hónappal az Anschluss előtt tért vissza Amerikába. Pennsilvaniában majd a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait, majd 1942-ben behívták a seregbe; részt vett a normandiai partraszállásban, a koncentrációs táborok felszabadításában. Feleségül vett egy alacsony beosztású német hivatalnoknőt, akit magával vitt Amerikába, ám kapcsolatuk néhány hónap után megromlott, az asszony visszatért Németországba.
1948-tól kezdett publikálni a New Yorkerben. Slight Rebellion off Madison című - egyébként hat évvel korábban keletkezett írásában - jelenik meg először Holden Caulfield, a Zabhegyező főszereplőjének karaktere. A regény 1951-ben jelent meg, szókimondó, szabadszájú hangvétele miatt több amerikai államban és más országokban is betiltották, a regény sikere azóta is töretlen. Az egyik legnagyszerűbb elsőkönyves debütálásnak tartják azóta is. 1953-ban jelent meg Kilenc történet című novelláskötete.
1961-ben adta ki második regényét Franny és Zooey címmel. A főszereplő testvérpár annak a Glass családnak lefiatalabb tagjai, amely Salinger szinte minden írásában megjelenik, körbeszövi a Salinger életművet. 1963-ban a Magasabbra a tetőt, ácsok (1955) és Seymour: Bemutatás (1959) című kisregényével folytatódott a Glass-tematika. A három regény központi témái az egyén útkeresése, a család, a zen buddhizmus és a második világháború.
1955-ben összeházasodott Claire Douglas, egyetemistával, akinek a kedvéért abbahagyta tanulmányait. Két gyermekük született, Margaret és Matthew, 1965-ben elváltak.
1965 óta nem jelentetett meg új művet és korábban folyóiratokban olvasható novelláit sem rendezte kötetbe (az összes szöveg elolvasható itt), a teljes elvonultságot választotta. 1980-ban adta utolsó interjúját, azóta csak azon kivételes esetekben hallatta hangját, amikor valamelyik művének sérthetetségét érezte veszélyeztetve. Salinger nem járult hozzá, hogy feldogozásokat készítsenek könyveiből (itt egy rendezőhöz írott zseniálisan szellemes levele, amelyben kifejti az okokat, hogy miért lehetetlen megfilmesíteni a Zabhegyezőt), legutóbb júniusban perelte be Fredrik Colting, svéd írót, aki ki akarta adni a Zabhegyező folytatását. A könyvet végül betilották az Egyesült Államokan. Többen megkísérelték megfilmesíteni más műveit is, egy arab alkotás el is készült a Franny és Zooey-ból, ám Salinger annak a forgalmazását is megakadályozta. Mint ahogy fellépett akkor is személyi jogai védelmében, amikor korábbi szeretője Joyce Maynard 1999-ben el akarta árverezteti egymáshoz írt szerelmesleveleiket. Maynard anyagi problémái és gyermekei iskoláztatásának költségei miatt akarta eladni a levelet, amiket Peter Norton, szoftverfejlesztő vett meg 156 ezer dolláért és visszajuttatta őket Salingerhez. Maynard ugyanebben az évben kiadott egy önéletrajzi regényt is, amelyben részletesen taglalta Salingerhez fűződő kapcsolatát és azt az egy évet, ameddig együtt élt vele New Hampshire-i otthonában. A regény magyarul is megjelent Otthon a világban címmel - itt olvasható róla olvasónapló. Salinger lánya az ezredfordulón adta ki visszaemlékezéseit Dream Catcher: A Memoire címmel, amelyben sok Salinger-legendát cáfolt meg.
Nem sokat tudunk a világtól elzártan élő Salinger utóbbi négy évtizedéről, annyi azonban bizonyos, hogy nem hagyott fel az írással, ám műveit csak magának szánta. Az egyik legsikeresebb amerikai írót a hatvanas évek után nem érdekelte többé a siker, a csillogás, nagyon kevesen vannak, akik olyan szerencsések, hogy tudják, milyen íróvá is vált Salinger az utóbbi negyven évben. Az örökösökön múlik, hogy ez így is marad-e. A találgatások máris szárnyra keltek, minden bizonnyal nagyon keveset kell várni, hogy ha nem is egy eddig kiadatlan Salinger-regényt foghassunk a kezünkbe, de megnézzük például a Zabhegyező megfilmesített változatát. Kérdés az, hogy ez jó lesz-e nekünk?
