Azt eddig is tudtuk, hogy a gyakorlatilag teljes elvonultságban élő J. D. Salinger nem a kedvességéről híres, de az alább olvasható 1957-es levél akkor is lenyűgöző. Figyeljük meg, milyen nagyvonalúan, már-már bicskanyitogató pökhendiséggel, és mégis iszonyú szimpatikusan küldi el a francba az őt a Zabhegyező megfilmesítési jogai miatt felkereső rendezőt. A levelet bocsánat, de nem fordítjuk le, egyszerűen vétek lenne (Itt találtuk.)
