Rendhagyó módon emlékezünk meg Menyhárt Jenő új könyvéről, Az agitátorról. Bárdos Deák Ági olvasónaplót kezdett a könyvről, lehet vele tartani, és vele tartani.
Alakul a könyv, azaz: alakulnak az olvasók! A soproni bemutatót megelőző napon a Heaven Street Seven basszusgitárosa, Németh Robi a Gödör Klubban lelkendezve újságolta, hogy épp most fejezte be Az agitátort, s már adta is tovább a könyvet Péterffy Bori projektmenedzserének, a szintén zenész Ambrusnak – aki, mint annyi más zenész a Gödörben, két próba-félidő közt a pultot támasztotta. ( Napjainkban a Fiatal Művészek Klubja az Erzsébet téren állomásozik, talán nem is ideiglenesen. A staféta a Tilos az Á, s a Tütü Tangó után most a Gödör klubosok kezében leledzik: miénk a pálma, szerelmem Várna, hogy a költő szavaival éljek)
Apropos: költő. A költő, Menyhárt Jenő betegsége, mely Debrecenben csúcsra járt, már csak jobbra fordulhatott – s fordult is. Igaz, a soproni indulást megelőzte egy délelőtti rádiófelvétel*, tehát munkarendünk lazának továbbra sem volt mondható. MJ egész úton szundi-bundizott a hátsó ülésen, mely kényelmetlen helyzetet a tőle megszokott elégedettséggel nyugtázta. "Az én kis külön birodalmam"-nak nevezte el vackát, s imígyen kerültem a hosszútávon sokkal kényelmesebb sofőr melletti ülésre. Kis csapatunk ekképpen összerázódva, délután háromkor Sopron (Ödenburg) városában landolt: a szerző friss volt és üde, mint a Lövérek susogó erdei. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Green Café-ja csak nevében hordozta az üzenetet: bár az iskolának van környezetvédelemmel foglalkozó oktatása, erről a szakról egy tanuló sem dugta oda a képét a könyvbemutatóra. Nem nyafognék, de meg már úgyis késő, mert túl vagyunk rajta. Kicsiny, de annál köményebb mag volt hallgatóságunk, akikkel megosztottuk az élményeinket. Egy pesti lány - soproni szerelméhez jött látogatóba, úgyhogy édes kettesben lettek hallgatóságunk -, hasonlóképpen két másik barátnőnkhöz, a befogadás sajátos váll fajáról számolt be: ágyba vitte Az agitátort, s nem tudta letenni hajnalig, azaz, míg el nem szenderedett. Elképzeltünk, mellesleg számos újabb könyvet, Az agitátor folytatásait, számos jobbnál jobb címmel, valamint forgatókönyvet, majd filmet is, melyek belőle készülnének. Utóbbit, gondoltuk, legjobban Tarr Béla rendezhetné meg, a szakértői–társrendező Woody Allainnel, akiről köztudott, hogy a kisujjában van New York városa. És, elképzeltünk női könyveket az „egy ágyban a G400231-sal” témában, - szintén bestsellereket.
Mindazon által Sopron a szívünk szottya lett, mert nem sokaság tesz nagy dolgokat, mint azt , egy másik költő mondotta volt. Néhány órát töltöttünk a könyvbemutató után a Green Caféban féltucat leendő olvasóval, akik viccesen velem is dedikáltatták frissen vásárolt, és a Bookline-on rendelt, valamint a csepeli Alexandra boltban vett példányaikat. Apropos Alexandra: 10-én a Nyugati téri Alexandrában a pestiek is (meg a budaiak), és mindazok, akik lemaradtak a Bárdos – Menyhárt road show fergeteges műsoráról, egy kis ízelítőt kaphatnak!
Sopronban két éjszakát, s két napot töltöttünk, városnézéssel, ami főleg a történelmi építészetet megőrzött utcákon való bolyongást jelentette, valamint a kifőzdéktől a borozókig terjedő gourmanológiai kalandozást. Smarnit ettem eperlekvárral, zöldbabfőzeléket fasírttal, tükörtojást, kapormártásos főtt burgonyát, fokhagymakrém levest és habrolót, krémest és disznósajt-, sajt-, és Cézártálat – természetesen nem ebben a sorrendben és nem egy falásra. MJ elrettenve nézte a lét- és fajfenntartással szorosan összefüggő ténykedésemet, mely a táplálékszerzésre, és -fogyasztásra vonatkozott, de megnyugtattam, hogy társasági evő vagyok. Egyedülálló (nő) ként máskor, máshol a töredékét eszem a Győr-Sopron megyében magamba gyömöszölt mennyiségeknek.Bővebben szentelek majd időt a saját blogomban ( www.kontroll-csoport.hu) a Taródi várnak, melyet kétszer próbáltunk bevenni, de csak másodszorra sikerült. Az első nap ránk esteledett, mire megtaláltuk a Lőverekben az utat, melyek az erdőbe vezetett, s mely mentén egy öles sziklába vésve ez állt: ”üdvözölnek benneteket a növénykatonák”. Később, éjfél felé, már a Cézár borozóban, a Pest- Berlin-Sopron Bermudaháromszögben felbukkanó Komoróczky Tamás barátunkkal (szintén művész) egy asztaltársaságban megidéztük Baksa Soós János Januárt is, akinek a növénykatonák éppoly szívhez szólóan üzentek, mint a zöldbékét (Greenpeace), azaz -harcot hirdető toborzónak és két társának. (Ez a Lauren Bacallos história egyelőre legyen ad acta téve, kedves olvasó!).
S hogy Isten útjai mennyire kifürkészhetetlenek, avagy, hogy mely mértékben minden út Rómába, azaz, esetünkben a MJ-hez vezet, azt jól példázza a soproni waldenesekkel való találkozásunk. Először a könyvbemutató helyszínén, a Lőverek erdejében meghúzódó egyetem Green Caféjában futottunk össze a történelmi Magyarországot és még számos, pl.: a Trianon előtti selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiai múltat idéző, logókkal díszes, barna egyen kabátkát (Alt Deuch erdészviselet 1867-ből) viselő ifjakkal, később a város utcáin, majdan a Cézárpincében, ahol a „pogányokat megkeresztelő” Carmina Buranás hangulatban őrizték a diákok a hagyományokat.
Koincidenciaként Henry David THOREAU
WALDEN-je ugrott be, nyilván nem véletlenül, hiszen, „az amerikai természetbúvár és esszéista a New England-i úgynevezett transzcendentalisták csoportjának legegyénibb gondolkodója, Emerson, Margaret Fuller és Hawthorne pályatársa volt. Sikertelen irodalmi-újságírói próbálkozásai után 1845-ben Walden Pondban, Concord közelében épített magának egy kis kunyhót és két évig élt benne. Remeteélete során tanulmányozta a természetet és önmagát. Naplóját, melyben elmélkedéseit rögzítette 1854-ben tette közzé, Walden, avagy az élet az erdőben címen.”
Szállásunk Balfon volt, a Balfi úton meneteltünk végig a belvároson, sőt a városon át éjnek évadján, s a csillagos ég alatt az egy óra járásnyi időt anekdotázással múlattuk. Kiszellőztettük a Cézár pincében esettek után (waldenesek, kékfrankosok, disznósajttálak, etc.) a fejünket. A Heaven Street 7-es Németh Robinak egyébiránt MJ mesélőkéje, sztorizód vénája okozott meglepetést (ld.: a csavarhúzó 20 emeletnyi repülését és földet érését megörökítő jelenetet). Másnap a Taródi várban tettünk sétát, hogy ismét megtapasztaljuk a G400231 által is megénekelt idő visszafordíthatatlanságának és relativitásának – „a jövő itt van és sose lesz vége” - tényét. Száguldás Győrbe, majd megérkezés a Rómer házba, ahol újabb izgalmas beszélgetés és az olvasókkal való találkozás bizonyította, hogy a honi népek igencsak szkeptikusak a saját tehetségüket – értsd: a társadalmi helyzetünk megváltoztathatóságába vetett hitüket – illetően.
Felmerült a kérdés, hogy MJ, alias, G400231 sajátos mentális állapota, hogy ugyanis bízik önmagában , vajon a huzamos New York-i tartózkodás eredménye-e. Szerintem csak a vak nem látja, hogy hazai földben gyökerezett identitás alapozta meg G400231 mára kifejlett személyiségét, gondolok itt a hajdani Európa Kiadó számos dalának szövegére, mint mondjuk „a helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától”, etc, etc.
A könyvbemutatót egy fergeteges Ági és Fiúk koncert követte, - de ez már kicsit több információ a kelleténél.
*(Esti séta, Kossuth rádió, okt. 5. vasárnap azaz, 18. h-19.h. között hallgatható, később on-line az örökkévalóságig),
