Rendhagyó módon emlékezünk meg Menyhárt Jenő új könyvéről, Az agitátorról. Bárdos Deák Ági olvasónaplót vezet a könyvről, lehet vele tartani.
„Az emigráció jelensége mögött nyilvánvalóan valamiféle lelkialkatot is kell keresnünk. Az emigránsok első ránézésre olyan emberek, akik nem úgy vagy nem olyan mértékben kötődnek otthonaikhoz, mint embertársaik döntő többsége. Erősen motiválja őket a kalandvágy, nem riadnak vissza attól, hogy kockázatokat vállaljanak, sőt, sok esetben ez még inspirálja is őket,
(…) Az Egyesült Államok mindig is gyűjtőhelye volt az ilyen pszihés beállítottságú vagy genetikailag erre predesztinált embereknek. Az USA lakosságát jelenleg is jelentős részben ők, illetve közvetlen leszármazottaik alkotják. Amerika ebből következően legalább annyira tekinthető egy lelkiállapotnak, mint amennyire egy hagyományos értelemben vett országnak.”
Kalandra fel!– tápászkodom kifelé az ágyból, délfelé, miután lenyomtam, ébredés után legott, egy kis Nádast, s némi Esterházyt.
(Nádas gyanús – Esterházy meg mindig az -, mert írása az ÉS-ben így kezdődik:
„Furcsa dolognak kell lennie, ami egyformán fontos a szerelmeseknek, a kormányoknak és az üzletfeleknek.
Amikor távolról pillantunk rá, akkor olyan tüneménynek látjuk, ami nem csak ez emberek, hanem az állatok életében is hangsúlyos szerepet játszik, s nem csak a létével, hanem a hiányával. Mi több, állatok és emberek nem csak bizalommal vagy bizalmatlansággal vannak egymás vagy az univerzum iránt, hanem olyan drámai helyzeteket tudnak teremteni, amelyben szabadon működik két csodás képességük, a mimézis és a mimikri”
Esterházy a tarkón vágott civilizáció (lelkiismereti) válságai elől a radikális kivonulás- stratégiát, azaz az átváltozást „választó” egyén (Esti Kornél) elmélkedéseit folytatja az ismert Kafka-i történet kettő az egyben beemelésével.
Nagyjaink hátszelével menetelek laptopom felé a jeges konyhába, meleg, kék termonukleáris takarómat magamköré csavarva. Magyar asszony, ha elvált is, ha gyereke már kirepült is, takarékoskodik, ahol tud. Én - részben a szeptembervégi, hűvöskés idővel dacolva -: fűtésmegvonással. MJ, alias G400231 itt rám pillant jellegzetes, Humprey Bogart-os nézéssel, jelezve, hogy az évszaknak egyáltalán nem megfelelő a hideg, amit oly félvállról veszek. Másrészről ez a kis őszi klímaváltozás egy testedzéssel is felér, - hogy megpróbáljam a legjobbat kihozni a rám mért helyzetből, amit megváltoztatni úgysem tudok. Sőt: legyen nyitva az ablak is, akár esik, akár fúj. (Itt, megint látom a hamiskás pillantást, ami az eufemizmust kritizálja: mit fúj, tombol az már, sőt, egyenesen tornádózik, ld. globális felmelegedés.)
De, hogy szavamat ne feledd, leendő olvasója Az agitátor-nak: az ablak, tavasztól az első hóig, nálam nyitva áll. Ez azt is jelentheti, hogy a túlélésre ekképpen gyúrok, s felőlem jöhet a teljes összeomlás (úgy globálisan, a felmelegedés okán, mint a társadalom felől, hazai Molotov koktél füstbe vonva, vagy akár a világégés tüzének visszfényébe. Én testben mindenképp, s annak következtében szellemileg is, ép testben ép lélek alapon készen állok az evolúcióban rám rótt, több millióéves harc folytatására. MJ mindeközben köhécselve, egy szóra sem méltatható, semmi kis náthától letaglózva járja a kies hazát, velem és a kiadójával, hármasban, a küszöbönálló szellemi paradigmaváltás hírnökeként. Ha már felvettük a kesztyűt, mit jó sorsunk megszületésünkkel az arcunkba vágott, ez a minimum, amit megtehetünk. (Zárójelben megjegyzem, hogy, ha előre látó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldök zsinórodra, de! Most, tessen figyelni a volt underground rajongótáborból kivált, leendő olvasóknak - hogy régiesen, archaikusan, vagy csak épp viccesen, azaz Esterházyasan fogalmazzak - DE! Így, csupa nagybetűvel, a nyomaték kedvéért.„DE, TE MEGSZÜLETTÉL ÉS NEM VAGY SE HÜLYE, SE VAK, HÁT, NE HAGYD, HOGY LEÁLLÍTSNAK! Külön szeretném felhívni a figyelmet erre az elhallgatott folytatásra. Valójában itt van a kutya elásva, mondom a költő helyett is, aki nem lehet most köztünk, viszont, köszöni szépen, jobban van. A Debreceni kiszálláson, azaz könyvbemutatón egy kedves rajongó - mert a volt underground hajdani és megújult rajongótábora képezte eddigi bemutatóink hallgatóságának tőkesúlyát -, Müller Péter Sziámi
(a volt uram) hogy’ léte felől érdeklődött, míg, a nyakas cívisvárosba érkeztünk örömére, s a régi szép, azaz mocskos időknek adózva jócskán beívottan a fal támogatását bírta.
Ez a fal, így csupa kisbetűvel nem az a FAL, amely, most mégsem véletlenül bukkant fel
Az agitátor debreceni könyvbemutatójával kapcsolatban a tudatmély' egyik homályos zugából (ld. újra az ÉS-t és Esterházyt). A cívis polgárok városában (tudnék mesélni a nyakasságukról is kendermag tüntetés idején, de csitt, bolond szívem!), könyvbemutatónk helyszínén, a MODEM-ben egy, a vasfüggöny előtti, de annál keményebb korszak, az ötvenes évek szovjet-blokk béli mindennapjait (Hétköznapi kommunizmus) és művészetét (Szocreál képzőművészet), valamint a kortárs orosz képzőművészet egy szeletét bemutató kiállításba futottunk. A MODEM is megér egy misét, úgyhogy, nem is taglalom tovább az ott látottakat: tessék országot járni, főleg annak, aki az oviban érezte utoljára, hogy: „Debrecenbe kéne menni”. Pulykakakast is kéne enni, annak, aki nem rész-vega, mint MJ, akivel az előző napon, útban Pécs, és benne a Dante kávéház felé, megálltunk Paks előtt egy halászcsárdánál, abban a reményben, hogy nem az atomerőműtől szükségszerűen megsugarazott hal lesz az ételünk. Vagy, ha igen, hát, isten neki fakereszt! Talán, az az évtizedenként egy dózisnyi sugármennyiség bennünk több kárt nem tehet. Nem oszt, nem szoroz.
- Legfeljebb összead és kivon! (kuncogás)
- Hát az úr meg ki az isten, s honnan hová, hogy szavamat szegi?
- Én, csókolom a kisztihandját, és menten instálom is, ha lehet…
- Csak nem…?!
- Ne tessen, mindjárt a Hamlet apukájára gondolni…! (joviális göcögés)
- Az író úr …?! De facto? Mert, akkor, de jure sem bánja, ugye, ha olvasónaplómba rögvest beemelem?
- Ha a templomtoronynak fasza volna…(szellem jobbra – balra? – el)
Summa summarum: én és MJ, alias G400231 a kecsege mellett döntöttünk. Én azért, mert azt a halfélét még soha nem ettem, s mert MJ szerint ez az állat a dinoszauruszok óta kitartott. Túlélt. Más kérdés, hogy ez az egyed a huszonegyedik század elején, Európa köldökén a tányérunkban végezte. Eszegettünk, s közben, a könyv és kor szelleméhez méltó evolúció-történetifejtegetések közepette próbáltunk megkülönböztetni porcos részeket csontosaktól, ami ugye tanulópénz volt a belefektetett idő miatt. Mert épp, hogy a hal régiségének bizonyítékaként csak porcokra bukkanhattunk. Ettük hát dinoszaurusz kori kis társunkat az evolúcióban, a táplálékláncban nekünk rendeltet.
- Kedves egybegyűltek! Poor fish, bátor halacska, kinek nem jutott osztályrészül az erős hátsó farok, mellyel a vízből kikecmeregve, lábasjószággá, mondjuk hatalmas dínóvá válhatott volna, lám, az evolúció fintoraként köztünk maradt, míg szintén figyelemre méltó kortársa, a dinoszaurusz kihalt. (MJ és barátai a villájukkal az asztalt verik, elismerésük jeléül).
- Igaz, végül ez az iciri-piciri Homo Sapiens (khm-khm, a beszélő megvetőleg MJ asztaltársasága felé mutat) jól megette, de akkor is! Tapsoljuk meg a kecsegét, kedves túlélőtársak az evolúcióban! (taps, jobbról, balról, felülről – alulról kissé gyérebben.)
Pécsett leginkább a Greenpeace-s üzenet játszott, magamögé utalva a számos többi jelentést, mondjuk, a teremtés paradigma megreccsenésének szellemi előrejelzését, különös tekintettel a biológiai forradalomra és következményeire. Íme, szemünk előtt inog a teremtésmítosz! Be kell látnunk, hogy a géntérkép elkészültével emberi fajunk önértékelésének újabb mérföldkövéhez érkezett. MJ egyre nagyobb hangsülyt helyez a könyv megjelenését övező interjúiban arra, hogy ez NEM 1 GREENPEACE-KÖNYV! Debrecenben még közelebb kerülünk a lényeghez: ez NEM 1 KOMPLEXITÁS KÖNYV! És: Az agitátor NEM 1 ROMANTIKUS KÖNYV! Utóbbi felütés nekem szól, miután többször előhozakodtam a magánéleti - a tartalom bevezetőjéül, valamint a könyv folyamatos narrációjául szolgáló - magánéleti szál taglalásával. MJ, azaz a történet leendő hőse a könyv elején, sajna egy sokaknak ismerős magánéleti krízishelyzetben lép a színre.
A válás utáni búcsúzkodás a volt feleségtől s a gyerkőctől Virginia állam egyik buszpályaudvarán, a múlt és az ismeretlennel „kecsegtető” jövő közti lélektani senkiföldén téblábolás toposza mi, ha nem egy klasszikusan romantikus drámai helyzet, kérdem én! Pécsett még nem gyanakszom, de Debrecenben már ki is mondom: ez az indítás megcáfolja a naiv alkotói attitűdöt. Gyanús nekem ez a G400231!
Ismét felüti bennem szép, szőke fejét Lauren Bacall, amennyiben egy detektív történet fordított szereposztásában én nyomozok a G400231-ként újjászülető Humprey Bogart után. Mi van, ha egy profival van dolgunk, ha MJ, alias G400231 egy vérbeli író tökéletesen megkonstruált kreatúrája? Gyanús a szerző, aki maga a főhős, de, mire végére érünk könyvbemutató turnénknak, már a kezemben lesz az összes csínja, bínja, s akkor, - s akkor mi lesz?!
Lauren Bacall-om még gyerekcipőben jár személyiségének alakulását illetően, még hűségesen lohol Humprey Bogart-ja nyomában… Hát csak loholjon! Bár, más kárán tanul az okos, úgy tűnik, mégsem adhatjuk át mindig az általunk megszerzett, személyre szabott tapasztalatot. Ezt már Lauren állapítja meg, miközben Az agitátort olvasva szájához emeli a sokadik kávéját ezen a szürke, mégis szép, s talán mégsem olyan globálisan felmelegedett (vagy lehűlt?) napon.
A pécsi szál a Greenpeace mozgalomtól - mely a globális polgárjogi és környezetvédelmi felelősségvállalás gesztusával definiálja kezdeteit -, a két helyi civil kurázsi vállalkozásáig vezetett. Tubes és Pécs 2010. Tubes ügye per alatt áll: Pécs városának civil aláírói, kontra Honvédelmi Minisztérium, a 2010-es kulturális fővárosé meg, ha jól értettem, a
veszett fejsze nyele szindrómáit mutatja.
MJ szerint fajunk gén-térképének megalkotása óta egy új fejezethez érkezett el a Homo Sapiens: a Teremtő kontra teremtettségünk, az eleve elrendeltségünkre „redukált” önképünk paradigmaváltásának korszakához. MJ szerint nem csak a jövőért, de a jelenért is ideje felelősséget vállalnunk. Ahogy bolygónkért, úgy egyéni életünkért, ámen.
P.s.: Gróf Balázs asztaltársaságával éjfél utánra belemelegszünk az underground hagyományok kutatásába. Hogyan is volt, mikor MJ rátalált a New York-i független rádióállomásra, aminek pólóját hordta az első A38-as koncertjein, hogyan is volt, mikor a Tilos Rádiót megelőző időkben ugyanennek a rádióállomásnak vendégeként Palotai Zsolt a mesterfogásokat elleste, mikor ennek a rádiónak stratégiái mentén (civil-támogatós napok, etc.) a hazai független rádiózás elindult. Hogyan is volt az URH-val..., s hogy volt-e élet a keleti blokk Magyarországán, tényleg, a rock’n’rollon túl.
Hát, kedves Balázs, mikor még nem volt Internet, meg nem is nagyon lehetett gyülekezni, meg egyáltalán, túl sokat pofázni, ráadásul a telefonokat is nagy gyakorisággal lehallgatták, szóval a ’80-as években, meg azelőtt is, mint most, nálatok, a Dantéban, az asztal mellett, adódtak át a tudások, a hagyományok. A történetmesélés mágiájával. Ahogy Az agitátor szereplői, MJ és a haverjai is beszélgetetnek, hogy megértsék egymást, hogy megértessék magukat, hogy közelebb kerüljenek a nagy misztériumhoz, a folytonos változás titkához. Vagy, „csak” hogy átvészeljék a nehéz időket.
(Debrecenben mentünkben Gróf Balázs megtelefonálta, hogy az előző napi pécsi beszélgetést, melyet megkamerázott, már fel is rakta a Világ Nagy Háló Kerekasztal-társaságának szórakoztatására. )
