A listánk folyamatosan alakul, kedves olvasóink persze idegeskednek, hogy miért ez, vagy miért csak ilyen pozíciója van. Ez még mindig játék, jó szórakozást.
30. Lator László: Az egyetlen lehetőség, Európa könyvkiadó, Budapest, 2007.
Az utóbbi évek irodalmi díjazásában rendre előkerülő Lator László, akit mindenki ismerhet a Lyukasóra című irodalmi műsorból. Az 1927-es születésű Lator átélte a háborút, hazamenekült országokon át, első verseskötetét bezúzták, ami csak 1969-ben jelenhetett meg Sárangyal címmel. Lator kiemelkedő költői életműve mellett elismert műfordító, évtizedekig volt az Európa Könyvkiadó szerkesztője, legendás műfordítói szemináriumának hallgatói voltak többek közt Tóth Krisztina, Szabó T. Anna és Vörös István is. Az egyetlen lehetőség című kötet életművének legjavát adja.
Kritika a könyvesblogon
Interjú Lator Lászlóval a Literán
Lator könyvei a DIA-n
29. Szijj Ferenc: Kenyércédulák, Jelenkor, Pécs, 2007.
A Kenyércédulák 2007 egyik, ha talán nem a legnagyobb kritikai visszhangot kiváltó verseskötete volt. Szijj 4 részre osztotta kötetét, azonban minden vers címe egy-egy nap. Kalandos kedvű olvasók akár elkezdhetik csak a hétfőket olvasni és így sorba venni a hét napjaira írt kenyércédulákat. Az eredmény szempontjából lényegében mindegy, hiszen Szijj elhallgatásokkal és túlmagyarázások között ingadozó, hol szürreális, hol nagyon is reális kötetében a hétköznapok változatlanságában időnként felfedezhetjük a fenséget. Kritika itt.
28. Tolnai Ottó: Költő disznózsírból, Pesti Kalligram, Budapest, 2004.
1998-ban - még a délszláv háború javában tartott - Parti Nagy Lajos arra vállalkozott, hogy életműinterjút készít Tolnai Ottóval, amely az író egész munkásságát, életútját felöleli. Ebből a szándékból olyan eleven dialógus kerekedett, ami sokak szerint magasan felülmúlja a művészinterjúk általánosan elvárható színvonalát. „Ez így, ahogy van, önálló műfaj, ez a matt, már-már motyogó, de élesen, pontosan fogalmazó és föltartóztathatatlan Tolnai-hang” – olvasható Esterházy Péter véleménye a 2004-ben megjelent kötet fülszövegében. A beszélgetés alapján született interjúregény 2004-ben Magyar Irodalmi Díjat kapott.
27. Simon Balázs: Például galamb, Jelenkor, Pécs.
A fiatalon elhunyt költő utolsó, életében megjelent kötetének központi motívuma a szürke, nagyvárosi galamb minden versben felbukkan. A lepusztuló, szétmálló környezetbe kalauzoló szövegtömbök tárgyi környezete sivár, lehangoló, amelyet a versbeszéd egyszerűsége és töredezettsége még inkább felerősít. Simon Balázs képszerű verseiben a galambok tulajdonképpen a biológiai vegetáció metaforái. A Például a galamb egyszerre realista és mitologikus kötet, és mint ilyen unikális a magyar irodalomban.
26. Orbán Ottó: Ostromgyűrűben, Nap Kiadó, 2003.
Orbán Ottó utolsó verseskötete, 2002-ben, halála évében jelent meg. Orbán Ottó a a klasszikus modern költészet hagyományait hasznosította, emelte egy magasabb szintre úgy, hogy sosem tartozott a posztmodern költők közé. Utolsó kötetének versei leginkább az elmúlás, a halállal szembenézés jegyében íródtak, mint ahogy az a címadó versben is olvasható: "Környül kerített a halál engemet". Elemző, gondolati költészet az övé, mely újra és újra kényszeredetten körbejárja témáját. Az Orbán Ottótól megszokott ironikus hangvétel ("Az élet a DNS álma a halhatatlanságról") sem hiányzik a kötetből, versei nem kesergő írások, hanem rezignált, belenyugvó és felülemelkedő szövegek. Sőt, még a legkeményebb hangvételű fricskák, limerickek is helyet talátak itt: Volt egyszer egy gaz nőgyógyász. Gaztette, / Hogy ujja helyébe a f-t tette. / „Betudható-e az asztmámnak, / Hogy úgy érzem, mintha b-nának?” –/ Kérdezte a nő a gaz orvostól, aki azt tette.
25. Kondor Vilmos: Budapest Noir, Agave, Budapest, 2008.
A lista talán egyetlen meglepetéseként egy kemény krimi is felkerült az évtized legjobbjai közé. A Kondor Vilmos álnevű szerző 1936-ban játszódó történetének elején, éppen Gömbös Gyula temetésének a napján megölnek egy zsidó, polgári családból származó lányt, ami után elkezd nyomozni az újságíró, Gordon Zsigmond. A kiváló környezettel és harmincas évekbeli világgal előálló regényben újságírónknak meg kell küzdenie a rendőrséggel és üzletemberekkel is, hogy közben furcsa szerelmi életét is irányítsa. A regény folytatásaként megjelent a Bűnös Budapest 2009-ben, sőt még akár film is készülhet az első regényből.
Kritika a könyvesblogon
24. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka, Magvető, Budapest, 2003.
Az addig költőként ismert Rakovszky Zsuzsa 2002-ben A kígyó árnyéka című regényével mutatkozott be prózaíróként és rögtön a legjobb prózaírók közé emelkedett. A közönség- és kritikai sikereken túl elnyerte a Magyar Irodalmi Díjat, majd az AEGON Művészeti Díjat is. Prózaírói indulásától különleges szemléletmód jellemzi, regényében kvázi-narrátorszereplőket alkalmaz, s az ő életkorukból, illetve a cselekmény történelmi idejéből következő megfogalmazásokkal dolgozik. A kígyó árnyékénak közel nyolcvanéves elbeszélője, Ursula Binder, született Lehmann Orsolya egyes szám első személyben előadott, légyegében önéletrajzzá összeálló története "a tizenhetedik század első évtizedeinek vallási indulatoktól forrongó Magyarországán, legfőképp Lőcsén és Sopronban játszódik. A történelmi kulisszák azonban csak illusztrációi a személyes sorstörténetnek, melyben a szenvedélyek és szenvedések, a szerelmek, a babonák és az erőszakos cselekedetek egymást túllicitáló szerepet kapnak. (...)A Rakovszky-regény másik nagy erénye az egymáshoz szorosan kapcsolódó, gondosan felépített metaforák és szimbólumok gyakran álomleírásokba szőtt hálója." - írja a regényről kritikájában Bedecs László.
23. Térey János: Paulus, Magvető, Budapest, 2001.
Remekműnek kiáltotta ki Margócsy István hackerekről szóló verses elbeszélést, ami az Anyegint és a Saulust is megidézi egy virtuális világban, és még Puskin híres szerelmes levelét is átírja. A budapesti hacker és a sztálingrádi csata vesztesének történetét egy harmadik vezérli, a bibliai Pálé. Az Anyegin-strófákba zárt elbeszélő költemény Puskin Anyeginjét követi: Paulus, a hacker, és szerelme, Ludovika kapcsolata megidézi Anyegin és Tatjána fordulatos szerelmét. Városlíra, izgalmas történelmi és nyelvi lelemény, cinizmus. "Térey valóban megírta a magyar posztmodern irodalom nagy Gesamtkunstwerkjét" - írta Margócsy, ami nagy és erős állítás, tessék ellenőrízni.
22. Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél, Palatinus, 2008
Volt olyan kritikus, aki egyenesen köztéri óriásplakátokat követelt Balázs Attila könyvének népszerűsítésére. A 2008-ban megjelent mű tulajdonképpen Pétervárad és Újvidék történetét meséli el nagyjából az ősrobbanástól napjainkig. Csaknem 500 oldalon elképesztő és nagyon szerteágazó tudásanyagot ömleszt ránk a narrátor, aki a vár és a környék mellett igazából az egyetlen igazi főszereplője a Kinek észak, kinek délnek. A cseppet sem szokványos regény?, posztmodern történeti nagyesszé? stílusa bravúros és helyenként elképesztően humoros, ezért is lehetetlen ráunni.
21. Parti Nagy Lajos: Grafitnesz, Magvető, Budapest, 2003
A Grafitnesz bizonyosan az egyik legnagyobb költészeti dobás az évtizedben. Parti Nagy Lajos itt hozza eddigi legszebb formáját, és csúcsra pörgeti a nyelvrontás eszményét, innen nincs tovább, lehet megint klasszicizálódni (kiv. Tédé bácsi). A kötet összetétele nagyon sokszínű, a véresen komoly szövegektől a legkönnyedebb ujjgyakorlatokig minden van itt, de Parti Nagy egy pillanatra sem hazudtolja meg magát: mesteri szójátékai, találó rímbravúrjai végig bombáznak a köteten, egy pillanatra sem engedik lankadni a fogékony olvasó figyelmét. A Dumpf-sorozat (Őszológia gyakorlatok) áldilettáns (főként kötetlen) verseit sem hagyhatja ki egyetlen magára valamit is adó versolvasó. Egy részletet nem is bírunk kihagyni: itt van az ősz itt van ujjé / s szép mint mindig énekem / isten tudja hogy mivégből / jövök haza a büféből / s húzgálom a zörgő avarban / mint kiskocsit az életem.
