Egy indiefolkzenész debütáló regénye, David Grossman új könyve, a Bob Marley elleni merénylet krónikája, börtönnovellák és egy igaz történet a nőről, akinek segítségével már a 19. században feltalálhatták volna a számítógépet. Kedves magyar kiadók, mi ezeket az idén megjelent külföldi könyveket olvasnánk jövőre magyar kiadásban!
John Darnielle: Wolf in White Van
A The Moountain Goats énekesének, Jon Darniell-nek nevét nem először nyomták könyvborítóra (lsd. a szuper 33⅓ - sorozat Master of Reality epizódja), de szépprózával először jelentkezett. Főhőse, Sean Phillips 17 éves korában főbe lőtte magát, arca pedig végleg eltorzult. A regényben az öngyilkossági kísérlet előtt és után megismert emberekről mesél, reakciójukról, amikor meglátják az arcát, az online szerepjátékról, ami miatt bíróság elé idézik, a végén pedig az is kiderül, hogy mit úszott meg a környezete azáltal, hogy azon a végzetes estén meghúzta a ravaszt. Sötét és nyomasztó, épp mint egy farkas egy fehér furgonban.
David Mitchell: The Bone Clocks
Bár a The Bone Clocks-ból még nem készült szuperlátványos mozifilm, a legfontosabb külföldi könyves listákra már felkerült. Sőt, még Michiko Kakutani, a NYTimes retteget kritikusa is káprázatosnak nevezte, és Mitchell szimfonikus fantáziájáról, valamint a szereplők sokaságát megszólaltatni képes hasbeszélő tehetségéről áradozott. A könyv szerkezete a Felhőatlaszéra emlékeztet, hat különálló történet követi egymást, ám az első főszereplője, az otthonról lelépő Holly a későbbiekben is felbukkan. Mitchell díjnyertes háborús tudósítókról, fakult hírnevű, egoista írókról, sötét titkokat őrizgető diplomásokról mesél, bár a plot nála tulajdonképpen mindegy is, a lényeg, hogy meséljen.
David Grossman: Falling Out Time
Mivel már előző regényét is annyira szerettük, hogy az összes általunk olvasott könyvből a harmadik legjobbnak ítéltük 2013-ban, alig várjuk, hogy olvashassuk ezt az újat. Ha A világ végére utolsó oldalain még reménykedtünk, hogy Ora és Avram fia túlélte a hadseregben töltött időt, a Falling Out Time olvastán nem maradnak kétségeink. Grossman főhőse, a Sétáló Ember halott fiát próbálja megtalálni, és hamarosan újabb gyászolók csatlakoznak a sétájához. Grossman prózája élet és halál, józanság és őrület határán egyensúlyoz, és drámát, költészetet kever a sorok közé. (Az író fia, Uri 2006 augusztusában vesztette életét a második libanoni háborúban – a szerk.)
Cikkünk A világ végére című regényről>>
Interjúnk David Grossmannal>>
Marlon James: The Brief History of Seven Killings
1976 decemberében merényletet kíséreltek meg Bob Marley ellen. A merénylő nem járt sikerrel, Marley csak öt évvel később halt meg, nem kevésbé drámai módon, a lábujjkörme alól szétburjánzó rákban. Erről a sikertelen kísérletről és követelményeiről, valamint a hetvenes és nyolcvanas évek Jamaicájának CIA-ügynököktől nyüzsgő mindennapjairól szól James harmadik regénye. Kinek az ujja ne remegne meg ettől a sztoritól a rendelés-gomb felett az Amazonon?
Sean Beaudoin: Wise Young Fool
Idén olvastunk ifjúsági regényt rákos fiatalokról, vibrátort csilibe mártó fiatalokról, neurotikus szlemmer fiatalokról, épp itt az ideje, hogy tinikorú rockerekről is olvassunk, akiknek 90 napot kell a fiatalkorúak börtönében tölteniük. Ritchie Sudden a letartóztatását megelőző egy év ámokfutását meséli el a naplójában, zenével, lányokkal és egy szörnyű traumával, amiről beszélni sem szeretne. Teszi mindezt olyan szeretetően és viccesen, hogy még az az Amazon-kommentelő is öt csillagot ad neki, aki gyűlöli a zenekarokról szóló könyveket.
Ben Marcus: Leaving the Sea
Az már ránézésre biztos, hogy Marcus könyvének borítójánál nem nagyon találtunk szebbet idén, a Leaving the Sea-ről született kritikák láttán pedig az is, hogy a kötet megérdemelte Peter Mendelsund csodás grafikáját. Marcus novelláit erősnek és egyedinek tartja a kritika, őt pedig generációja egyik legeredetibb, és legmélyebben felkavaró írójának a Guardian. A címadó történet mindössze egyetlen végtelenített mondatból áll, a novellák nagy része szorongó, elveszett férfiakról mesél, például egy íróról, aki arra kényszerül, hogy kreatív írást tanítson egy luxushajón, és Marcus még azt is megengedi magának, hogy átírja Camus Közönyének legendás első mondatát. „Nem hiszem, hogy ma meghal az anyám.”
Ishmael Beah: Radiance of Tomorrow
Két régi barát, Benjamin és Bockarie próbálnak boldogulni Sierra Leonéban a polgárháború után - a porig rombolt falujukba visszatérve új közösséget toboroznak. Gyilkosság, nemi erőszak, élelmiszerhiány, és egy külföldi bányászati cég teszi elviselhetetlenné az életet, a két barát pedig rájön, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra magunk mögött hagyni a múltat, még akkor sem, ha ez az előrehaladáunkat hátráltatja. Lélegzetelállító és minden önsajnálattól mentes, írja róla Times, mi pedig nagyon reméljük, hogy egyszer magyarul is odatehetjük a polcra egy másik ország polgárháborúját megéneklő afrikai regény, Az aranyló fél napkorong mellé. Több afrikai regényt a magyar könyvesboltokba!
Jaspreet Singh: Helium
India egyik legsötétebb időszakáról, az 1984-es, szikh-ek ellen irányuló mészárlásról szól a kanadai Jaspreet Singh második regénye. Az Indira Gandhi meggyilkolását követő napon egy tizenkilenc éves diák végignézi, ahogy a feldühödött tömeg felgyújtja professzorát. Az este után az USA-ba költözik, ám évekkel később mégis kénytelen visszatérni hazájába, hogy megkeresse a professzor özvegyét. Miközben végiggyalogol az asszonnyal Shimla hegyein, kénytelen beismerni magának, hogy apjának is szerepe volt a népirtásban. Kollektív csendről és személyes traumáról mesél politikai fikciójában Singh, ezekről pedig még nekünk is van mit tanulnunk.
Prison Noir (szerk.: Joyce Carol Oates)
A New Jersey Noir után újabb noirkötetet szerkesztett Joyce Carol Oates. Az új könyvbe tizenöt olyan történet kapott helyet, melynek szerzője még ma is a rácsok mögött ül, vagy már szabadult, egy novellát pedig olyan elítélt írt, akin azóta végrehajtották a halálos ítéletet. JCO szerint egy olyan helyen, ahol a horror hétköznapi, a mentális betegségek pedig járványként terjednek, nincs szükség szárnyaló fantáziára egy-egy sötét történet papírra vetéséhez, a NY Times kritikusa pedig kijózanító élménynek nevezte a kötetet, ugyanis ami benne áll, az nem fikció, hanem sokszor az életfogytra ítélt, megmásíthatatlan valóság. ITT egy remek podcast, ahol JCO a börtönprojektről mesél.
Portrénk JCO-ról>>
+ 1
James Essinger: Ada’s Algorithm
Ha csak egyetlen nonfictiont fordítanak le magyarra jövőre, legyen az Lord Byron lányának, Ada Lovelace-nek története, akiről 150 évvel a halála után számítógépes programot programozási nyelvet neveztek el. A fiatal lány a számítógép feltalálásának kulcsfigurája volt, ám amíg Alan Turing nem kezdték újrafelfedezni őt, nem sok figyelem vetült rá. Essinger a könyvében rávilágít, hogy a számítógépkorszak akár két évszázaddal korábban is elkezdődhetett volna, ha kortársai figyelembe veszik Ada számításait. A lány története girl power a javából, abból a korból, amikor a nők még az iskola közelébe se mehettek, ő viszont minden akadályon átgázolt, hogy tanulhasson.
