Megyerinek nyugdíjas úszómesterként mindene volt a Balaton. Korábban évtizedeket töltött a városi strandon, ült a magaslesen, és figyelte, hogyan játszanak a gyerekek a medencékben. Örült, hogy még arra is volt energiája, hogy a négy unokája közül hármat ő tanítson meg úszni. Le is hozta őket többször a balatoni telekre, aztán ki a tóhoz, egy elhagyatottabb részre, hadd játszanak és úszkáljanak kedvükre. Most is őket nézte kedvenc székéből, amit nem messze a parttól, a vízben állított föl. Legkisebb unokája, a négyéves Eszter most volt itt először, korábban csak a szüleivel fordult meg a városi strandon. A kislány a testvéreitől távolabb, lógó orral üldögélt a sekély vízben. Megyeri magához hívta, és tudakolni kezdte, mi a baj. Eszter bánatosan körülnézett.
- Papa, itt tényleg csak ez az egy medence van?
