A Férfiidők lányregényében kislányként megismert Klára immár felnőtt nő, aki megküzdött démonaival, szeretettel őrzi pótapja, Aldó emlékét, szakfordítóként dolgozik, és kézben tartja az életét. Az orvos Zoltán traumatikus válás után harcol fia láthatásáért, eközben az aranyszívű Julis néni gondoskodik róla, akire egyre inkább egyfajta pótnagymamaként tekint.
Miután Klára és Zoltán egy véletlennek köszönhetően megismerkednek, szinte azonnal érzik, hogy az életben egyszer adódó lehetőséget jelent számukra a másik. Klárában azonban győz a hideg racionalitás, és a kettejük közti korkülönbség miatt „visszaadja Zoltán szabadságát” – megfosztva őt a boldogságtól, amiről azt hitte, végre megtalálta.
Hogyan alakul a két, látszólag össze nem illő ember és családjaik sorsa a hetvenes évek Budapestjén?
Mekkora bátorság kell, hogy elfogadjuk önmagunk vágyait és gyarlóságait, és hiteles életet élhessünk? Mit adhat egymásnak két ember szerelmesként, barátként, családtagként? Hol rejlik a boldogság kulcsa: a másikban vagy önmagunkban?
„Ez a könyv a valóságról szól. Egy valóságról. Arról, hogyan lehet túljutni az élet akár nagyon nehéz indulásán, hogyan lehet magunkévá tenni az innen-onnan összeszedhető szép életmintákat, és felvállalni sérülékenységünket egy biztonságot adó szeretetkapcsolatban. Vendégségbe hívom az olvasót egy bonyolult családba, ahol bőven vannak kioldásra váró csomók.” – írja a Béke volt fülszövegében F. Várkonyi Zsuzsa, akivel Harsányi Bence beszélgetett a Margó Fesztiválon.
A könyvbemutatón kiderült, hogy bár az eddig megjelent kötetei között a pszichológiai és az irodalmi művek aránya 80-20 százalék,
a szerző nemigen tudja elválasztani magában az írót és a pszichológust.
F. Várkonyi Zsuzsa úgy fogalmazott, a Béke volt fejezeteiben egy „átlagos, normális család” mindennapjait ismerheti meg az olvasó, miközben jó pár pszichológiai sémára is rábukkanhatunk. A szerző hangsúlyozta, hogy hisz a karmikus kapcsolatokban, amiket nem tudunk megmagyarázni racionálisan ‒ egy ilyennel a könyvben is találkozhatunk.
Az Oscar-díjra jelölt Akik maradtak című film F. Várkonyi Zsuzsa író-pszichológus Férfiidők lányregénye című kötetét dolgozta fel. Elmesélte, hogy teljesen ösztönösen írta meg a regényt, de beszélgettünk vele a nevek változásáról és a hallgatás terhéről, szóba került az Utas és holdvilág, ahogyan az is, kinek mutatta meg az eredetileg asztalfióknak szánt kéziratait.
Tovább olvasokSzó esett aztán szemérmesség és annak összefüggéséről, hogy valakit gyermekkorában mennyire fogadtak el, előkerült a gondolat, hogy sokszor a természetes szeretet hiányába betegszünk bele,
és hogy mi a különbség az egyszerű orvos és az igazi gyógyító között.
A beszélgetésből kiderült, hogy mit jelent a szerzőnek a zene, szóba került a siker mibenléte, a fejben írás, és hogy a kitűnő miért gyanús, valamint választ kaptunk arra is, hogy F. Várkonyi Zsuzsa irigykedik-e a szereplőire.
