Botka Bianka: Véresen komolyan vett buli [Képalá]

Reggel még bement a multiba ahol dolgozott. Ő is csak egy név és arc nélküli gép volt. Nagyon nem így képzelte el iskolás korában. Az első munkahelye, de már tudja, nem akar ilyen hétköznapokat nyugdíjas koráig. Az még 45 év. Mivel péntek volt, nekiállt bulit keresni estére. Megvette a koncertjegyet. Csak azt sajnálta, hogy a munka miatt lekési az előzenekart. Hívatta a főnök. Az IT jelezte neki, hogy magáncélra használja a céges számítógépet. Végighallgatta a főnök dörgedelmeit.
- Mi lesz így belőled? És egyáltalán hogy nézel ki? Mit képzelsz magadról? Ezért ki is rúghatnálak. Még próbaidős vagy.
Csak ült, nézett maga elé, de a fejében már szólt a zene. Érezte, hogy elnézést kéne kérnie, de tudta, hogy nem fog. A főnök folytatta:
- Ez egy munkahely, ide dolgozni jársz. Komolyan kellene venned a munkád. De most az egyszer adok még egy esélyt, nem rúglak ki.
Értette amit az mond neki, de nem érdekelte. Már tudta, hogy hétfőn nem fog bejönni dolgozni. Sőt ha most felmond, még odaér az előzenekarra. Kilépek, mondta és elindult az ajtó felé. Nem volt mit összepakolnia, gépiesen köszönt el kollégáitól.
A villamosról már hívta a haverokat, odaért az előzenekarra. A fülében még csengtek a főnök szavai: komolyan kell venni. Úgy döntött, megfogadja a tanácsot. Mától komolyan veszi magát, komolyan veszi azt is, hogy úgy él, ahogyan szeretne, élvezni fogja az életet és nem lesz többet az arc nélküli tömeg.
Véresen komolyan vette a bulit, és nyelvet öltött az általa utált világra.