Májusi orgonaszag

Májusi orgonaszag

Szeder Kata | 2020. május 02. |

Ovisként április vége, május első napjai csupa izgalom, drukk, stressz és lámpaláz voltak… A csoportokban hetek óta másról sem szólt az élet, mint verstanulásról, éneklésről, körjátékok szüntelen gyakorlásáról, színdarab próbákról. Ha ez önmagában nem lett volna elég, a nyomasztást csak tetézték a kreatív foglalkozások alatt elkerülhetetlenül felmerülő gondolatok: fent marad-e a papíron a magocskákból kirakott mozaik valamennyi részlete, felismerhető lesz-e a fonalból kivarrt szivecske... és ugye nem fog összerogyni a sógyurmából készített tálka sem? Végre eljött a nagy nap, a fiúk fehér inget és nyakkendőt, a lányok  pörgős szoknyát és kopogós cipőt húztak, és szépen sorba rendezve kiálltak a kis székeken és padokon kuporgó közönség elé, izgatottan fürkészve a nézősereget, megérkezett-e mindenki időben. A rövid bevezetőt követően az óvónéni visszaszámolt...3...2...1…és...“Orgona ága, barackfa virága…” 

A műsor persze sosem ment zökkenőmentesen, hiába a sok gyakorlás, néha szétcsúszott a szinkron, borult a sorrend, hibádzott a végszó és a “színészek” egy-egy integetés erejéig gyakran kizökkentek szerepükből. A közönség viszont imádta, és a produkció végén könnybe lábadt szemmel tapsolt lelkesen a sok-sok anyuka és nagymama. Mindenki megkönnyebbült, óvónénik és gyerekek egyaránt. Anyák napja kipipálva. Majd puszik és ölelések tömkelege, utána sütizés, jó idő esetén szezonnyitó fagyizás. 

Ahogy szinte minden ünnep, az anyák napja is más élmény felnőttként. Már csak azért is, mert magunknak kell megszervezni, önállóan készülni rá. Az idei alkalom pláne rendhagyó, vers és virág ügyben viszont tudunk segíteni, természetesen orgonával!

-

Édouard Manet - Fehér orgona vázában (c. 1882)



Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,

mikor a kertben megcsapott:

fűszere gázként gyűlt a roppant

éj tavába, a völgybe, ahogy

nyomta a párás ég: nehéz

volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,

de mint tündér meglepetés

lengett körül, mint álmodott hang

vagy holdfényfátylas csillagok.



Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,

mint alvó agyban a túlvilág,

vagy halk izzása a testi kéjnek,

amit hajnalban szít a vágy.

Az kezdte, az orgona! A mai! De

félszáz tűnt május hozta vele,

jázmin, rózsa s akác özöne

ringatta vele, lidérc, kísértet,

a rég s a nemrég illatát.



Káprázva álltam a kapum előtt, és

ópiumittas szellemek

kaszaboltak, mint zene a levegőt és

ahogy a fény az üveget:

csókolva, belül, selymesen,

mint mikor mélyen, a meztelen

szív alján zsong a szerelem

s lobbanni gyűjtenek új erőt

és csendülni a lankadt idegek.



S a rácsnak dőltem, az édes égig

tágulva, nyílva, ahogy soha még,

és ittam az orgonaízt, a régit,

az újat, a zenénél zenébb

mérget, emlékek és tavaszok

szeszét, és amit a jelen adott,

a visszatért nagy pillanatot,

mely a betegen ím újra végig-

borzongta az élet gyönyörét...



Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte,

s azóta csupa fölszakadt

sajgás vagyok, álom és csupa zsenge

sóvárgás, néma indulat,

s az hangot követel, éneket,

zengőt, emberit, édeset,

mintha enélkül - így fenyeget -

nyomtalan halnék szét az egekbe,

ahogy a májusi orgonaszag.

Elindítottuk Versterápia  rovatunkat, amelyben olyan verseket osztunk meg veletek, amik kapaszkodót jelenthetnek ebben az időszakban. Mert bár a koronavírust nem lehet versekkel gyógyítani, a félelmeink megértésében, a szorongásunk kezelésében segíthet az irodalom. A korábban megosztott verseket ITT találjátok meg. 
Kapcsolódó cikkek
...
Promóció

A 70 éves Móra ezekkel a könyvekkel készült a virtuális könyvfesztiválra

Hetvenéves idén a Móra Kiadó, amely rengeteg kiadvánnyal és programmal készült az évfordulóra és a könyvfesztiválra, a járvány és a karantén miatt viszont újra kellett tervezniük mindent. Az olvasók viszont így sem maradnak könyvek nélkül, a kiadó most pedig elárulja, mire számíthatunk.

...
Nagy

Versterápia - Nádasdy Ádám: A reggeli

Minél régebb óta vagyunk bezárva, annál több dolgot kell újradefiniálnunk életünkben. A rutinok, melyek biztonságos keretet adtak napjainknak, eltűntek, pedig fontosak lennének. Most nem csak arra van alkalmunk, hogy ezeket átgondoljuk, de akár arra is, hogy új szokásokat építsünk be a mindennapokba. Például a komótos, az egész napot megalapozó és mindent eldöntő reggelit!

...
Nagy

Versterápia - Csukás István: Isten megnyomja a tavasz-gombot

A járvány idejére felállítottunk egy költészeti “gyógyszertárat”, és hetente négy adagban kínálunk pirulák helyett verseket, vasárnaponként egy-egy képzőművészeti alkotással is kiegészítve.