Fotó: Valuska Gábor
A Szívdesszert megjelenése óta, vagyis közel egy évtizede vártunk már Varró Dani új, felnőtteknek szóló verseskötetére, amely a napokban jelent meg Mi lett hova? címmel a Jelenkor gondozásában. A kötetet, amelyben végre behozta egyik legnagyobb adósságát – vagyis a „rendes” hitvesi verseket – a Margó Fesztiválon mutatták be, a szerzővel Keresztesi József beszélgetett. A multikulturális könyvbemutatón Molnár György versmegzenésítéseivel, Rácz Nóra pedig helyszínen készülő illusztrációival vett részt.
A Mi lett hova? versei nem a kicsiknek, hanem a felnőtteknek szólnak, ami, mint megtudtuk, például azt jelenti, hogy a költő ezúttal nem a gyerekeiről, hanem saját öregedéséről írt. Noha a közönség felhördült és nevetésben tört ki, amikor Varró Dani elárulta, hogy „már” harminckilenc éves, mint kiderült, az ő korában „a legtöbb magyar költő már meg volt halva vagy legalább haldoklott”, ezért érezte szükségesnek, hogy új költeményeivel felnőjön a nagyokhoz.
A kötetben ennek megfelelően helyet kapott mindenféle vers, amit egy korabeli költőnek illik megírnia, bár Varró pironkodva bevallotta, hogy azért nem minden sikerült, amit eltervezett. Mint mondta, Somlyó Zoltán Nyitott könyv című művének lírai önéletrajzszerűsége, túlzott őszintesége és önsajnálata gyakorolt rá hatást, amikor belefogott a „bús férfi panaszai”-jellegű költeményekbe. „A kitárulkozó alanyiság hozzám mindig közel állt."
Keresztesi József éles szemmel kiszúrta, hogy a kötetben vannak régebbi versek is, bár Varró Dani szerint csak két olyan van, amit tényleg jóval korábban írt, hiszen a könyv ötven százalékát augusztusban hozta össze, vagyis a leadás előtti hetekben, hogy meglegyen az anyag. „A versek nagy része költészetről szól, vagy lubickol a költői hagyományban” – vetette föl az újabb témát Keresztesi, ezzel már a költő is egyet tudott érteni, sőt elmondta, hogy eredeti szándéka az volt, hogy minden fontos műfajban írjon verset. Akart ars poeticát, évszakverseket, létösszegzőt, meg hazafias tájkölteményt is, utóbbi aztán mégsem jött össze, mert valahogy nem sikerült azonosulnia a témával, viszont cserébe egész ciklusnyi hitvesi vers született, amit már régóta adósságának érzett (hát még a felesége!). „Meg akartam írni azokat a verseket, amiket egy korombeli magyar költőnek meg kell” – magyarázta Varró. Ennek örömére Molnár György előadásában meghallgathattuk az Egy rendes költő meg van halva már című költemény megzenésítését, majd Dani is felolvasott új hitvesi verseiből, amik valóban túlhaladtak a „Gyere babám dédelgess,/ Nincs ma este BL-meccs” korszakon. Úgy tűnik a lírai én mostanában a múzsa céklás-répás krumpliját helyezi középpontba.
Ebben a könyvben illusztrációk is vannak, noha nem gyerekkönyv, ezért is vett részt a bemutatón Rácz Nóra, aki a beszélgetés és a felolvasás alatt is dolgozott, míg a közönség kivetítőn követhette alkotását. Keresztesi József kérésére azonban egy kis időre letette az ecsetet és elmesélte, hogy néz ki a közös munka. Mint mondta, Varró általában elküldi neki a verseket, ő pedig emésztgeti őket, majd elkészíti az első verziót, amit a költő általában túl kegyetlennek tart, így a konzultációt rendre követi némi finomhangolás.
A rövid kitérő után visszaterelődött a szó a hitvesi lírára, valamint élet és irodalom viszonyára. „Mániákusan érdekel a költészet formai része” – vallotta be Varró, hozzátéve, hogy általában akkor kezd számára érdekes lenni egy téma, ha megtalálja a hozzápasszoló formát. Példaként elmesélte, hogy utálja a nyarat, és sokáig nem is tudott írni róla, mígnem rájött, hogy abban a versformában kell megfogalmaznia a forróság iránt érzett gyűlöletét, amelyet szintén nem kedvel: ez pedig a középkori eredetű sestina. Amint megvolt a forma, meglett a vers is.
A Mi lett hova? tartalmaz új Boci, boci tarka-paródiákat is, melyekből a későbbiekben egy egész kötetnyit tervez. Ennek kapcsán elmesélte, hogy amikor szárnypróbálgató költő volt, sokszor hatással voltak rá az idősebb generációk, így kezdett el mások stílusában írni, majd Chestertonhoz hasonlóan, aki angol költők verseit írta át egy gyerekdal mintájára, ő is munkához látott: elsőként kortársakat – Parti Nagy Lajost, Téreyt –, később klasszikusokat kezdett utánozni.
A kötetet egyébként meglepő módon egy tizenkét oldalas szabadvers zárja. Varró Dani elmesélte, hogy sokat habozott azon, bekerüljön-e a tőle szokatlan költemény a kötetbe, főleg, hogy a szűkebb környezetében senkinek sem tetszett, de aztán mivel aggódott, hogy nem lesz meg az ígért terjedelem, bekerült. Azóta viszont többekkel is találkozott, akiknek éppen ez a vers tetszett a legjobban. A jövőbeli tervei kapcsán azt mondta, készülőben van egy új gyerekkönyv, A szomjas troll, amelyben skandinávkodó verses mesék lesznek, valamint tervez egy pókereposzt, egy bocikötetet és a Túl a Maszat-hegyen folytatását is.
Szerző: Forgách Kinga
