450 éve született William Shakespeare, akinek élete és művei még legalább ugyanennyi időre adnak találgatnivalót a kutatóknak és a rajongóknak. De ki volt valójában Shakespeare? Tényleg ő írta az utókor által neki tulajdonított drámaműveket? Egy „megátalkodott katolikus” fiaként milyen lehetőségei voltak az anglikán társadalomban? És tényleg elképzelhető, hogy a nős drámaíró egy fiúhoz írta szerelmes szonettjeit? Az öt legérdekesebb Shakespeare-talányt mutatjuk meg.

Április 23. vagy április 26.?

Shakespeare esetében már a legalapvetőbb életrajzi adatban sem lehetünk biztosak. Most akkor április 23-án vagy 26-án született? (Az év, ami biztos: 1564-ben látta meg a napvilágot.) A korabeli dokumentumok szerint április 26-án keresztelték meg szülővárosában, Stratford-upon-Avonban. Az akkori egyházi előírások szerint az újszülött keresztelőjét a születést követő első vasárnapig bezárólag meg kellett ejteni, így a hagyomány április 23-ra, Szent György napjára teszi a drámaíró születésének az idejét. De ez eléggé önkényes választás, Shakespeare életrajzírója, Peter Ackroyd a Tetszés volt célom című kötetében például úgy vélekedik, hogy ezzel az erővel április 21-re vagy 22-re is tehetnék a jeles dátumot, de hogy ez mégsem így lett, annak viszonylag egyszerű a magyarázata – Ackroyd szerint ugyanis „az angolok védőszentjének ünnepe 23-át avatta Shakespeare születésének napjává”. Ezt a dátumot már csak azért is könnyű megjegyezni, mert Shakespeare 1616-ban ugyanezen a napon, azaz április 23-án hunyt el.

Shakespeare szülőháza (kép forrása)

Ki áll az életmű mögött?

Shakespeare születésének pontos ideje legfeljebb az életrajzírókat izgatja, az irodalomtörténészeket azonban ennél sokkal inkább foglalkoztatja, hogy tulajdonképpen ki áll a roppant életmű mögött. Igazából azt se tudjuk pontosan, Shakespeare hány művet írt. Abban nagyjából konszenzus van, hogy 37 színdarab, 154 szonett, és két elbeszélő költemény tulajdonítható neki, tudni kell azonban, hogy a 16-17. században a szerzői jogokat meglehetősen rugalmasan értelmezték (volt, hogy többen írtak egyetlen művet, volt, hogy karaktereket, sorokat, szófordulatokat emeltek el és át egymástól).

Már a 19. században kezdetét vette az a vita, amelynek során sokan megkérdőjelezték, hogy William Shakespeare írta az utókor által neki tulajdonított műveket, és az évek során Francis Bacontől kezdve Edward de Vere-en át Christopher Marlowe-ig közel nyolcvan olyan név merült fel, akikben az egyes spekulátorok a valódi szerzőt látták. A vita a mai napig nem csillapult, hiszen éppen egy éve jelent meg az a kötet, amelynek szerzői szentül meg vannak győződve arról, hogy az utókor által jól ismert verseket és drámákat csak és kizárólag William Shakespeare írhatta. Vicces adalék, hogy Jim Jarmusch új filmjében, a Halhatatlan szeretőkben is azzal viccelődnek, hogy Marlowe írta Shakespeare műveit. Mondjuk ebben a filmben Marlowe egy vámpír.

by KaeLani. 

Hogyan nézett ki Shakespeare?

Látszólag jelentéktelen kérdés, az utókort mégis nagyon érdekli, hogyan nézhetett ki a világhíres drámaíró. Fizikai megjelenéséről nem született korabeli leírás, és nincs adat arról sem, hogy valaha képmást rendelt volna magáról, a róla készült portrék mind posztumusz készültek (köztük a két legismertebb, a stratfordi Szentháromság-templomban, a drámaíró síremlékén található mellszobra, illetve a Droeshout-rézkarc, amely Shakespeare műveinek 1623-as első kiadásán szerepelt a fedőlapon).

A 18. századtól azonban egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy megörökítsék a költő-drámaírót, minek eredményeként rosszabbnál rosszabb portrék születtek. Az utókor még mindig kíváncsi Shakespeare arcvonásaira, és legutóbb egy német professzor állította, hogy két olyan portrét talált, amelyek szerinte élethű ábrázolásai az angol drámaírónak.

• William Shakespeare négyszázötven éve, 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avonban. 
• Apja kereskedő, a városka tekintélyes polgára volt, anyja nemesi családból származott.
• Tizennyolc évesen megnősült, házasságából három gyermeke született.
• 1586-ban vadorzásért elítélték, a büntetés elől elmenekült és 1589-ben Londonban bukkant fel, a színielőadások alatt a nézők hintóit és lovait őrizte. Később lett belőle statiszta, majd az 1590-es évektől színész, rendező, de elsősorban drámaíró.
• Drámáinak sorrendjét, keletkezésük időpontját csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni, mivel azok kéziratban nem maradtak fenn. 
• Shakespeare előbb olaszos komédiákat (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A lóvá tett lovagok, A két veronai nemes) és történelmi darabokat (VI. Henrik, III. Richárd) írt.
• Következő írói korszaka a Rómeó és Júliával kezdődött, ide tartozik a Sok hűhó semmiért, a Szentivánéji álom, A windsori víg nők, az Ahogy tetszik, a Minden jó, ha a vége jó, A velencei kalmár; a királydrámák közül a II. Richárd, a János király, a IV. Henrik I-II. része és az V. Henrik.
• 1601-ben már a Globe színház igazgatója és résztulajdonosa volt, ez idő tájt, alkotói csúcspontján született az Antonius és Cleopatra, a Julius Caesar, a Coriolanus, ekkor vetette papírra nagy tragédiáit: a Hamletet, a Lear királyt, az Othellót és a Macbethet, de ekkor írta a fanyar humorú Vízkeresztet is.
• I. Erzsébet 1603-ban bekövetkezett halála után a Tudorok polgárbarát korát a Stuart-feudalizmus követte, s Shakespeare darabjai is komorabbak lettek. Ekkor született a végletesen keserű Athéni Timon, a Szeget szeggel története korrupcióról és hatalomról, a Troilus és Cressida a homéroszi kor elzüllött hőseiről. Utolsó művei a Téli rege, a Cymbeline és az életművet lezáró A vihar.
• Árnyalt jellemábrázolást tükröző, filozofikus mélységű gondolatokat megfogalmazó drámáinak témáit nem ő találta ki, viszont színházi tapasztalatainak, a színpadi játék ismeretének és költői tehetségének köszönhetően az összegyűjtött figurák és történetek a tolla alatt páratlan stílusú, egységes és eredeti művekké álltak össze.
• Darabjait nem ő rendezte sajtó alá, azok súgópéldányok és lejegyzett előadások alapján jelentek meg 1594-től az olcsó "quarto" kiadásokban (a könyvlapokat kétszeresen meghajtották, hogy egy oldalból négyet kapjanak), de ezek sok szöveghibát tartalmaztak a színészek gyakori változtatásai és a másolások miatt. Barátai csak halála után, 1623-ban adták ki rendes nyomtatásban drámáit, az úgynevezett Első fóliót.
• Shakespeare 1611-1613 körül tért vissza Stratfordba, ahol végleg letelepedett, ott hunyt el 1616. április 23-án. Végső nyughelye a városban található a Szentháromság templomban, sírkövén az állítólag általa fogalmazott felirat megátkozza mindazokat, akik megpróbálják elmozdítani onnan hamvait. (MTI)

Katolikus volt Shakespeare?

Ma már talán keveseket érdekel, de annak idején ez élet-halál kérdése is lehetett. William Shakespeare-t szülei anglikán rítus szerint keresztelték meg, noha apja, John Shakespeare végrendelete, amelyet házuk tetőgerendái között találtak meg, arról tanúskodott, hogy az apa szívében mindig katolikus maradt. Ráadásul utóbbi neve – derül ki Peter Ackroyd életrajzából – többször szerepelt a „megátalkodott katolikusok” listáin, viszont az is igaz, hogy a nagy nyilvánosság előtt elfogadta az uralkodó egyházfőségét rögzítő törvényt, máskülönben nem viselhetett volna semmilyen hivatalt. (John Shakespeare felügyelete alatt meszelték le a templomokban a „sértő pápista” freskókat, igaz, idősebb Shakespeare, amíg tudta, halasztotta a dolgot.)

Fia, William otthonosan mozgott katolikus körökben, de nincs bizonyíték arra, hogy ő maga katolikus lett volna. Mindenesetre az anglikán reformáció nagy hatással volt a korabeli színházak működésére is, melyek sok esetben a vallási tisztogatások során száműzött liturgikus rítusokat helyettesítették, egyúttal pedig az emberek közösségi rítusok iránti igényét elégítették ki.

A képre kattintva a teljes megnyílik

Meleg volt Shakespeare?

Shakespeare nős volt, Anne Hathaway-jel közösen három gyerekük született, és a korabeli anekdoták szerint a drámaírónak számos nővel volt viszonya. A szonettjei miatt azonban időről időre felmerül a kérdés, hogy vajon vonzódott-e a férfiakhoz.

Akik így gondolják, azok rendszerint két szonettre hivatkoznak:

XIII. szonett: „Ó! csak a pazar. Drágám, volt apád;/Hadd mondja ezt a fiad tereád!”

XX. szonett: „Lánynak festette maga a Teremtés/Arcodat, vágyam úr-úrnője! (...) De ha már nők gyönyörére teremtett,/Használják ők, s legyen enyém szerelmed.” (Szabó Lőrinc fordítása).

Peter Ackroyd szerint Shakespeare első szonettjei egy házasság előtt álló fiatalembernek adnak szerelmi tanácsokat (egyes kutatók szerint ő William Herbert, Pembroke jövendő grófja volt, innen a „Mr. H.W.” ajánlás a kötet elején). A szonetteket azonban nehéz egyetlen konkrét személyhez kötni, bár erre újra és újra akadnak kísérletek. Ackroyd szerint a pletykaéhes Shakespeare-kutatók szeretnek megfeledkezni arról, hogy „a szonettek egyik konvencionális eleme volt, hogy a költő nagyvonalúan legjobb barátjának ajánlotta szerelmét. Shakespeare a maga módján nagyítja fel e toposzt”. A versek végül 1609-ben jelentek meg nyomtatásban, botrány azonban nem kísérte a publikációt, így nem valószínű, hogy azok bármiféle takargatnivalóról lebbentették volna fel a fátylat. Sőt, túl nagy visszhangot sem váltottak ki, így lehet, hogy – miként Ackroyd rámutat – ebben az időben tulajdonképpen már divatjamúltnak számított egy szerelmi szonettsorozat.