A remek Műút folyóirat is blogosodik, hogy jobbnál jobb Tandori Dezső-rajzokat/verseket nézegethessünk. Ez persze bőven elég lenne, de ráadásul megsimertetnek engem a szőkőmásodperc fogalmával. Nagyon izgalmas, nagyon. Jó látni, hogy egyes folyóiratoknak megszületnek az online kimenetei, mert a Műút például csak évi 3 millió forintos támogatást kap, így teljesen jogos, hogy más közlési formákat is kipróbálnak.
Az NKA 200 millió forintot oszt szét 44 lap között, de ezek a folyóiratok alig érik el az olvasóikat. Íme a lista teteje:
A Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiumának döntése alapján a 2009-es évre a következő pénzekez osztották szét: hat irodalmi lap (Alföld, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Litera, Tiszatáj) évi 12 milliós összeggel kiemelt támogatásban részesültek, míg a Forrás internetes változatával kap ugyanennyit. A második kosárban ugyancsak havi megjelenésű lapokat láthatunk: a 2000-t (7 millióval), a Hitelt (9 millió), a Magyar Naplót (9 millió), a Nagyvilágot (8 millió 500 ezer) és a Vigiliát (4 millió). Forrás: Litera.hu
Érdemes lenne feltenni a kérdést, mi az irodalmi folyóiratok célja, és azok alapján újragondolni a támogatási rendszert. Persze feltételezzük, hogy nem megélhetési irodalmárokról beszélünk. Ha az irodalomnak szeretnénk több olvasót, akkor ez nem jó. Mert hiába van sok folyóirat, nagy részüket ugyanazok vásárolják.
Ha a kulturális közbeszédet tartjuk fontosnak, akkor megint nem jó, mert a folyóiratok lassúak, nem interaktívak és egymással nem lépnek diskurzusba. Ki a célcsoport? A magasan kvalifikált irodalmárok, vagy egy szélesebb réteg? Mindenki megtalálhatja a saját célközönségét.
