[Balaton] Szabó T. Anna: Bőr, erdő, vér

[Balaton] Szabó T. Anna: Bőr, erdő, vér

.konyvesblog. | 2017. augusztus 11. |

balaton_1.jpg77 kilométer hosszú, átlagos vízmélysége 3-3,5 méter, a legkeskenyebb pontján 1.5, a legszélesebben 12.7 kilométert kell úsznunk, ha át akarunk jutni a túlsó partjára, mégis tengerként emlegetjük. Olyan írók fordultak hozzá ihletért és gyógyulásért, mint Jókai Mór és Csokonai Vitéz Mihály, és olyanok vésték fel a nevét az irodalmi öröktérképre és keresztelték el az egyik sétányát, mint József Attila, és a Nobel-díjas indiai költő, Rabindranath Tagore. A Balatonról mindenkinek van története, ezért megkértük Cserna-Szabó Andrást, Moskát Anitát, Szabó T. Annát, Térey Jánost és Varga Bálintot, hogy mondják el a sajátjukat. Novelláikban kiszárad a tó, áldozatot követel és elfecsegi a Kádár-villa titkait. Cserna-Szabó András és Moskát Anita után Szabó T. Anna mesél egy asszonyról meg a lányáról.

A vízen feküdtek, az asszony meg a lánya, egy percig béke volt köztük, bámulták az eget. A nádas szélén, a fürdőzőktől távolabb lebegtek, hallották a száraz tavalyi bugák sziszegését a koranyári szélben, a nádiposzáták brekegős cirpelését, a kacsák motozását a torzsák között, orrukon ki-be járt az iszapos víz szaga. Az asszony a férjére gondolt, hogy merre járhat, kivel kavarhat külföldön, a konferencián, megint, és ott locsogott a fejében a csendes és langyos lemondás is, mert tudta, hogy hiába kapná rajta akár a saját kertjükben, mint tavaly, a szerszámoskamrában, azzal a kóbor, félőrült lánnyal, aki véletlenül keveredett a grillpartijukra, a férfi most is csak azt mondaná, joga van hozzá, ha nem tetszik, el lehet válni, és ő nem akart, de nem a ház és a kert és a pénz miatt, még a gyerekek miatt sem, hanem azért, mert szerette azt a nagy, szőke, szeplős gyereket, akinek a világ cukorkabolt, és ő a tulajdonos, a felelőssége pedig csak annyi, nem több, hogy az eladólányokat jól  megfizesse. A teste nem kívánta már, ismerte túlságosan, de valamiért pont ezt a lelkesedést szerette benne, hogy ugyanolyan kedves tudott lenni mindenkivel, persze vele is, ha kellett, ha úgy érezte, sok a haragszomrád. Ilyenkor a férfi nem követelt, csak ölelt, az ölében vitte fel őt a lépcsőn az ágyba, és palacsintát sütött reggelire. A hasa megkordult, ahogy eszébe jutott a mézes-ragacsos juharszirup. Talán van már lángos a büfében, enni kellene valamit, hiszen már tizenegy. Gondolkodás nélkül mondta ki:– Kérsz egy lángost? – a szemét se nyitotta ki közben, de a lánya rögtön felállt a térdig érő, szürke vízben, a naptól káprázó szeme résén át látta, hogy megvetően ránéz, hogy lenéz rá, és szó nélkül elindul be a tóba, a víztükörrel együtt törve össze a közös csendjüket, a ritka nyugalmat, és az asszony már keservesen bánta, hogy minek is szólította meg.

Könyves magazin 2017/3.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 79 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

Abban a nézésben minden benne volt. Annyi megvetés, annyi gyűlölet, amennyit minden eddigi edzés ellenére nem tudott volna elképzelni sem. A testét utálja a lány, látta, igen. A testét, tizenöt éve minden önpusztító haragjával, a saját testét és az övét, ugyanazt a testet, amihez még három éve is minden este sírósan odabújt, a madárfészektestet, a puha, etető testet, a lágy kenyértésztát, amibe olyan jó volt belemerülni korábban. Azóta utálja így, amióta egyszer, de tényleg csak egyszer, szóvá tette, miközben a lány épp bámulta magát a talpigtükörben, hogy mostantól kezdve vigyáznia kell majd az alakjára. Azért mondta ezt akkor, mert hirtelen meglátta magát benne, meglátta ugyanazt a szeplős fehér bőrt, kerekded feneket, a vékony szálú vöröses hajat, hízékony lesz ő is, értette meg azonnal, és mondta, amit mondott - de azóta egyetlenegyszer se mondta, tényleg, soha.

Éhes, értette meg, a lánya éhes, tegnap dél óta semmit se evett, ezért dühös. És persze haragszik az apjára is, az imádott és ritkán látott apára, hogy nem jön velük nyaralni soha, hogy hagyja, hogy egy hülye, kövér öregasszony pesztrálja a parton, a hotelben, a vízben, és ne tudja lerázni magáról, csak ha bemegy a tó közepéig, mert oda nem jön utána: fél a fulladástól. Ezt mind tudta az asszony, és keserű lett a szája, megutálta magát, a mohóságát, puhaságát, ezt a lassú és engedékeny lustaságot, ezt a fekete fürdőruhás, puffadt testet.

– Bazdmeg – morogta –, baszódj meg, te hülye… – De elharapta a folytatást, a saját kamasz-hangjától meglepődve. Mintha a lánya szólt volna belőle az idegen és agresszív szavakkal.

Feltápászkodott ő is, hirtelen súlya lett, megérezte, hogyan süllyed be az iszapba a lába, iszap ez az egész, a fene egye meg. Teljesen lehetetlen végig és mindig szeretni. Főleg annak, aki magát se szerette soha. De mindegy, enni fog, enni csak azért is, kiül a víz szélére tüntetően, és ott eszi majd a lángost, de papírból, az ujjai közt csurog majd a tejföl, és a maradékot majd rákeni a vállára, ami vörösre égett, mert nem vettek még idén naptejet.

Mennyi ember, te jó ég, mennyi ember. A jókedvüktől bizsereg a part. Pedig eldugott strand itt ez a Sajkod, rossz időben, esőben senki sincs, bezzeg most, ezen az első igazán nyári délelőttön, mikor annyi szél és hideg után végre hétágra süt a nap, itt nyüzsögnek és fröcskölődnek, és dideregve nyafognak, mert a víz még a tavasztól hűvös és friss és éles. Az asszony is megérezte, hogy fázik. Eljutni gyorsan a fürdőköpenyig, a fűre terített csíkos pokrócig, onnan már sima út lesz a büfé.

Igen, de a haja. A feje jég, a gerincén csepereg a hideg. A lánya meg fog fázni, ha sokat úszik, görcsöt kap a lába. Megfordult, már a lépcsőn állva, a csúszós korlátba kapaszkodott. Nem látott semmit a vízen, homályos csillogást, a zsebében van a szemüvege. Caplatott végig a gyomos füvön, gyorsan, gyorsan, nehogy baj legyen, mindjárt a nyaralás legelső napján. Erős a lánya, de a haragja még erősebb, ki tudja, meddig úszhatott, ki tudja, hogy a vércukra miatt nem lett-e rosszul.

– Lilla – ordított fel, még háttal állva, a szemüvegért kotorászva. - Lilla!

Ahogy megfordult, látta, mindenki rá néz, a zsibongást kettévágta a hangja, olyan volt, mint a macskavernyogás. Jaj, de szörnyű. Ha közben Lilla kiért, elbujdosik, sose mer többet a közelébe jönni. Itt ez a hülye, kövér öregasszony – igen, ezt mondta még egy hete is, ezt vágta sírás közben a fejéhez –, és a nevét ordítja, mint egy bolond. A nevét, ami magában is furcsa, túl dallamos, túl lágy, túl anyás, és utálja.

Elhallgatott. Mélyen kell lélegezni, akkor elmúlik. Akkor szűnik a pánik. Úgy kell tenni, mintha nem lenne semmi baj. Lehajtott fejjel törölgetni kezdte a haját, hogy meg ne lássák az arcát, mert most már tényleg kerülgette a sírás. Eszébe jutott egyéb is, amit mondott, azt, hogy senki vagy, anya, senki vagy, kihasználod apát, elkergeted itthonról pénzt keresni, de nekem nem kell pénz, nekem csak ő kell, érted?

Sokáig törölgette a haját, szemét. Már szédült a fejébe áramlott vértől, mire végre fel mert nézni, mire senki se nézte. Végre feltette a szemüvegét.

A lány a parton ült, lehajtott fejjel, csupasz hátán a sápadt bőr alatt látszott sorra mindegyik csigolya, ahogy görnyedten előrehajolt. Az asszony gondolkodás nélkül futott oda, ennyiből is meglátta, hogy baj van. Lilla a lábát bámulta, csatakos hajáról tócsába gyűlt a víz, és a tócsába vér keveredett. Mély, kagyló vágta seb nyílt szét a bőrén, a bokacsont alatt, erősen vérzett, látszott, eret ért. Olyan fehér és kétségbeesett volt, mint aki menten visszaájul a vízbe. Kiskora óta nem bírta a vért. Biztos, hogy szédül, biztos, hogy elájul. Az asszony gyorsan letérdelt elébe.

Megpróbálta a köpenye övével elszorítani, a törölközővel itatta fel a vérét, megölelte, és segítségkérőn körbenézett.

– Nem leszek orvos, mint apa – nyögte Lilla – pedig nagyon akarja. Nem leszek… – majdnem sírt már a megaláztatástól, hogy mindenki körülállja és nézi, hogy rászorul megint az anyai kézre, pedig milyen jó volt kint a vízen, végre szabad volt, független és felnőtt, még dúdolt is az égnek és a szélnek, könnyű volt és vidám, ott egyedül, a felnőttek fullasztó közelségét messzire hagyva - de kijött, mert fázott, és a lépcsőnél, tessék, megint mi történt, kellett ez neki: megvágta  a lábát.

Ekkor ért oda a csónakházból a fiú. Szólhattak már neki, mert kötszert hozott. A tenyerébe fogta Lilla lábát, jóddal és gézzel fertőtlenítette, nyugodt, rutinos kézmozdulatokkal, pedig még húszéves se lehetett. Később, mikor már a büfében ültek hárman, és mégis megették a békelángost, az asszony végre feltűnés nélkül meg tudta nézni a fiatalembert. Félmeztelen volt akkor is, kicsit sovány, de izmos, az arca komoly, már nem gyerekarc. Pont ellentéte a mackóapának, nem macsó, de nem is lágy, szíjas, éles, és az asszony egész biztosan tudta, a gyomrában érezte, hogy még ezen a héten, itt valahol az erdőben, vagy egy házban, a lánya majd elveszíti magát, ennek a fiúnak fogja odaadni. Bosszúból, vagy szerelemből, ki tudja. Rágta a nyúlós és fokhagymás tésztát, és belesajdult a kamaszkori vágy. Odaképzelte magát a lány helyébe, a teste forró lett, szégyellte magát.

A novella eredetileg a Könyves magazin 2017/3. számában jelent meg.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!