Slawomir Shuty, a Nowa Hutából indult ifjú szerző Bomlás című regénye hatalmas botrányt keltett megjelenésekor Lengyelországban. Az éveken át banki alkalmazottként dolgozó, és azzal hirtelen szakító Shuty megírta az új, kapitalista világot radikálisan bíráló könyvét, amely már magyarul is olvasható.
fotó: Valuska Gábor
Bevallom, nem igazán gondolkodtam el azon, hogy hogyan reagálnak majd a könyvre a magyar olvasók, mert sajnos kevéssé ismerem a magyar kultúrát. Halványan ismerem a magyar filmeket, ebből adódóan annyi rálátásom van a magyar viszonyokra, hogy azt gondolom, bizonyos kulturális területeken Magyarország előrébb jár Lengyelországnál. Azt hiszem, jobban reagálnak majd a magyar olvasók, mint anno a lengyelek reagáltak. A magyarokra frissebb dolgok hatnak. De ne felejtsük el, hogy ez a regény hét évvel ezelőtt jelent meg Lengyelországban, azóta rengeteg minden megváltozott nálunk is, ám az még sokáig igaz lesz, hogy Lengyelország nagyon konzervatív ország. Hét éve hatalmas botrányt kavart a Bomlás, megtört bizonyos tabukat, amelyek addig kőbe vésettnek tűntek. Például a szépirodalomból gyakorlatilag száműztek minden vulgáris kifejezést, de én a könyvemben nem fukarkodtam velük. A durva kifejezések mellett a narkotikumokról sem nagyon lehetett írni a regényekben, na ezeket sem hagytam ki. Akkoriban erősen foglalkoztattak a tabudöntögető művészi akciók, performanszok, minden, ami a berögzült, rossz szokásokat rázza fel és szembe mer menni az egyházzal. Ezekben az időkben íródott a könyv is, és bár nem volt elkötelezett célom, hogy nagy lázadó művész legyek, de végül így alakult.
Lehet, hogy nálunk előrébb jár ez a szabadabb megszólalásmód az irodalomban, viszont nagyon keskeny az átjárhatóság a magas irodalom és a könnyedebb műfajok között. Kevés magyar szerzőnek sikerült eddig úgy írni a yuppie-król, hogy azt az irodalmi kánon is befogadja. Érzett-e ilyen ellenállást a lengyel kritikában és a könyv recepciójában?
A baloldali kritika pozitívan fogadott, örültek az új hangnak és az is szenzációszámba ment, hogy a könyv kedvéért lemondtam a banki munkámról - végzettségemet tekintve közgazdász vagyok - és nehéz fizikai munkát vállaltam inkább. A jobboldali, konzervatív kritika viszont nem volt hajlandó tudomást venni a könyvről. Ebből persze nem az következik, hogy nekem bármifajta politikai elköteleződésem lenne vagy politikai író lennék. Természetesen közelebb áll hozzám a baloldali vonulat, de amikor azt várták, hogy majd ennek az élére állok és majd a politikai rendszer erős kritikáját is én fogom adni, csalódniuk kellett. A második könyvem erotikus tartalmú volt, na ez már egyöntetűen, mindenkinél kiverte a biztosítékot.
Ez azért lepheti meg a magyar olvasót, mert az erotika elfogadott és nem zavaró téma a magyar irodalomban.
A lengyelek tényleg nagyon prűdek. Hiába enyhült már ez a szigor, író-olvasó találkozókon máig gyakran kérdezik tőlem őszinte felháborodással, hogy miért használok vulgáris kifejezéseket. Pedig a második könyvemben már nem is használtam annyira durván a nyelvet, a Bomlásban ez a szélsőség is szerves része a könyvnek.
