Papp Diána: Bodza bisztró
Bookline Könyvek, 260 oldal, 2012, 2542 HUF
Papp Diána nem az első a magyar újságírónők közül, aki női témájú, könnyed regény írására adja a fejét. Szerdán habcsók című első könyvének főhőse Békési Eszter egy elrontott házasság után találja magát szembe megoldatlan problémáival és az újrakezdéssel; a második, idén megjelent regényében, a Bodza Bisztróban pedig egy másik "eltévedt" főhős, Kulcsár Petra sorsán keresztül mutatja be a mai harmincas, városi nők életét és problémáit. Papp Diánával női kérdésekről és a szingilregények műfaji kihívásairól, valamint útkeresésről beszélgettünk.
A főszereplő Kulcsár Petra élete első látásra már-már gondtalannak és egészen boldognak tűnik, egészen addig, míg édesapja hirtelen meg nem hal szívrohamban. A tragédia nem a megszokott módon forgatja fel Petra életét, mert apját már évek óta nem látta, miután szülei egész kiskorában elváltak és ő anyjával a fővárosba költözött. Petra apja haláláig éli a harmincas, szingli nők életét, úgy bulizik és tervez, mint egy húszas, de már a pénze és életszínvonala is megvan hozzá, hogy igazán élvezze az életet. Ezeket a kényelmes hétköznapokat borítja fel apja végrendelete, amelyben lányára hagyja bükki házát és a már igencsak lerobbant falubéli vendéglőjét is.
Petra döbbenten és cseppet sem lelkesen utazik le a kis faluba és meglátva a "kőkorszaki állapotokat", ahol még sokszor térerő sincsen, nemhogy Facebook az okostelefonján, meg van győződve róla, hogy túl fog adni az egész apai örökségen. Aztán szép lassan megismeri apja múltját és a hozzá közel álló falubéli embereket és a gyász feldolgozásával, valamint saját felületes életstílusára való rádöbbenéssel nemcsak a lerobbant és borzalmas nevű vendéglőből lesz modern és sikeres vidéki étterem Bodza Bisztró néven, hanem Petrából is boldog és kiteljesedett nő, akire - mikor végre nem keresi görcsösen - még a szerelem is rátalál.
Hogyan született meg a Szerdán habcsók? Felkértek arra, hogy írj egy szingliregényt, vagy már a kész történettel, esetleg ötlettel kerested meg a kiadót? Az első könyv sikere után automatikus volt, hogy írod a következőt?
A kiadó kért fel egy női regény megírására. Nem kimondottan szingliregényre szólt a felkérés, és tulajdonképpen nem is tartom annak. A Szerdán habcsók inkább a második lehetőségről, az újrakezdésről, a női bátorságról szól, legalábbis ez volt vele a szándékom. A főhős, Békési Eszter nem klasszikus szingli, hanem egy fiatal elvált nő, aki a társasjátékban egyszer csak újra a startmezőn találja magát. A Bodza Bisztró ötlete csak azután jött, hogy leadtam a Szerdán habcsókot, és a kiadó biztatott a folytatásra.
Mennyire volt nehéz a Nők Lapjában olvasható rövidebb tárcáid után egy regény megírásába kezdeni? Mióta kacérkodsz a regényírással?
Már bő tíz éve volt egy kísérletem, de az akkor a fiókban maradt. Nem olyan régen találtam meg, érdekes volt beleolvasni. A Nők Lapjába bizonyos értelemben talán nehezebb is írni egy-egy publicisztikát, mert három-négyezer karakterben átadni egy történetet, egy érzést sokkal komplexebb feladat, mint elsőre tűnik. Egy regényben több hely van és több nézőpont is elfér benne.
Hogyan és mikor dolgozol? Mennyi idő alatt lettél kész a könyvekkel?
Mivel van egy állásom, amely teljes koncentrációt igényel, a szabadidőmben dolgozom. Hétvégén, esténként és a szabadságom alatt - nyaralás helyett. Van, hogy csak egy fél oldalt írok, de előfordul, hogy egy nap akár 10 is sikerül. A benyomásokat, megörökítendő helyzeteket azonban folyamatosan gyűjtöm, és az Iphone-omba jegyzetelem őket. Az első könyv "megszülésére" éppen 9 hónapot szántam, a Bodza Bisztró valamivel rövidebb idő alatt íródott, talán szereztem egy kevés rutint azóta.
Tervezed vagy tervezted-e már, hogy nemcsak ebben, hanem valami teljesen más műfajban is kipróbálod magad?
Régebben a mesék is foglalkoztattak, de most azt hiszem, a közeli jövőben maradok a regényírásnál. Örömömet lelem benne, és szerencsére sok biztatást kapok.
Mit gondolsz, mi a titka egy jó szingliregénynek? Szerintem sok magyar regény, bár jó alapötlettel dolgozik, valamiért mégsem működik, és ennek elsősorban nyelvi korlátai lehetnek. Az angol nyelv könnyedségével szemben magyarul igen nehéz megtalálni azt a beszélt nyelv keresetlenségét és a jó elbeszélés igényességét vegyítő stílust, amely olyan jól működik a hasonló angol regényekben. A magyar szerzőnek úgy kell könnyednek és okosnak lennie, hogy közben elkerülje modoroskodást. Neked voltak a stílus megtalálásával problémáid?
Igyekszem ezeken keveset gondolkodni. Jó történeteket szerettem volna jól megírni. Szórakoztatni és elgondolkodtatni az olvasót, hogy amikor esetleg elmosolyodik vagy felsóhajt olvasás közben, azt érezhesse, hogy ez részben az ő története is. Időnként olvasok angol női irodalmat, és valóban irigylésre méltó a könnyedségük, de szerintem azért magyar nyelven is lehet gördülékenyen mai sztorit mesélni. Arra azonban nagyon kell figyelni, hogy a stílus és a történet passzoljon, mert könnyen válhat az ember nevetségesen sznobbá vagy szánalmasan olcsóvá. Bízom benne, hogy ezt sikerült elkerülnöm. Úgy írok, ahogy gondolkodom, olyan szavakat használok, amelyeket a hétköznapjaimban is. Ha egyik-másik furcsának hat, az is az enyém.
A Szerdán habcsóban nekem a túl sok felvillantott, de hely hiányában ki nem bontott sztori miatt volt egy kis hiányérzetem. A Bodza Bisztróban csak egy karakterre koncentrálsz. Miért döntöttél így, hogy most csak egy főszereplő köré építed fel a könyvet? Mitől más szerinted a Bodza Bisztró, mint a többi csajos regény? Egyáltalán, mit gondolsz erről a jelzőről, hogy csajos könyv? Degradáló vagy jól megfogja a lényeget?
Könyvet írni egy tanulási folyamat. Sok pozitív kritikát kaptam a Szerdán habcsókra, de nyilván nem lehetett tökéletes, akadnak hibái, hiányosságai. Igyekeztem ezekből tanulni, remélem, ez látszik a Bodza Bisztrón, és a tanulás természetesen nem állhat meg. Mindenképpen az a célom, hogy a karakterek ne legyenek sablonosak, a pozitív hősök nem angyalok, hibáik, gyarlóságaik vannak, sőt nem ritkán rosszul reagálnak a környezetükre, az életük pedig szintén nem lehet egyszerű tündérmese. Persze, a végén ott a happy end, de szerintem hihetőbb a történet, ha valóságos, ha nem klappol mindig minden. Nem hazug boldogságillúzióról szeretnék írni, hanem valódiról. Ami nem fehér lovon érkezik, és szerintem ez így van jól. Vállalom, hogy csajos könyv, nem érzem degradálónak, miért lenne az? Nő vagyok, a munkám során női sorsokkal, női témákkal foglalkozom, biztosabban mozgok ezen a területen, és érvényes mondanivalóm is főként nőtársaim számára van. De ha esetleg néhány férfi is elolvassa, bízom benne, hogy nem mondják rá, hogy szirupos.
Mit kell tudnunk Petráról? Mennyire prototípusa ő a korosztályában található nőknek? Nem egysíkú karakterről van szó: a könyv elején rendesen lehet kritizálni őt, de ahogy a történet kibontakozik, Petra karaktere is nagyon sokat változik. A könyv végén pedig egészen mély dolgokat is érintesz: a gyász feldolgozása, a szülők elfogadása és a családi traumákból való felállás nem igazán azok a témák, amelyek fel szoktak merülni (vagy, ha igen, akkor csak a közhelyek szintjén) az ilyen műfajú könyvekben.
Szerintem nincsenek női prototípusok, ahogy nincs két egyforma ember sem. Petra olyan, mint egy harmincas, de közben úgy él, mint egy húszas. Olyan, mint egy nagyvárosi, nagyvilági lány, mégis vidéken talál önmagára. Flegma, és mégis tele van érzelemmel. Sok kettősség van benne, és sok olyan választás elé állítja a sorsa, amikor ez a kettősség megjelenik a döntéseiben is. De hát mi sem vagyunk ilyenek vagy olyanok. Ilyenek és olyanok vagyunk. Amikor azt mondom, legyen a történet valóságos, akkor arra is gondolok, hogy nem megyek el olyan témák mellett, mint a halál, vagy a konfliktusos anya-lánya kapcsolat, csak azért, mert ezek nem habos-babos témák. Valódi boldogság csak valódi nehézségek leküzdésével mutatható be.
Fontos része szerintem a könyvnek, hogy igen kritikusan és pontosan mutatja be a mai Facebook és okostelefonok irányította mindennapok fonákságait. Petra közhelyessége, felületessége és a külsőségre való koncentrálása a könyv elején szerinted a kulcsa lehet annak, hogy nem talált párt magának?
Nem ítélek el senkit, aki részben közösségi oldalakon éli az életét. Én is fenn vagyok a Facebookon, ha függő nem is vagyok. Inkább azt a jelenséget mutatom be, hogy sokan többnek, másnak, jobbnak, szerencsésebbnek, boldogabbnak akarják magukat mutatni, mint ami a valóság. Pedig ahhoz, hogy megtaláljuk a másik felünket, olykor nem árt, ha inkább azt mutatjuk meg, ami hiányzik belőlünk, ami a gyengeségünk. Petrával is valami ilyesmi történik a Bodza Bisztróban.
Természetesen adódik a kérdés, hogy mennyire személyes történettel van dolguk? Ihlette-e valaki Petra alakját? Mennyire írtad bele magad ebbe a könyveidbe?
Ez egy regény, kitalált szereplőkkel, helyzetekkel. Nem egy konkrét, létező nőt neveztem el Petrának, nem loptam el az életét. Nyilván sok női sors, ismerős, barátnő hatott rám a történeteivel, és persze ha akarom, ha nem, én is benne vagyok, ahogy a Szerdán habcsók Eszterében is. De attól, hogy Békési Eszter és Kulcsár Petra nem létezik, még lehetnek valóságosak.
Milyen a fogadtatása a regénynek? Megkeresnek esetleg a Nők Lapján keresztül történetekkel, és ha igen, gyűjtöd-e ezeket? Mit tervezel a jövőben? Mikor jön a következő kötet?
Sok visszajelzést kapok, vannak, akik a Bodza Bisztró olvasása után veszik meg a Szerdán habcsókot. A Nők Lapjánál a történeteket általában a kiváló újságíró-kollégáknak adjuk át, én vezető szerkesztőként egy-egy lapszám egészéért vagyok felelős. A jövőben nem várható változás. Lapot készítek és könyvet írok. Tavasszal jöhet a következő!
