Obama olvasással élte túl a Fehér Házat

.konyvesblog. | 2017. január 17. |

dreams_from_my_father.jpgAz, hogy Barack Obama mennyire szeret olvasni, senkinek nem újdonság. Az Egyesült Államok leköszönő elnöke minden évben közzétette, milyen könyveket visz magával a nyaralásra, de ő írta az előszót a Peanuts-képregényekhez is, sőt még egy magyar üzletember története is nagy hatással volt rá. Obamával most a New York Times híres-hírhedt könyvkritikusa, Michiko Kakutani készített interjút, amelyben az elnök arról beszélt, hogy a könyvek milyen nélkülözhetetlen szerepet játszottak az életében és az elnöksége alatt. Összeszedtük a beszélgetés legérdekesebb momentumait: 

  • Azokban az időkben, amikor túl gyorsan pörögnek az események, és túl sok az információ, az olvasás segít Obamának lelassulni, és belebújni valaki más bőrébe. Ez felbecsülhetetlen a számára,  de hogy jobb elnökké tette-e, azt nem tudja megmondani. A könyvek viszont segítettek neki fenntartani egyfajta egyensúlyt az elnöksége nyolc éve alatt.
  • Abraham Lincoln, Martin Luther King, Gandhi és Mandela írásait különösen hasznosnak találta, amikor a szolidaritás érzetére volt szüksége, mert az elnöki munka nagyon el tudja szigetelni az embert. Néha vissza kell ugranod a történelemben, hogy olyan fickókat találj, akik hasonlóan izoláltnak érezték magukat.
  • Van egy kézzel írt példány a gettysburgi beszédből a Lincoln hálóban, amit Obama esténként néha olvasgatni szokott.
  • Obama a beszédeivel is Lincoln és King nyomdokaiban jár, a nyelvet a történelmi vízió szolgálatába állítja, amely elhelyezi Amerika faji kérdésekkel és igazságtalansággal való küzdelmét a történelmi folytonosságban, és felvázolja, milyen messzire jutottak és milyen messzire kell még eljutniuk.
  • Shakespeare tragédiái segítettek Obamának megérteni, hogy bizonyos minták hogyan ismétlődnek.
  • Az elnöki életrajzok is fontos olvasmányai voltak, és abban segítették, hogy ne gondolja, hogy ami a jelenben történik, az egyedülállóan nehéz, katasztrofális vagy bámulatos.
  • Obama szerint még az olyan könyvek is rávilágíthatnak összefüggésekre, amiket csak kikapcsolódásként olvas, például Liu Cixin Hugo-díjas sci-fi eposza, A Háromtest-probléma. Miközben ezt olvasta, a Kongresszussal való napi küzdelmei egészen jelentéktelennek tűntek, hiszen nem tartalmaztak egyetlen bolygót elfoglalni kívánó földönkívülit sem.
  • 1995-ben megjelent memoárjában, a Dreams of My Fatherben Obama felidézi, hogy az olvasás mennyire kulcsfontosságú volt, hogy véghezvigyen mindent, amiben hitt. James Baldwint, Ellisont, Hughes-t, Wrightot, DuBois-ét és Malcolm X-et olvasott, az egyetem utolsó két évében pedig filozófusok - Nietzsche, Sart, Niebuhr -munkáiból tanult önreflexiót.
  • Obama nemrég egy Kindle-t ajándékozott nagyobbik lányának, Maliának, tele azokkal a könyvekkel, amelyeket meg akar osztani vele, a Száz év magánytól Maxine Hong Kingston The Woman Warriorjáig.
  • A legtöbb este szakít időd egy órányi olvasásra, és a kortárs fikciótól a klasszikusokon át a nonfictionökig mindent elolvas. Legutóbbi olvasmánya Colson Whitehead The Underground Railroadja volt, ami 2016-ban a fikció kategóriában megnyerte a National Book Awardot.
  • Néhány könyv abban segített neki, hogy jobban el tudja képzelni, mi történik az emberek életében. Marilynne Robinson regényei (érdemes elolvasni Robinson interjúját Obamával) például érzelmileg segítettek kapcsolódni azokhoz az emberekhez, akikkel a 2008-as kampánya alatt Iowában találkozott, és a saját nagyszüleihez is, akik szintén a Középnyugatról származtak.
  • Obama fiatalon naplót írt, és amikor szociális munkásként tevékenykedett Chicagóban, a novellaírásba is belekóstolt. Számos története idős emberekről szól, olyanokról, akikkel a munkája során találkozott. Kívülállóként – kenyai apával, aki lelépett, amikor fia két éves volt és kansasi anyával, akivel egy ideig Indonéziában éltek – megtalálta a kapcsolódási pontot azokkal, akikkel Chicago utcáin és templomaiban találkozott, és örökre megjegyezte a főnöke szavait: ami összehozza az embereket annak érdekében, hogy osztozzanak az életük megváltoztatásához szükséges bátorságban, nemcsak annyi, hogy ugyanazokat az ügyeket tartsák fontosnak, hanem hogy közös történeteik is legyenek.
  • Obama szerint az irodalom és az egyéb művészeti ágak (például a Hamilton című musical) emlékeztetnek az igazságra, ami ott lapul annak a felszíne alatt, amin nap mint nap vitatkoznak az emberek. Junot Díaz (aki a Facebook-oldalán épp tegnap írt arról, hogy Obamával ebédelt) és  Jhumpa Lahiri például a bevándorlásról beszél nagyon sajátosan, de közben arról is, hogy milyen vágyni valami jobbra, mégis gyökértelennek érezni magad, vágyni a valahová tartozásra, miközben nem tudni, mit adsz fel.
  • Obama az előző héten meghívott öt írót ebédre. Eléggé ott lettünk volna azon a találkozón, ahol egyszerre van jelen Dave Eggers, Colson Whitehead, Zadie Smith, Junot Díaz és Barbara Kingsolver. A beszélgetés nemcsak politikai és médiapiaci kérdésekről folyt, hanem arról is, kinek hogy haladnak a könyves turnéi.
  • A leköszönő elnök azt tervezi, hogy megírja az elnöki emlékiratait a Fehér Házban írt naplói alapján. Reméli, hogy az eddigi könyvajánlóival sikerült szélesítenie a jó könyvek közönségét, és nyilvános beszélgetésre ösztönöznie a könyvekről. Hiszen abban az időben, amikor a politika megpróbálja kezelni azt a kultúrák közötti összecsapást, amit a globalizáció, a technológiai változások és a migráció idéz elő, a történetek azon funkciója, mely az egyesítésre, nem pedig a szembenállásra törekszik - arra, hogy bevonjon, ahelyett, hogy marginalizáljon -, fontosabb, mint valaha.