Joanne Harris (Csokoládé-trilógia, Szederbor, Ötnegyed narancs) nemrég elindította a ThingsOnlyWomenWritersHear (vagyis Dolgok, amiket csak női írók hallanak) hashtaget a Twitteren, és elmesélte, hogy a Csokoládé bemutatóján a Híres Férfiszerző őt egy pillantásra sem méltatva gratulált a kiadójának, aki természetesen férfi. Talán nem túl meglepő, hogy nem ő az egyetlen, akinek van hasonló története. Joanne Freemantól, a Yale történészprofesszorától például egy előadás után azt kérdezték: hogyan kezeli a férje, hogy ennyire okos. VE (Victoria) Schwab fantasyszerző pedig felidézett egy esetet, amikor valaki azzal próbált imponálni neki, hogy megjegyezte, örül, hogy nem tudta, nőt takar a neve, mert úgy soha nem választotta volna épp az ő könyvét.
N.K. Jemisin: Rögzíteni akartam, hogy milyen másodosztályú állampolgárnak lenni
Fotó: Laura Hanifin (forrás: nkjemisin.com)„Az a tény, hogy a publikált írók többsége fehér férfi, már önmagában politikai ügy (és szexista, és a fehér felsőbbrendűséget hirdető)" - mondja N. K. Jemisin, aki tavaly Az ötödik évszak című fantasyregényéért kapta meg a Hugo-díjat, ám egyáltalán nem...
A Könyves magazin 2017/1. számában megjelent egy cikk nők és fantasy témában Írjon mindenki olyan női karaktereket, akikkel nem akar lefeküdni címmel. Ebben a Hugo-díjas NK Jemisint és a nagyon tehetséges fantasyszerzőt, Moskát Anitát a zsáner szemellenzősségéről, szexizmusáról (is) kérdeztük. A cikk terjedelme nem tette lehetővé, hogy Moskát teljes válaszát közöljük, ám most elolvashatjátok. Bátran oda lehetne biggyeszteni elé Harris hashtagjét.
„Lány létedre egész tökösen írsz” – mondták nekem az elmúlt években nem egyszer, és utána rögtön hozzátették, hogy alig olvasnak női fantasyírótól. És bár a „lány létedre” fordulattal a világból ki lehet kergetni, sosem haragszom érte senkire. (Legfeljebb ajánlok nekik kiváló női szerzőket. Na jó, néha dinoszauruszt rajzolok nekik meteorral.) Sosem haragszom, mert az őszinteségüket szívből értékelem, és mert senki sem születik előítéletekkel. A társadalom tesz bárkit előítéletessé, és az egyén az, aki végül túllép ezen.
Nem hiszem, hogy a fantasy szcéna jobban vagy rosszabbul állna egyenlőség terén, mint bármely terület. Az egyetlen zsánerdíjat, a sci-fi íróknak szánt Zsoldos Péter-díjat 1998-as alapítása óta nem kapta meg női szerző. Tavaly egy rendezvényen kerekasztal-beszélgetést szerveztek „női sci-fi szerzők” témában, és résztvevőnek öt férfit hívtak meg, nőt egyetlen egyet sem. A zsánerközösség ugyanazokat a köröket futotta és futja le, mint a teljes társadalom, ha a nők helyzete szóba kerül; néhány éve még azon folyt a vita, képesek-e a nők „igazi” sci-fit írni, ha csak a konyhaablakból szemlélik a világot.
A „női fantas írónak” megvan a maga körülhatárolt territóriuma: misztikus romantikus történetek, ifjúsági irodalom. Ezeken belül könnyebben érvényesül, de aki ki szeretne törni az előre leosztott szerepből, az még mindig sok éves küzdelemre számíthat, és még így is sokkal jobbak az esélyei, mint tíz éve. Amikor kiadót kerestem a Horgonyhelynek – ami egy olyan fantasyvilágban játszódó regény, ahol a hatalom a terhes nőké, a férfiak pedig elnyomott kisebbség –, megkaptam, hogy jó lesz ez, csak szedjem ki belőle a terhes nőket, mert elriasztom velük a férfiolvasókat. Ennyi erővel sült krumplit is süthettem volna krumpli nélkül. És hiába írtam nemi egyenjogúság kérdéséről, nem szerettem volna, hogy „női írónak” skatulyázzanak be, mert reméltem, hogy a regény ugyanúgy szólhat férfiakhoz is (akikről utólag kiderült, hogy nem rémülnek halálra néhány várandós nőtől és síró csecsemőtől). A Horgonyhelyben az egyenlőtlenséget a nők és a férfiak is megszenvedik, mindenki kárát látja, ha egy társadalom alapja a rivalizálás, és bárki kezébe is kerül a hatalom, nemtől függetlenül, ugyanolyan kegyetlenül vissza tud vele élni.
A nemi egyenjogúság nem nőknek elkerített téma. Az empátiának nincsen neme – ahogy az irodalomnak sem. Nem hiszek a női író-férfi író leosztásban, mintha ez valami bokszmeccs lenne, ahol az egyiknek kiütéssel győznie kell: csak jó szöveg és rossz szöveg létezik, nem számít, ki írta. (Moskát Anita)
