Női irodalmi mizéria

Könyves Magazin | 2010. május 07. |

A magyar irodalmi életben alul-, a II. Pécsi Irodalmi Fesztiválon pedig felülreprezentáltak a női szerzők, író- és költőnők, minden napra jut legalább egy beszélgetés, ahol meg lehet kérdezni, milyen is nőként írni. Hát milyen lenne?


Ugye, Zsuzsa?

Rakovszky Zsuzsával Szilágyi Zsófia irodalomtörténész és kritikus beszélgetett, aki nagyon felkészült, és talán emiatt veszett el a párbeszéd, mivel így a szerzőnek csak a bólogatás maradt a kész állításokra, kérdések nem voltak, csak helyeselendő válaszok. Pedig a Hold a hetedik házban novelláskötet szerzője tüneményes jelenség, kíváncsiak lettünk volna rá, hogyan látja a világot, vagy miről álmodik ő, akinek műveiben mindenki álmodó. Azért az kiderült, hogy Rakovszky nem szereti a női szerző kategóriát, bár az utóbbi időben megengedőbb, a lírában talán valamelyest működik ez. – Talán a nők kevésbé hajlamosak arra, hogy határozott elképzeléssel rendelkezzenek magukról-mondja. Míg a költők verseiből határozottan kirajzolódik egy figura, a költőnőkéből kevésbé. Rakovszky Zsuzsa következő prózai kötete is foglalkozik az identitáskereséssel, a női és férfiúi szereppel, hiszen főhőse Vay Sándor/Sarolta, XIX. századi nemiszerepáthágó író(nő), aki grófnőként született, ám dzsentriként élte életét, csak egy nővel kötött házassága után derül fény nőiségére és a hamisításra, börtönbe is kerül, itt kezdődik a regény. És hogy lesznek-e a kötetben álmok? – Álmodni még annak is szabad, akinek kettős identitása van-zárja a beszélgetést Rakovszky, mi pedig szép álmokat kívánunk neki.

És hol a Marci?

Tóth Krisztina a Hazaviszlek, jó? és a Magas labda szerzője, legutóbbi verseskötetét sokan mérföldkőnek tekintik az életművében. – Inkább beszakad alatta az asztal?-kérdezi a kötet irodalmi súlyára utalva Nagy Boglárka, de ezek a váltások kívülről megfoghatóbbak az író szerint, ő egy nagy levegőnek érzékelte az elmúlt 4-5 évet. A kötet finom, szívdobbanásszerű hangokból, rengeteg vízből és némi időből áll, és ott van benne Alina Moldova titokzatos személye is a Kelet-európai triptichonból. Tóth Krisztina ugyanis új nevet kapott, Alina Moldováét, aki személyleírásában vele egyezik és ellopta az iratait még 2003-ban, így a költő „tulajdonképpen már nem is volt”, a román hölgy viszont komolyan hasznosította a papírokat, így helyette Tóth Krisztinát tartóztatták le Angliában, ahonnan alteregója ki volt tiltva. A női irodalmi ügy itt is felmerül:–És a Marcit, a gyereket hol hagytad? Ez az a kérdés, amelyet az íróknak soha föl nem tennének, de ő rendszeresen megkapja, hiszen a külvilág szerint az anyaszerepet hitelesen csak kenguruként lehet vinni.

Tóth Krisztina műveiben is ott az anyaság, mint motívum, véleménye szerint nincs abban semmi meglepő, hogy egy nő női szemszögből ír, ez önmagában nem kuriózum, mint ahogy azon sem lepődünk meg, hogy a Fagyott kutya lábából kiderül, hogy Parti Nagy egy férfi. A női szerzőség önmagában érdektelen, és ha ebből a szempontból vizsgáljuk a műveket, szerinte gyakran elfelejtünk gondolkodni magáról a történetről. Tóth Krisztina várja, hogy megszűnjön ez a fajta tematizálás, bár még sokan vannak, akik eszerint definiálják magukat.

(Apró Annamária beszámolója a Pécsi Irodalmi Fesztiválról.)