Nemes Nagy Ágnesnek egy tapsot

Nemes Nagy Ágnesnek egy tapsot

.konyvesblog. | 2012. június 09. |

Fotó: Valuska Gábor

Úgy van ez kitalálva, hogy elmúlik a szánkból a rettenetes, rideg papíríz. Itt nincs is papír: direkt kapja az arcába, ill. ifjonti szívébe a közönség a verset. Cserébe nevet, tapsol, fütyül, esetleg unatkozik, beszélget, sört csapoltat, vagy ámul – „felállt rajtam a szőr”, mondta egy lány az egyik fellépő után. Itt így lehet költőnek lenni. Kedvencek temetője címmel rendeztek slam poetryt a Margó városi irodalmi fesztiválon.

Egy csapatnyi slammer helyrehozhatná azt, amit az egyre merevebb szabályozásba és az utolérhetetlen kulturális kihívásokba belefásuló közoktatás ledózerolt. A slam poetry alapvető, sőt, archaikus tapasztalatokat frissít fel arról, hogy mi a költészet – például, hogy elsősorban zene, ritmus; és hang, hangzás, beszélgetés. Meg hogy két szó közt ezerféle, érdesebbnél érdekesebb kapcsolódás alakulhat ki. És: hogy egy jó sor, egy jó rím egyszerűen iszonyúan jó. A slammerek el tudják hitetni, hogy létezhettek forradalmi versek, közösségi szövegek, és hogy a „társadalmi párbeszéden” nem csak bealudni lehet.

Itt nem kérdés, hogy van-e kortárs közéleti líra – kétségkívül él és virul. Persze a mai forradalmárkodást ők maguk röhögik ki – a március 14-i Pilvaker, a Petőfi-hommage nem a vátesz-szerepekről szólt, hanem arról, hogy a líra az utcán van.

A Corvintetőn, az idei Margó Fesztivál Kedvencek temetője-estjén Juhász Gyula, Kassák Lajos, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Áprily Lajos és Orbán Ottó jött elő az irodalomtörténeti emlékezet vagy felejtés és az érettségi tételsor papírsírjából – mindnyájan évfordulós szerzők, és az ő egy-egy versük inspirálta Újonc/Závada Péter, IndianA/Gábor Tamás, McZeek/Németh Péter, Daniel Brownwood, Simon Márton, Színész Bob/Horváth Kristóf, Kövi/Kövér András, Audrey Rapburn/Csepelyi Adrienn szövegeit.

Ez az egyik legjobb dolog, ami mostanában egy klasszikussal történhet – nagyon jól mutattak ebben az új fényben: az anarchista Kassák, az örök József Attila, az egyszerre hedonista és meditatív Orbán Ottó, a személyessé tehető Juhász Gyula, és Nemes Nagy, aki ezen az éjszakán vonzó és meghódítandó Greta Garbóként jelent meg (és aki ismeri Térey János Jelenkorbeli fanyalgását az elfojtó-aszexuális N.N.Á.-ról, annak különösen izgalmas lehet ez a Simon Márton-féle verzió):

„Ágnes, én annyi sötét éjszakát kaptam már szívtelen, hideg nőktől, / én fényszennyezésnek szeretném magát, ami arcomba hull a délkörökről, / mert Ágnes, a hableány nem halvérű, a szűk idő nekem mutatja hátát, / maga talpig jég, mert torkig van a tűzzel, cserélje mosolyra golyóálló fürdőruháját. / Nem elég elbírni a véget, én azt cipelem: élni is kell, amíg lehet, / bár a szív az egy tropikárium, aminek a közepén halas szendvicset eszik egy szipogó gyerek. / Ágnes, maga a tagadás. Én egy kérdés. Legyünk egy feltételes mód, ami valóra vált. / És most nem fogom bekapcsolni Whitney Houstont, de higgye el, Ágnes, örökre szeretem magát.”

A színpadon szövegek csaptak össze, a közönség között értelmezések és értékelések. Egyértelmű sikere volt Színész Bobnak, és ováció fogadta Simon Mártont. McZeek megosztó előadó; a rögtönzött zsűri felpontozta, körülöttem néhányan húzták a szájukat, én is. Újonc Peti elringató mesét olvasott fel – volt, aki ezt bátor hagyománytörésnek, újításnak érzékelte. De tegnap leginkább a személyességre volt fogékony a közönség: Kövi először a lányáról, majd a betegségéről verselt, ezzel nyerte meg a slammerpárbajt. Nagy tapsot kapott továbbá Nemes Nagy és Orbán Ottó – utóbbit viszont két, oszlop mögött iszogató fiatalember túlságosan nyersnek, szókimondónak találta.

Ahogy a kortárs klasszikus mondja: „Nyakig fejléc, talpig lábjegyzet, nem érted a felét, de a partin ráflesselsz. / Mert nekem nem kell hozzá karszalag, hogy reggelig a tánctéren tartsalak” (Akkezdet Phiai). Nagy fless volt Dan Brownwood Áprily-továbbírása, ami nem csak a magyar költészetben használatos rímképletek és -technikák sziporkázó lajstroma és paródiája, hanem azt is bebizonyította, hogy létezhet olyan vers, amiben Bissau-Guinea rímhelyzetben van – és mellesleg adott egy taslit a koki- és sallerezőknek. Színész Bob Kassák nyomán megint az öncsalásból, képmutatásból próbált felrázni (Üzenet a jó embereknek). És az is kiderült, hogy József Attila 1928-as, József Attila című verse voltaképpen slam, amit aztán Simon Márton kibővített a 84 évvel későbbi tapasztalatokkal: “Közben pedig időről időre kedélyesen elönti az utcákat a radikálisnak becézett valami, / akikhez képest mordor ork légiói / egy csapat meleg, francia történészprofesszor szerda esti bridzsköre…”

Nagyon jó hír, hogy a líra az utcán van. Egyébként a legsnájdigabb fiatal poéták toplistáját slammerek vezetik – ez is egy erős irodalmi érv.

Kedvencek temetője – Slam Poetry
2012. június 7. csütörtök, 22:00
Corvintető
Zene: Amoeba zenekar
Ceremóniamester: MC Hugee
Vj: Vajna Bali (Dj Unflyable)

 

Szűcs Teri

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.