Forgách András és Nádas Péter (fotó: Valuska Gábor)
Nádas Pétert 2014-ben kérte fel a Litera, hogy egy éven keresztül írjon havonta 2flekken rovatukba egy cikket, ebből a felkérésből született Az élet sója című rövidke folytatásos regény (a hét könyve is volt nálunk, kritikánk róla ITT olvasható!), melynek alkotási folyamata „boldogult úrfi korát” juttatta az író eszébe, amikor naponta kellett írnia négy flekk terjedelemben cikkeket. „Akkoriban még be tudtam magam állítani arra, pontosan annyit írjak. Ma már nem tudom sajnos beállítani magamat” – mondta Nádas a könyvfesztivál utolsó napján, a Millenáris Teátrumának hatalmas termében rendezett könyvbemutatón két beszélgetőtársának, a Jelenkor Kiadó igazgatójának, Sárközy Bencének, a kötet illusztrátorának, Forgách Andrásnak és a beszélgetőket hallgató közönségnek, akik teljességgel megtöltötték a gyárépület gigantikus színházteremmé alakított helyiségét.
Sárközy Bence most először ült a pódiumon mint a Jelenkor kiadó igazgatója, és nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy Nádas Péter a tulajdonosváltás ellenére is bizalmat szavazott a kiadónak. Közös munkájuk első eredménye ez az aprócska regény, mely egy polgárosodó város fejlődésregénye. Méghozzá olyan fejlődésregény, melynek a hőse nem egy ember, hanem maga a város – fűzi hozzá a szerző. Ehhez kellett az elementáris találkozás azon kevés német várossal, mely túlélte a háború poklát, és még többé-kevésbé őrzi a régi városszerkezet sajátosságát. Nádas azt mondja, nagyon kevés ilyen városka maradt meg, de ezekben, ha sétál az ember és éles a figyelme, akkor visszaláthat az időbe, a város keletkezésének az idejébe, és olyan érzéssel tölti el, mintha egy urbanisztikai szakkönyvet lapozgatna.
Forgách arról kérdezi az írót, aki egyébként a könyvében elárulja magáról, nem szeret már kérdő- és felkiáltójeleket használni, hogyan áll a három pont használatával. „A három pontot Törőcsik Mari tiltotta meg nekem a Holt vidék című Gaál István-film forgatásán, miután kijött az egyik jelenetből” – mondja Nádas, majd a színésznőt utánozva fejhangon folytatja a közönség nagy derülésére. – „Miért tesz maga mindenhová három pontot? Minek az? Mit csináljak, amikor ott van az a három pont? Hát, vagy leengedem azt a hangsúlyt vagy felemelem. Mit csináljak?” Ezzel a kirohanással ért véget nála a három pont használata, de a teljesség végett azért hozzáfűzi, Törőcsik Marin innen és túl is fontos lett számára, hogy szellemileg se legyenek három pontok, hanem amennyire csak lehet, hajoljon közel a tárgyához, még ha ez akár tabutémának is számít.
Sárközy szerint Nádas személyiségében ott lappang valamiféle „huncutság”, nemcsak, mikor Törőcsik Marit utánozza fejhangon, hanem az elbeszélői hangjában is. Szinte látja maga előtt az írót, amint íróasztala előtt ül és az orra alatt huncutul somolyog, miközben ezen a folytatásos regényén dolgozik. Éppen ezért passzolnak a szöveghez Forgách András rajzai, mert ezekben is ott lappang a huncutság. Nádas egy kicsit kekeckedik a szóval, de azért azt elfogadja, hogy abban van némi huncutság, ahogyan becsábítja az olvasóját egy történetbe, ahol természetesen az olvasó soha sem azt kapja, amit várna.
Forgách Andrást ugyan Sárközy Bence kérte fel a könyv illusztrálására, de az ötlet Nádas Pétertől származott. A felkérés után először le akart utazni Gombosszegre, hogy ott készítse el a rajzokat, és ha nem tetszik Nádasnak, akkor helyben tudja korrigálni azokat. De az utazás nem valósult meg, így éppen az ellenkező utat járta be, és külön dolgozott a rajzokon, többek között a szerzőtől kapott fotók alapján, és egy egész kötettervvel állt elő. Koncepciója az volt, hogy egy olyan könyv szülessen, mint gyermekkorának a könyvei, ahol az illusztrációk szinte önálló életet élnek, nem ott vannak és nem azokról készültek, ahol és amiről az olvasó várná őket. Méghozzá annyira önálló élettel ruházta fel őket, hogy bizonyos rajzok mozgásban vannak, végigkísérik képregényszerűen a könyvet, egyszerre megmutatva és el is rejtve a sójáról híres városkát.
Ezt a sójáról híres városkát a szerző nem nevezi nevén, mert két alapvető dologban változtatott a történetén, azért, hogy még inkább meg tudja mutatni az urbanizáció fejlődésével együtt születő polgárságot, mely napjainkban már elveszőben van, mint ahogyan az ilyen típusú városok, városmagok is eltűnőben vannak. A régi épületek, látványukban még hordozzák a régi idők történetét, de belülről jórészt eltűntek az emberek és az emberekkel azok a foglalkozások, melyeknek korábban otthont adtak. Helyette a kibelezett épületekben áruházak és éttermek várják a szelfibottal hadonászó japán, kínai, esetleg magyar turistákat.
Szerző: Modor Bálint
