Forrás: Írók Boltja/Facebook
Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Nádas Péter életművét számos kerengő anekdota mellett olyan poétikai finomságok is összekapcsolják, mint az „inzultáló jelenlét”. Egyelőre jelentsen ez annyit, hogy olyan szerzőkről van szó, akik mellett nem lehet elmenni a kortárs magyar irodalomban. Az Írók Boltjában a Jelenkor életműsorozatában újra kiadott kötetekről beszélgettek: Mészöly Miklós Film és Saulus, Polcz Alaine Befejezhetetlen és Nádas Péter Párhuzamos történetek című kötetéről. Szolláth Dávid irodalomtörténész kérdezte Bagi Zsolt filozófiatörténész, kritikust, Szörényi László irodalomtörténészt, a Mészöly Miklós Egyesület elnökét, és Szkárosi Endre költő, műfordítót, aki az egyesület alelnöke.
Milyen ma Mészöly olvasottsága?
kérdi Szolláth, és kérdésfelvetésében egy ünnepi kötetre utalt vissza. A "Tagjai vagyunk egymásnak" - A Tarzuszi szavaival köszöntik a hetvenéves Mészöly Miklóst barátai című kötet 1991-ben jelent meg, Alexa Károly és Szörényi László szerkesztette. Ennek parádés magyar, sőt Közép-Európai szerzőlistája volt. A pécsi Sensus kutatócsoport friss kötete, a Pontos észrevételek Mészöly Miklóstól Nádas Péterig és vissza a bizonyíték, hogy nincs ok nosztalgiára, hiszen van érdeklődés a 80-as évek után születettek részéről is.
Kapcsolódó cikkünk:
„Egész lényeddel hasonlítani és emlékezni” - Polcz Alaine és Mészöly Miklós szerelme
Szörényi az újraolvasás jelentőségére mutat rá: Mészöly is, bár látszólag távol állt tőle, Jókait sokszor újraolvasta. Szerinte „ki van szomjazva az olvasóközönség, csak még tud róla, de most rá fog jönni az új sorozat jóvoltából, hogy Mészölyt kell olvasnia”. Az újrakiadás nem kronológiát követ, a szerző egy-egy korszakának legreprezentatívabb műveit választották. Más szempontból közelít Szkárosi, akinek az az intuíciója, hogy noha kiadványként hozzáférhető volt a Mészöly-életmű, a tematizáltsága alacsony hőfokon maradt. Úgy látja, azért érett meg az idő ennek újraértelmezésére, mert a most fiatal nemzedékek – amennyiben olvasnak – inkább a saját koruk, nemzedékeik íróira figyelnek.
Mészöly Miklós: Film
Jelenkor, 2015, 156 oldal, 2490 Ft
A Sensus kutatócsoport alapításáról, sokféle érdeklődési köréről beszél Bagi Zsolt, amiben mégiscsak közös volt a testiséggel, az érzékeléssel való foglalkozás, így Mészöly és Nádas főszereplőkké váltak. A Pontos észrevételek című tanulmánykötet jelentőségét nem az olvasóközönségre gyakorolt hatásában látja. A művészet levált a kritikáról, mondja, példaként hozva az egyre inkább gazdaságilag meghatározott képzőművészetet. Ezt a kötetet a magyar irodalmi tudat részeként helyezi el, amelyben vannak kimondatlan dolgok. „Nem tudok olyan jelentős mai magyar írót mondani, aki ne Mészöly nyelvkísérleteiből írná a műveit.” Számára az egyik legfontosabb ilyen nyelvkísérlet, hogy Mészöly a leírás eszközét hozza létre, egy olyan nyelvet, ami az elbeszéléssel áll szemben, ami mindig megmarad a felszínen. Nem egy történet egységében gondolkodik, hanem variációkkal kísérletezik, hogy hogyan lehet idősíkokat, tárgyakat, szavakat összeilleszteni és egy új alakzatban létrehozni.
Mi ez a közös asztal, ami Mészölyt, Polcz Alaine-t és Nádast összehozza?
Az anekdoták a fiatalabb generációk számára közvetlenül már kevésbé hozzáférhetőek, így nekik a szövegek összeolvasása marad. Mészöly befogadástörténetére vonatkozóan Szolláth egy alternatív kérdést tesz fel, azzal a csavarral, hogy a kevésbé vagy nehezebben befogadható kötetekre kérdez rá. Számára az a kiindulási pont a kérdéseihez: "hogy jellemez téged, a te Mészölyöd”.
Mészöly Miklós: Saulus
Jelenkor, 2015, 156 oldal, 2490 Ft
Mészöly mondta nekem egyszer, anekdotázik Szörényi, hogy kapott egy furcsa levelet, amelyben egy akadémiai karriert befutott egyén írta meg, hogy neki mekkora élmény volt a Saulus, mert magára ismert, mivel ő is Ávós volt. Úgy látta, van kiút ebből, mint ahogy a műben Saulus is megteszi a kezdőlépést a Paulus-sá váláshoz. A mű megjelenése előtt olyan gyanakvásokkal találkozott Mészöly, mint hogy könyvében utólag Nagy Imrét, az „áruló rabbit” merné igazolni. Az akkori szakdolgozatokból is kiderült Szörényi számára, hogy sokan felismerték a műben ’56 valamiféle allegóriáját. Mészölyt meglepte, hogy „a másik oldalról is ezt gondolja valaki”. Konklúziója, hogy a Mészöly-próza gazdagsága ilyen szempontból is felszabadító erő azoknak, akik belőle építkeznek.
Elterelődik a beszélgetés Mészöly és a fiatalabb generáció irányába. Szolláth említést tesz például arról, hogy Bécsben Mészöly mutatta be Bereményi Gézát és a „Pétereket” (Hajnóczy, Esterházy és Nádas), és a Dér Asia és Gerőcs Péter által rendezett Privát Mészöly című dokumentumfilmről is, amelyben kortársak beszélnek Mészölyhöz való viszonyulásukról - Krasznahorkai Lászlótól Szegedy-Maszák Mihályig. A Mészöly iránt érdeklődők számára arról a fordulópontról is említést tesz, amit a Műhelynaplók megjelenése jelentett 2007-ben. „Kicsit hideglelős", mondja, "hogy egy író naplóiban semmi nincs az író életére vonatkozólag, csak a bötűk világára vonatkozólag.”
Polcz Alaine-ről a beszélgetésben kevés szó esik, az Asszony a frontonra, illetve a Pontos történetek, útközben című kötetre utalnak, amit magnószalagra mondott, akárcsak a Karácsonyi utazást és Két utazás Erdélybent.
Polcz Alaine: Befejezhetetlen
Jelenkor Kiadó, 2015, 212 oldal, 2990 Ft
Szolláth végül a Nádas és Mészöly közötti poétikai kapcsolatokról kérdezi Bagi Zsoltot, aki három művet emel ki, amelyek Nádas számára meghatározóak: az Alakulásokat, a Pontos történeteket – amit Mészöly írt át, de csak néhány szót változtatott meg ahhoz képest, amit Polcz Alaine a magnószalagra mondott –, és a Szárnyas lovakat. Ez utóbbi miatt került Nádas poétikai összetűzésbe Mészöllyel. Nádas értelmezésében ez egy „barbár mű, ami feladja a felvilágosodást”, mert a kötetben szereplő szörnyű történéseknek nincsenek horizontjai. Ezzel együtt Bagi szerint Nádas egész életműve egy válasz Mészöly felvetéseire. Példaként egy konkrét szempontot, az „inzultáló jelenlétet” említi. A Hagyomány és forradalom című esszéjében írja Mészöly:„(…) az ábrázolt világ ne csak időtávlatba kényszerülő látvány és visszatekintés legyen, hanem elsősorban inzultáló jelenlét. S a hagyománytól is ezt kívánjuk meg: hogy inzultáljon.”
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Jelenkoró, 2016, 1644 oldal, 9999 HUF
Ez az elképzelés jelenik meg Nádas múlthoz, történelmi eseményekhez való viszonyulásában, hiszen nem rekonstruálja azokat, hanem így mutatja fel őket, például a 20. századi történelem eseményeit a Párhuzamos történetekben, mint „inzultáló jelenléteket”. Nem visszaemlékezés, nem elbeszélt távoli történet, hanem olyasmi, aminek mellbe kell vágnia. A Párhuzamos történetek elején Dr. Kienast a halottkémmel szagoltatja meg a hulla hasát és fanszőrzetét:
„Inkább rád hagyom, válaszolta Kienast előzékenyen, de igen hálás lennék, tette hozzá a zavar legkisebb jele nélkül, ha te is megszagolnád a hasát és a fanszörzetét. Valamilyen parfüm, illatosított szappan, vagy nem tudom mi a szösz.” (PT, I., 23.)
Bagi szerint Nádas is ilyen az olvasóival, mert tudja, hogy nem szalontéma például a holokauszt, a kommunizmus, a szexualitás, de „meg kell szagolni”.
Szerző: Gondos Mária Magdolna
