Meghalt Harper Lee

.konyvesblog. | 2016. február 19. |

89 éves korában meghalt Harper Lee - írja a Guardian. Az alabamai születésű írónő egészen a tavalyi évig a világ egyik leghíresebb egykötetes szerzője volt. A Ne bántsátok a feketerigót! a hatvanas évek elején jelent meg, és hamar Amerika egyik kedvencévé, igazi kultkönyvvé vált.

Valószínűleg minden kezdő író olyan sikerről álmodik, amilyen Harper Lee-nek megadatott: a Ne bántsátok a feketerigót! című regényét az olvasók imádták, az eladott példányszám az egekbe szökött, a könyv elnyerte a Pulitzer-díjat, ráadásként még filmet is forgattak belőle, mely azután a nyolc Oscar-jelölésből hármat haza is vihetett. A regény egyik központi témája egy per volt, melyben azzal vádoltak egy fekete férfit, hogy erőszakot követett el egy fehér nőn. A fekete férfit védő ügyvéd, Atticus Finch igazi popkulturális ikon lett.

A tavalyi év egyik irodalmi szenzációja volt, amikor 2015 elején kiderült: több mint fél évszázaddal a Ne bántsátok a feketerigót! után új regénnyel rukkol elő Harper Lee. Az időzítést ugyanakkor sokan furcsállták, már csak azért is, mert nem sokkal előtte hunyt el Lee gondviselője, a testvére magánéletét gondosan védő Alice Lee. Andrew Nurnberg, az írónő ügynöke ugyanakkor interjúnkban határozottan cáfolta, hogy Harper Lee-re bármiféle nyomás nehezedett volna:

Harper Lee nővére, Miss Alice bizonyosan nem akadályozta volna meg a Menj, állíts őrt! kiadását. Az írónő úgy hitte, hogy a nővére sok évvel ezelőtt figyelmetlenségből kidobta a kéziratot. Amikor meghallotta, hogy még megvan, akkor az első szavai ezek voltak: „Örök hála Miss Alice-nek”.

A Menj, állíts őrt! végül az amerikai HarperCollins teljes történetének a leggyorsabban fogyó könyve lett, a Geopen Könyvkiadó pedig tavaly novemberben mindkét könyvet megjelentette magyarul, mégpedig Pordán Ferenc fordításában. A műfordító a Könyvesblognak adott interjújában így jellemezte a két könyv közötti különbséget:

Első olvasásra az volt a benyomásom, mintha nem csak két különböző történetről lenne szó, de két különböző író könyvét kellene lefordítanom. Az újonnan megjelent Menj, állíts őrt! stílusa könnyed, néhol kifejezetten szellemeskedő: Harper Lee sokszor alkalmaz az ötvenes években modernnek számító szlenget, illetve igyekszik megidézni a könyvben is többször idézett Gilbert & Sullivan darabok hangulatát. A filozofálgató „nagy beszélgetések” ugyanakkor szociálisan érzékeny hangnemben, kiterjedt – és meglehetősen specifikus – irodalmi háttértudásra alapozva íródtak. A „Feketerigó” stílusa sokkal letisztultabb, amiben véleményem szerint nem csupán a szemszögváltás játszott nagy szerepet, hanem az is, hogy ebben az esetben egy szerkesztett, alaposan átgondolt szöveggel van dolgunk, míg a Menj, állíts őrt! első, szerkesztetlen változatában került kiadásra.

Lee 1926-ban született Monroeville-ben, és már gyerekként jó barátságot kötött egy későbbi íróval, Truman Capote-val, akiről a Ne bántsátok a feketerigót! szomszédfiúját, Dillt mintázta. Lee és Capote barátok maradtak azután is, hogy a férfi 1933-ban New Yorkba költözött. A népszerűséggel és a hírveréssel azonban a két fiatal barátsága is egyre romlott. Capote nagyon rosszul viselte a Pulitzer-díjjal is elismert Ne bántsátok a feketerigót! sikerét, és olyan híresztelések is szárnyra kaptak (hogy tőle vagy mástól származtak, nem tudni), hogy valójában nem is Lee, hanem Capote írta a regényt. Kapcsolatuk akkor romlott meg végérvényesen, amikor Capote egészen egyszerűen kihagyta Lee-t azoknak a sorából, akiknek köszönetet mondott a Hidegvérrel megírása alatt nyújtott segítségükért. (Kettejük gyerekkori barátsága egy ifjúsági regényt is inspirált, amely a tervek szerint idén jelenik meg az Egyesült Államokban.)

Harper Lee évek óta egy monroeville-i otthon lakója volt, Andrew Nurnberg többször találkozott vele, tavaly így jellemezte az idős írónő állapotát:

Az egészsége nem tökéletes, hiszen több olyan betegségtől is szenved, amely sok idős embert érint (jövőre lesz kilencvenéves), gyenge a szeme és rossz a hallása. Nyolc éve kisebb stroke-ot is kapott. Az esze azonban ugyanúgy vág, mint egy fiatalnak – okos, szellemes, és teljesen tisztában van azzal, hogy mit akar, és mit nem akar.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!