Krimi helyszíne lett Európa Kulturális Fővárosa

aprobuba | 2010. december 07. |

Somlyódy Nóra: A Balkán kapuja? (Pécs Európa Kulturális Fővárosa), Kalligram, 216 oldal, 2010, 2990 forint

„Megpályázzuk, jó? - mondta. Jó, és akkor el volt döntve” - idézi fel a pécsi városháza kapujában elhangzott beszélgetést Somlyódy Nóra A Balkán kapuja? című könyve, amelyben eldőlt, hogy Pécs városa megpályázza az Európa Kulturális Fővárosa címet. A Minőségi Újságírásért-díjas oknyomozó újságíró félelmetes könyvet írt az EKF-ről, ez már a pécsi bemutató körülményeiből kiderült. A könyvbemutatót ugyanis az épülő Zsolnay Kulturális Negyedben rendezték volna, ám az utolsó pillanatban műszaki okokra hivatkozva az új intézmény nem vállalta a házigazda szerepét. Végül a Csontváry Múzeum adott helyet az eseménynek, a pécsi bemutatóra pedig december 3-án, jellemzően egy nappal később került sor, mint a budapestire.

A könyvbemutatón a szerző Somlyódy Nóra, Takáts József, a pályázat egyik szerzője és így a könyv egyik főszereplője, Mészáros Sándor, a kötet szerkesztője, Horváth András, a projektben szintén szerepet játszó építész és Beck Zoltán, a 30Y énekese, romológus és pécsi lakos beszélgettek. Takáts József azzal az alapvetéssel élt, hogy: „Nóra, te vagy a mi Trójánk Homérosza!” Majd kiemelte, milyen éles megvilágításba kerültek a könyvben az emberi mentalitások és a társadalmi szereplők, maga is vajszínű árnyalatot kap, de látja, hogy még ő járt a legjobban. Takáts szerint a nyugat-európai mentalitás még távol van tőlünk, az EKF pedig egy lehetőség volt, amely során megerősödhettek volna ezek az elemek, amelyek szellemében a pályázat is íródott. De utólag úgy gondolja, eleve kudarcra voltak ítélve egy olyan környezetben, ahol a keleti minták sokkal dominánsabbak, tekintélyuralmi rendszer működik, amelynek másik oldalán a jobbágyi alázat áll. Fájdalmas történet Pécsé, de attól még a hangversenyterem csodálatosan szólhat-tette hozzá. Horváth András szerint azt viszont le kell szögezni: Pécsett messze nagyobb küzdelem folyt, mint az ország bármely pontján, viszont esélytelenek voltak, mint az orosz avantgárd a saját környezetében, amelynek jelentőségét csak később fedezték fel. Az újságírónő pedig hihetetlen precizitással, a tényanyagra, a fellelhető összes dokumentumokra és több mint 150 interjúalanyának történeteire támaszkodva meséli el tárgyilagosan, távolságtartóan, néhol humorral és iróniával az EKF 2005 és 2009 közötti történetét, egészen a 2010-es megnyitóig.

A könyvben felvázolja a város Kádár-kori kulturális felvirágzását, történelmi kontextusba ágyazva és más megvilágításba helyezve a kulturális főváros történetét. A szerzőt nem a milliárdok érdekelték (persze azok is, például hogy az az 1,8 milliárdos, kommunikációra szánt keret hová tűnt el), hanem elsősorban az a mentalitás, amely évek során kirajzolódott a projekt körül, és amely messze nem csak Pécsről és Pécsnek szól, a magyar közállapotok tükrét láthatjuk benne, például azt, hogy a civil értelmiségi víziók hogyan semmisültek meg a bürokrácia és a helyi és országos hatalmi játékok kelepcéjében. A Balkán kapuja a pécsi pályázat egyik kulcsfogalma volt, amely hangsúlyozta a város multikulturalitását és uniós határvidékként Pécset a Balkán felé nyitó, közvetítő, egy országhatárokon túlnyúló régió kulturális központjának álmodta meg.

A könyvet olvasva viszont felmerül, vajon melyik oldalán is állunk ennek a kapunak, szemléletben nem tartozunk-e inkább a balkáni régióhoz. Érdekes epizódokat olvashatunk arról, kik és hányszor ígérték Budapestnek a kulturális főváros címét a „decentralizáció” jegyében, miközben a nemzetközi zsűri egyöntetűen Pécs mellett tette le a voksát. A reménykeltő pályázat ellenére olyan EKF-város valószínűleg nem volt, ahol a cím elnyerésekor az anyagi források ennyire bizonytalanok lettek volna. A pályázat szerzőinek pedig meggyőző fikciót kellett alkotniuk a városról és lehetőségeiről, amelyben ha hisznek a városlakók és a pályázat döntnökei, akkor elkezdhet a valóságot alakító fikcióként működni. A független értelmiségiek jelenlétét viszont csak a pályázat megírásáig és a cím elnyeréséig tűrték el a politikai erők, a szellemi vezetők pedig sorra hagyták el a projektet munkájuk ellehetetlenítése miatt.

A Balkán kapuja? tényfeltáró írás, emellett a krimi sajátosságait is hordozza. Tragikus halálesetekkel, hiszen Pécs városa rövid időn belül két polgármesterét is elvesztette, a háttérben folyó alkukkal és lobbitevékenységgel, egy elmélet szerint például Pécs a tubesi lokátort adta (volna) az EKF-ért cserébe. A hatalom és a pénz uralmával, ahogy a kormány és a város programszerződése alapján az Oktatási és Kulturális Minisztérium rátelepedett a pécsi programra, és egy kormányzati cég menedzselte a rendezvényeket. Vagy a „bűnösök” felkutatásával. Mészáros András főigazgató havi másfél milliós fizetését például Tasnádi polgármester még megfejelte titokban egy felügyelőbizottsági poszt apanázsával a Mecseki Erdészeti Rt-nél, autóval, sofőrrel, emellett havi több száz ezer forintot kávézott és kólázott el kedvenc helyén a város számlájára. Pár erős ecsetvonással ábrázolt szereplői, a város-sámán irodalmár, a vidéki kiskirály polgármester, a kultúráért felelős alpolgármester, aki nem tudja, hol van a kultuszminisztérium, vagy a beszélgetésen egyszerűen futóbolondnak titulált Mészáros „Trendo” Bandi életre kelnek a szövegben, és ami talán a könyv legnagyobb erénye, senki sem fekete-fehér, az eseménynek alakulásában mindenki felelőssége kirajzolódik, Somlyódy Nóra pedig nem hallgatja el a Pécsett tabunak számító elhunyt polgármesterek szerepét sem az EKF alakulásában, nincsen fölösleges dráma, vagy líra, a tények szólalnak meg a már nem élő szereplők helyett, azok viszont könyörtelenül és katartikusan.

A tényfeltáró könyv ereje még akkor is megdöbbentő és sokkoló, ha az ember pécsiként formális vagy informális csatornákból már ismeri a történteket és szereplőiket, összefüggéseiben olvasni róla viszont félelmetes érzés. A pécsiek érzelmei és indulatai pedig még mindig forrnak, erről tanúskodott a bemutatón kialakult heves vita, amelyben a pécsi kulturális élet szereplői, Csordás Gábor, a Jelenkor vezetője és Körtvélyessy László, a Pécs2010 hivatalos fényképésze értékelték lesújtóan vagy lenyűgözve a könyv által már nem tárgyalt 2010-es évet.

A Balkán kapuja? sodró, sok szereplős, lenyűgözően izgalmas és fordulatos történetét én mégis szívesebben olvasnám fikcióként, egy távoli galaxis történeteként, mint a városom és az országom pontos korrajzaként. Holott a kulturális évadnak egy hónapon belül vége, és ahogy Somlyódy Nóra is megfogalmazza, itt az ideje a világos beszédnek egy elszalasztott lehetőségről.