"Kedves, magányos, fáradt, érzékeny Olvasó, kérlek, csúsztasd be ezt a levelet abba a tasakba, amit az 1999-es magyar könyvhétre megjelenő könyvemben majd megtalálsz.
Te tudod, miért.
Krasznahorkai László"
1998-ban a Megjött Ézsaiás című elbeszélésben a fenti sorokkal jelentette be Krasznahorkai László, hogy 1999-ben érkezik a Háború és háború című regénye. A regény írásakor több európai városba is elutazott, de ekkor járt New Yorkban is, többek között Allen Ginsbergnél is megfordult. A Manhattan-terv című könyve ehhez az akcióhoz hasonlatos: egy új, szintén New Yorkhoz köthető regényt jelent be a szerző a tizenhárom véletlent felsorakoztató új könyvében, a címzett, aki először értesülhet az új regényről, Ornan Rotem fotós (a Guardian közölte Rotem képsorozatát).
Krasznahorkai László: A Manhattan-terv
Magvető, 88 oldal, 2018, 6499 HUF
Berlinben vacsorázott Krasznahorkai és Rotem, amikor az író elmondta, hogy egy évre a New York Public Library ösztöndíjasa lesz (ahogy egyébként Daniel Kehlmann, Nicole Krauss vagy Colm Tóibín is ösztöndíjasok voltak). A fotós megkérdezte, hogy mégis, mit fog ott csinálni az író, de valószínűleg arra ő sem számított, hogy a válasz egy könyv lesz, konkrétan A Manhattan-terv, amit végül közösen készítettek. Krasznahorkai “semmi esetre sem” árulta el, mivel foglalkozik New Yorkban, de a kötet mégis segítséget nyújt, hogy mivel is foglalkozik majd a következő regény.
A Manhattan-terv a véletlenek sorozatán keresztül mutatja meg, hogy nem az író választja a témáját, hanem éppen fordítva, a téma az írót. Persze ez banálisan hangozhat, de ebben az impozáns munkanaplóban Krasznahorkai tizenhárom véletlenen keresztül mutatja meg barátjának és alkotótársának, a fotós Ornan Rotemnek, hogyan állt össze annak a regénynek az alapja, ami majd csak később jelenik meg Aprómunka egy palotáért címmel.
2014 márciusától 2016 májusáig tart a véletlenek sorozata: Londonban, egy baráti társaságban Krasznahorkai felesége leemel egy könyvet a polcról, ami beindítja az események láncolatát. Peter Strauss könyvespolcáról Malcolm Lowry Lunar Caustic című könyvecskéjét választják ki, aminek főhőse bekerül egy pszichiátriai osztályra, miközben teljesen rácsavarodik Herman Melville házának keresésére. Krasznahorkait Az ellenállás melankóliájában kiállított bálna köti össze Melville könyvének óriási méretű főszereplőjével.
„Mindig hagytam, hogy a véletlen döntsön helyettem" - Krasznahorkai a margón
Fotó: Nagy Márton / Margó Irodalmi FesztiválAz őszi Margó első napján Valuska László kérdezte az Aegon-díjas Krasznahorkai Lászlót az utazás jelentőségéről és jelentéséről, személyes tapasztalatairól, Kiotóról és New Yorkról, és kiderült az is, hogyan hatott mindez a télen megjelenő és a még...
Minden író valójában olvasó, hangzik a tételmondat, ami nem csoda, hiszen körülöttünk minden szöveg, ami új utakon indítja el az olvasót, főleg akkor, ha író. A Lowry-regény indítja be a véletlenek sorozatát, és bár először nem látszik, hogy milyen erővel határozza meg az író következő éveit, de már tudjuk, hogy két könyv születése következett belőle: előbb a most megjelent Manhattan-tervé, ami elvezet a később megjelenő, Melville-t a középpontba helyező Aprómunka egy palotáért című regényig. A könyv úti- és munkanapló, vagy még inkább egy vallomás, amelynek keretében megismerhetjük az új regényhez vezető véletlenek sorozatát.
Krasznahorkai lehetőséget kapott, hogy a New York Public Libraryben kutasson, és állítása szerint tréfából választotta a Van-e élet a Moby Dick után? kutatási témát. Krasznahorkai Manhattan-terve nem erről szól, hanem egy olyan Manhattan felfedezéséről, ami első rétegében a Melville-t kereső Lowryé, a második rétegében Melville-é, harmadik rétegében pedig egy Lebbeus Woods nevű New York-i építészé, akinek leghíresebb tervei a pusztuláshoz köthetőek. Mit lehet kezdeni a háború utáni Szarajevóval, a havannai kereskedelmi embargóval vagy a földrengés utáni San Franciscóval? Woods szerint az építészet maga is háború, ahogy a háború is építészet (nem mellesleg a filmművészetre is hatással volt, a 12 majom alkotóit beperelte, hogy lenyúlták egyik munkáját a kihallgatási jelenethez, de kreditet kapott az Alien harmadik részében).
A cím egyfelől játékosan utal a második világháborúban Manhattan-terv néven Franklin D. Roosevelt által elindított atomfegyver-programra, amit Szilárd Leó vezetett. Másfelől ez nem csak játékos utalás, hiszen a Krasznahorkai-életműben rendre visszatérő pusztulás témájának lehet ez egyfajta kiemelt pillanata: amikor az emberek elkezdtek azzal foglalkozni, hogy elpusztítsák magukat. 1945 júliusában végezték el a próbarobbantást, majd augusztusban Hirosimában és Nagaszakiban élesben bevetették az atombombát, rengeteg áldozatot hagyva maguk után. Amikor Krasznahorkai Manhattan-tervre gondol, akkor arra már Woods háború vagy pusztulás utáni építészete is hatással van.
New York "különleges szörnyeteg" Krasznahorkai szerint: egyszerre bír mágikus erővel és ábrándítja ki az embert, miközben mindig tud valami olyasmit mondani, csinálni, ami miatt visszamegy. Ezt még a tavaly őszi Margó Irodalmi Fesztiválon mondta, ahol azt is elárulta, hogy soha nem tervezte az útjait, mindig hagyta, hogy a véletlen döntsön helyette. A Manhattan-terv ezeknek a véletleneknek a belátása, az úté, ami az új regényhez vezet.
Sok érdekes témát érint Krasznahorkai ebben a könyvben is, mivel rendre szembesül az Idegenségélménnyel, a város különböző rétegeivel, illetve megmutatja a város mint kultúra hatását az emberre. Az eredeti témáról, Melville-ről még keveset kapunk, pedig a Moby Dickkel a világirodalom kánonjába bekerülő 19. századi szerző útja sem volt egyszerű, távol tartotta magát az irodalmi élettől, munkásságát halála után fedezték fel a maga teljességében.
A 88 oldalas könyv a Krasznahorkai-írások mellett Rotem nagy New York-táblaképeit tartalmazza. Krasznahorkaitól egyébként az ilyen együttműködések nem ismeretlenek: az Állatvanbent úgy jött létre, hogy az írót megihlette Neumann egyik képe, majd Neumann a szöveg hatására új képeket készített, majd újabb tizenhárom szöveg készült, máskor Krasznahorkai The Bills címen írt egy 11 oldalas mondatból álló szöveget a 16. századi velencei festő, Palma Vecchio képéhez (beszámolónk a bemutatóról).
A Manhattan-terv pont olyan, mint egy nyomolvasó kémjátszma: mindenki követ valakit. Krasznahorkai New York utcáin követi a Melville-t kutató Lowryt, majd Melville-t, később az építész Woodsot, miközben Krasznahorkait követi a fotós Rotem, hogy ezt az egészet biztonságos követési távolságból figyelje az olvasó.
