Fotó: Valuska Gábor
Hogyan viszonyul egymáshoz a festő, a modell és a művészet? Mi a viszonya a tekintetnek a kurvákhoz? Lehetséges-e mindig ugyanazt a nőt festeni? Krasznahorkai László különc író, most például egy angol nyelvű szöveg (The Bill) magyar verzióját adta elő egy performansz keretében a Szépművészeti Múzeumban.
Vörös kabátban, fekete rövid szoknyában, élettelenre púderezett nők sétálnak be lassan, felvezetve a két, letakart festményt hozó férfit. Közben valami klasszikus zene szól, az író még sehol. Amikor megérkezik, rögtön olvasni kezd. Közben a lányok pózokat váltanak.
A The Bill című 32 oldalas füzet (pontosabb most a paperback) a Sylph Editions - The Art Monographs Seriesben jelent meg. A művészet és az alkotás lényegét kutatja Krasznahorkai ebben a szövegében is, megint egy hosszú mondaton keresztül.
A feszültséggel teli szöveg izgalmát a modell és a festő közötti viszony adja: nem érhetsz hozzám, csak nézz - mondja a festő. A modell valójában kurva, akit igenis izgat a festő tekintete, és hogy festik. Krasznahorkai a tekintetet szeretné megfejteni.
Miért festesz olyan irtózatos, hatalmas nőket? - teszi fel a kérdést a szöveg, majd az is kiderül, hogy mindig ugyanazt a nőt festi. Krasznahorkai tizennégy oldalas elbeszélést írt a 16. századi velencei festőhöz, Palma Vecchiohoz. A festő munkáit úgy kell elképzelni, mintha Botero a 16. században alkotna: mindenki jó nagy, húsos, testes a képeken, ráadásul kihívóan viselkednek a modellek.
Vecchio egyik leghíresebb képe a három grácia, de ha megnézzük a festő képeit, tényleg olyanok, mintha mindig ugyanazt a modellt festette volna. "Különféle alakban mindig ugyanazt a nőt akartad" - hangzik el a szövegben. Ugyanazt a nőt festi meg az alkotó, mert egyfelől számára "a nő puszta test csak", mert "csak testek vagyunk, semmi több".
A szövegben egy nagyon szép rész igyekszik megragadni, hogy a festő egész életében a vágyat akarta a festett nők tekintetében megragadni. Ezért nézhettek csak, és nem nyúlhattak hozzá. A vágy, vagyis az ígéret kizárólag a jövőben jelenhet meg, így ha azt megfestik, akkor szétporlad, mert az ígéretnek nem szabad soha valóra válnia:
"A beváltott ígéretben megszűnik a vágy"
"A vágynak nincs valósága, az mindig a jövőben van"
"A halasztás az ördögi lény lényege"
"Az ígéret pillantását akarod megfesteni"
"Az ígéretben vagy vétkes" - vágják a szövegben a festő fejéhez, aki mindig elhiteti modelljeivel, hogy egyszer beteljesülhet a vágy, létrejöhet az öröm.
(Nem valószínű, hogy minden idézetet pontosan jegyzeteltem le, ezért elnézést kérek minden olvasótól és a szerzőtől- vl)
