A hivatástudattól duzzadó, tébolyodott sorozatgyilkos hálás téma. A teremtés efféle torzszülöttjeivel az olvasó valószínűleg soha nem találkozik a valóságban, virtuális randevúra mégis milliók vágynak. Egyszóval az ismétlődő rémtetteket elregélő művek általában sikerre vannak ítélve. A svéd Arne Dahl 1998-ban megjelent bestsellere pontosan azt adja az olvasónak, amire áhítozik, ám szimpla borzongatásnál jóval többet szeretne elérni: felemelt mutatóujjal a működésképtelen világról és a létezés katasztrófájáról is szólni kíván.
A svéd hatóságoknál felberreg a vészjelző. Egy titokzatos, kegyetlen mészáros teszi át székhelyét az Egyesült Államokból, a sorozatgyilkosok őshazájából Európa földjére. A rém évekkel azelőtt több vérfürdőt rendezett, és kis kihagyás után most tovább folytatja az embervadászatot. „Munkájához” speciális eszközökkel fog neki: egy, a vietnami háborúban az ellenség kínzására kifejlesztett fogó segítségével bénítja meg áldozatai hangszálait, hogy a boldogtalanokat nyikkanás nélkül küldhesse át az örök vadászmezőkre. Először egy svéd irodalomkritikust kínoz halálra, utána következnek a többiek szép sorban. Az áldozatok órákon át szenvednek a gyilkos fogók szorításában, mielőtt eljön értük a megváltó halál.
Arne Dahl: Rossz vér
Fordította: Harrach Ágnes, Scolar Kiadó, 2014, 480 oldal, 2508 HUF B+
A láthatatlan fantomot a svéd rendőrség különleges, kifejezetten sorozatgyilkosok felhajtására specializálódott egysége üldözi mindenre elszántan. A kis csapat – akiknek magánélete és egymáshoz fűződő kapcsolatai szilárd kötőanyagként épülnek a felépítménybe – rendületlenül keresi a választ arra, ki ez a gyilkos valójában, és mit akar üzenni elborzasztó tetteivel. Vajon egy magányos szívű, elborult elmével állnak szemben, akiből rossz életkörülményei, sanyarú sorsa ölt ki minden emberi vonást, vagy sokkal hatalmasabb és rémisztőbb erők árnyai magasodnak mögötte? Kinek állhat érdekében (ha érdekében áll), hogy a világra szabadítson egy halálbiztos pontossággal működő, mechanikus gyilkológépet?
Kapcsolódó cikk:
Elvetemült sorozatgyilkosokat tanulmányozott könyvéhez Arne Dahl
A Rossz vér sokat markol, és zsákmányából képes megtartani nem is keveset. Arne Dahl feszült, sötét tónusú, heveny társadalomkritikával bélelt thrillert írt, a regény középpontjában az elévülhetetlen „apák és fiúk” tematikával. Majd minden szereplő szembekerül a kérdéssel, hogyan és miért teszi pokollá és tönkre elszántan – és véglegesen – rengeteg szülő gyermeke életét. Egyesek a saját bőrükön tapasztalják a riasztó jelenséget, mások egy ósdi, poros játékmackót felemelve kívülről figyelik a szörnyű színjátékot, ami különböző formában, folyamatosan termelődik újra társadalmi, anyagi helyzettől és kontinenstől függetlenül, amíg világ a világ. (A miértre természetesen nincs valódi válasz.)
Dahl a léleksorvasztó szülő-gyermek kapcsolaton túl is rengeteg keserű, világostorozó kérdést szegez az olvasónak. Új társadalom új bűnözőket szül, sugallja, a lét kiszolgáltatottságáért és élhetetlenné válásáért egyszerre hibáztatva a családokat, a kormányzatot, a médiát, a hatóságokat, a rosszul összeforrasztott, szétszakadozó rendszereket. A világ – talán – csak azt kapja, amit megérdemelt, jegyzi meg melankóliával, a Gonosz térhódítását pedig úgysem lehet megállítani, legfeljebb lelassítani, pillanatokra.
