Kyung-Sook Shin: Vigyázzatok Anyára!
Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2012, 248 oldal, 2499 HUF
Amikor leveszed a Szabó Ervin Könyvtár Böngészdéjének polcáról, megakad a szemed azon, hogy a regény a “Szerelem” besorolású könyvek között hever, Daniel Steel műveinek közvetlen szomszédságában. Hirtelen rossz érzés fog el, és kételkedni kezdesz abban, hogy valóban ezt a könyvet keresed-e.
Ám mivel múlt héten a dél-koreai irodalomi életről szóló cikkedben említed ezt a művet, fontosnak érzed, hogy erről is írj. Tervedtől az sem tántorít el, hogy már egy koreai szappanoperát/melodrámát vizionálsz a könyvbe. Aztán elkezded olvasni, és elmosolyodsz amikor megakad a szemed a könyv mottóján és a szerzőjénél: „Szeress amíg tudsz” (Liszt Ferenc), s aztán olvasod a sztorit is. Egy négygyermekes öregasszony eltűnik férje mellől a szöuli pályaudvar metróállomásán, s a család a keresésére indul. S mikor égre-földre keresik és nem találják sehol sem, akkor jelenik meg számukra igazán.
A Dél-Koreában már régóta ünnepelt írónak számító Kyung-Sook Shin hatodik regénye 2011-ben elnyerte Ázsia legrangosabb irodalmi díját, a The Man Asian Literary Prize-t, s a díjjal együtt a világhírnevet is. A „Vigyázzatok Anyára!” című regényét 32 nyelvre fordították le eddig.
Egy interjúban arról beszél az írónő, hogy bár ez a hatodik regénye volt, nagyon nehezen kezdte el írni a történetet. Végül a regény első mondatában helyett kapott „Már egy hete, hogy anya eltűnt” sor indított el mindent. „Az első változatban az anyát úgy akartam láttatni, mint egy hőst. Aztán ahogy írtam, rájöttem, hogy egy hús-vér emberré kell őt faragnom. Egy igazi emberré, hibáival együtt, nem pedig egy mártír-anyává.”
A vidékről a fővárosban élő gyermekeihez érkező anya, Park Szonju tehát egy nap eltűnik a peronon a nagy forgatagban, a család pedig elkezdi kétségbeesetten felkutatni. Ám a regényben nem a szöuli utcákon való keresés, a szórólapozás, a rendőrségre, kórházba járogatás kap nagy hangsúlyt, hanem az anya, a férje szemszögéből pedig a feleség, eddig számukra érdektelen személyisége. A nagyvárosi életet élő gyerekek természetesnek vették, hogy mióta az eszüket tudják, anyjuk megállás nélkül dolgozik, szabadidejében nekik hord ételt a városba, s nem panaszkodik soha. Anya ilyen. Ám a nem várt fordulat, az asszony köddé válása a pályaudvaron, bűntudattal és frusztrációval tölti el a család tagjait, s az őrá való emlékezés, az állandó képi toposz:„anya a konyhában”, egyikükben felveti a kérdést is: tényleg, anya vajon szeretett a konyhában lenni? Lehet, hogy mást is érzett azon kívül, hogy őket szerette és segítette egész életében? Ismerték őt egyáltalán?
A regény öt fejezetében öt más hang szólal meg. Az elsőben az eltűnt nő egyik lánya, a hisztis és önfejű írónő, a regényre jellemző elbeszélési módban, egyes szám második személyben mondja el, amit szeretne, mintegy önmagát szólítva meg: „Amikor édesanyád keze elszakadt apádétól, te éppen Kínában voltál.”, s kezd rájönni, egyáltalán nem ismerte azt a személyt, akiről épp elég volt annyit tudnia eddig, hogy az édesanyja.
„Feltűnhetett volna, hogy anya nem tud sem írni, sem olvasni, hiszen már gyermekkorodban rád hagyatkozott, te olvastad fel a leveleket és a válaszokat is te írtad meg. De te ezt is csak ugyanolyan házimunkának tartottad, mint a mályvaszedést a kertben, vagy a petróleum beszerzését.”
S ahogy folyik tovább a keresés, úgy találja meg azokat az eddig jelentéktelennek tűnő epizódokat az életében, melyben anyja is szerepelt. A fájdalmas visszaemlékezésekhez a legkedvesebb fiú (mára már elfoglalt üzletember) is kap egy fejezetet, s az apjuk is.
A felesége iránt mindvégig közömbös, hűtlen és izgága férj megtapasztalja, hogy milyen, amikor nincs ott a konyha állandó tartozékának tekintett nő, milyen, amikor üres a ház és a gyomor. Előjönnek a soha fel nem idézett emlékek, megismerkedésük története, új dolgokat tud meg a nőről, például, hogy a felesége rendszeresen egy árvaházba járt segíteni, ahol cserébe a lánya regényeit olvasták fel neki, és felsejlik előtte az is, hogy mennyire kemény élete volt az asszonynak, s ő mennyire nem segített neki semmit.
„Miután a gyermekeid anyja eltűnt, rájöttél, hogy a feleséged tűnt el. A feleséged, akivel ötven éve nem törődtél, de közben végig ott élt a szívedben. Csak az eltűnése után vált kézzelfoghatóvá, hogy akár meg is érinthetted volna.”
Az eltűnt anya is megjelenik a könyvben árnyalakként, s ezzel a résszel válik teljessé a kép róla. Megtudjuk, hogy ő is ismerte a szerelmet, hogy szeretett volna könyveket olvasni, hogyan élte meg gyermekei születését, a szerettei halálát, saját eltitkolt betegségét, hogy ő is egy érző ember volt. De csak a hiányával tudta megmutatni magát, noha nem rajta múlt, hogy nem akarta senki sem tudni milyen. Mindvégig ott volt és szeretett.
Shin asszony, a regény írója, egy interjúban beszél arról, hogy az elveszett nő egy metafora is egyben, a hiány metaforája, „mert nem csak egy nő lehet az, aki eltűnhet, hanem, ahogy haladunk a hagyományos társadalomból a modern felé, bármi, ami számunkra fontos.”
A regény amellett, hogy lebilincselő és érzelmekkel teli történetet mond el, a család életén keresztül a modernkori dél-koreai társadalomról is képet ad, az étkezésekről, a vidéki életről, a szokásokról, az ősök tiszteletének egyre elhalványuló fontosságáról, egy átalakuló, új értékközpontú világról.
…S mikor a történet végén már Rómában jársz és a Piéta szobor alakjait bámulod, közben lapozod az utolsó oldalakat és keresed anyát, eszedbe jut, hogy talán ő is kétségbeesetten kutat valakit. Ő is keresi anyát.
Szerző: Csontos Sára
