Alig egy hét van még karácsonyig, így most azoknak szeretnénk segíteni, akik nem tudják még, hogy milyen könyvet (ezen belül is milyen regényt) tegyenek a fa alá. Alapvetően az idei év terméséből válogattunk, de ha kihagytunk volna valamit, ami szerintetek jó ajándék lehet, írjátok meg kommentben!
A kiadók – nem véletlenül – egy csomó új könyv megjelenését az év utolsó hónapjaira időzítették. Így például a napokban került a könyvesboltokba J.K. Rowling új, ezúttal felnőtteknek szánt könyve, az Átmeneti üresedés. A történet, melyet az írónő komikus tragédiaként jellemzett, egy angol kisvárosban játszódik, ahol a látszólagos béke ellenére súlyos társadalmi feszültségek bomlasztják a közösséget. Az idillikusnak tűnő Pagfordról hamar kiderül, hogy nem az a háborítatlan, békés angol kisváros, aminek látszik. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal. Az egyik önkormányzati képviselő átmenetileg megüresedett helye pedig némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet.
Ugyancsak néhány hete került a könyvesboltokba Salman Rushdie új regénye, a Joseph Anton, amely azoknak az éveknek a keserű tapasztalatait rögzíti, amikor az író a rá kimondott fatva miatt bujkálni kényszerült. 1989 februárjában ugyanis Khomenei ajatollah istenkáromlónak minősítette Rushdie Sátáni versek című művét, és felszólított minden muszlimot, hogy végezzen az íróval és azokkal, akik lefordítják és kiadják a regényt. Rushdie most megjelent önéletrajzi művében – egyes szám harmadik személyben – olyan részletekről is beszámol, mint hogy hogyan menekítette ki a védelmére rendelt csapat, a kezdeti időkben hogyan váltogatta a lakhelyeit két-háromnaponta, vagy arról, hogy félelmében hogyan bújt el egyszer a konyhaasztal mögé, amikor az egyik szomszédja váratlanul beállított.
Még friss és forró a norvég Linn Ullmann Szemem fénye című regénye, amely egy rejtélyes gyilkosság és egy széteső család történetét tárja elénk. Maga az írónő cáfolja, hogy krimit írt volna (habár az első oldalak erre utalhatnak), ugyanakkor azt elismerte, hogy több műfaj jellegzetességeit vegyítette, így a kötetben a krimi mellett a családi dráma, de akár a szerelmi történetek egyes elemei is felfedezhetők.
A kortárs amerikai irodalom fenegyerekeként szokás emlegetni Jonathan Franzent, akinek 2001-es regénye, a Javítások a napokban jelent meg magyarul. A regény ugyancsak egy diszfunkcionális család történetét meséli el, amelynek tagjai különféle életstratégiákkal kísérleteznek és élethazugságokkal küszködnek. A Parkinson-kórral küzdő apa szépen lassan hozzáőrül ahhoz a világhoz, amelyet hamisan „amerikai álomnak” neveznek. Gyerekei – a fülszöveg szerint – különféle viszontagságok után végül megjelennek a közép-nyugati kisvárosban, St. Jude-ban, hogy a sok hazudozás és menekülés után immár összezárva, egymás szemének tükrében egy-egy pillanatra felvillantsák igazi arcukat. Ugyancsak az idén jelent meg magyarul Franzentől a Szabadság (itt írtunk róla), amelynek szereplői mindenáron el akarják kerülni saját és felmenőik korábban elkövetett hibáit, ám éppen a nagy erőfeszítés miatt nem járhatnak sikerrel.
Az idei Booker-díj elnyerése után villámgyorsan megjelent magyarul is Hilary Mantel új könyve, a Holtaknak menete. Mantel a Booker történetében több szempontból is történelmet írt. Mint magyar kiadójának ismertetőjéből is kiderül, a rangos elismerés odaítélésének egyik fő oka az volt, hogy az írónő forradalmian újította meg a történelmi regény műfaját, s új könyve a Farkasbőrben című regényben már megismert komplex, modern stílusban folytatja a Tudor-kori angol történelem egyik elhíresült eseményének felidézését, annak minden tisztázatlanságával és kétértelműségével. Figyelme középpontjában továbbra is VIII. Henrik államminisztere, Thomas Cromwell áll, valamint az, hogy milyen szerepet játszott az előző kötetben királynévá koronázott Boleyn Anna sorsának beteljesülésében.
A tizenkilencedik századba vezeti vissza hőseit Umberto Eco az eredetileg 2010-ben, magyarul pedig 2012-ben megjelent regényében, A prágai temetőben. Főszereplője, Simonini kapitány igazi antihős, aki bármely politikai erőt kiszolgál, ha az zsírosan megfizeti. Így lehet, hogy egyszerre több titkosszolgálat is igénybe veszi a szolgálatait, befurakodik Garibaldi legbelsőbb köreibe és szerepet vállal a Dreyfus-ügy kirobbantásában is. Fáradhatatlanul szervezi a legkülönfélébb merényleteket, miközben ontja magából az összeesküvés-elméleteket. És miközben ő maga teljes mértékben a képzelet szüleménye, a regény lapjain csupa olyasmit tesz, amit valakik valamikor csakugyan véghez is vittek.
Nemzedéki regényt írt Vámos Miklós, aki a Szitakötő keletkezéstörténetét a következőképpen mesélte el: „Egyszer csak arra ébredtem, hogy a nemzedékem közelít a hatvanhoz. (…) Elkezdett érdekelni, hogy mire jutottunk mi. A rendszerváltást lekéstük, negyven körüliek voltunk akkortájt, nem mi voltunk a gazdasági-politikai változás győztesei, hanem az akkor húsz és harminc közöttiek, ők alapították a nagyon nyereséges vállalkozásokat, ők költöztek külföldre, őt találtak fel olyasmit, amivel nemzetközi pályafutást értek el, nem az én nemzedékem.”
Kerékgyártó István Rükverc című regénye a vesztesek történetét meséli el, pontosabban Vidra Zsoltét, akinek útja egyenesen vezet a társadalom legalsóbb bugyrai felé. Az író, a címnek megfelelően, a végkifejlettől kezdve vezeti vissza olvasóit Vidra életének legfontosabb állomásain, amelyeken végiglépegetve a nagy pénzekről, befolyásos barátokról, valódi hatalomról – még a rendszerváltás hajnalán – szőtt kisemberi álmok a szemünk láttára porladnak szét. A Kerékgyártó István történetéből írt darabot jelenleg is próbálják a Katona József Színházban, a bemutató januárban lesz.
Romain Gary regénye, A virradat ígérete, ezzel szemben éppen arról szól, hogy a nagyratörő álmok igenis megvalósulhatnak. Még úgyis, ha ezeket nem hősünk álmodja, hanem anyja, a zsidó-litván származású asszony, aki Oroszországot maga mögött hagyva, egy rövid lengyel kitérő után egészen Franciaországig terelgeti fiát, és aki a külvilággal és fia érzéseivel mit sem törődve nyomja, szuszakolja őt a világhír felé. Gyönyörű történet a szeretet mázsás terheiről és egy egészen egyedülálló életutat bejárt fiúról.
Ha már fiúkról esett szó, érdemes megemlíteni Joe Hill Szarvak című regényét. Az írói álnév Stephen King fiát rejti, aki azonban a Szarvakért saját jogán zsebelte be az elismeréseket. Története egy Ig Perrish nevű férfiról szól, aki egy reggel arra ébred, hogy szarvak nőttek a fején. Ennél is nagyobb meglepetés, hogy jelenlétében az emberek a legtitkosabb vágyaikat és gondolataikat osztják meg vele. Amit a férfi először átoknak gondol, hamar áldássá válik a számára, hiszen különleges képességei birtokában végre kinyomozhatja, ki ölhette meg egy évvel ezelőtt a barátnőjét, és ezzel egyszer és mindenkorra saját magát is tisztázhatja a vádak alól.
Tolsztojhoz, Dickenshez és Rushdie-hoz szokták hasonlítani Abraham Verghesét, akinek a Könnyek kapuja című regénye egy karmelita apáca és egy angol orvos szerelméből született ikerpár életét követi nyomon. A fiúk fiatalságát meghatározza az ötvenes és hatvanas évek etióp diktatúrája és a kórház, ahol indiai nevelőszüleik dolgoznak, nem is csoda, hogy mindketten orvosok lesznek. Egyikük, immáron felnőtt fejjel meg sem áll Amerikáig, ahol – talán számára is meglepő módon – végül választ talál a saját és családja múltjával kapcsolatos nyitott kérdésekre is.
