Egy kis walesi faluból indult, mára a világ egyik legjegyzettebb irodalmi és művészeti fesztiváljává nőtte ki magát. A 25 éve alapított Hay Festivalt Bill Clinton az elme Woodstockjának nevezte, mivel a különleges elmék szabad és egyenrangú találkozásáról szól. A Hungarofest szervezésében öt kontinens tizenöt nagyvárosa után idén először Budapest is csatlakozott a fesztiválhelyszínekhez.
A fesztiválnak helyet biztosító Petőfi Irodalmi Múzeumban és a CEU-n pénteken és szombaton egymás követték az érdekesebbnél érdekesebb alkotók, gondolkodók, művészek, akik szinte kötöttségek nélkül, jóformán bármiről eszmét cseréltek beszélgetőpartnereikkel és a közönséggel. Két példával bizonyítjuk ezt: Bob Geldof szombaton a PIM-ben a tőle elvárhatóan az emberi jogokról, Afrikáról, a szegénységről és a mindenkit megillető társadalmi segítség és felelősségvállalásról beszélt. Shigeru Ban, japán építész a katasztrófa sújtotta területeken végzett munkájáról és az újrahasznosított elemek építészeti felhasználási lehetőségeit mutatta be.
A fesztivál számunkra legérdekesebb vendégei azonban azok a világhírű alkotók voltak, akik az angol kortárs irodalom fontos szereplői: a magyar származású, de már Angliában született és angol nyelven író Tibor Fischer, és a pakisztáni gyökerekkel rendelkező, számos világsikerű könyv és filmforgatókönyv szerzője Hanif Kureishi.
Tibor Fischer (fotó: Valuska Gábor)
Tibor Fischer nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, szinte az összes könyve olvasható már magyarul, ezek egyike és egyben a legsikeresebb első regénye, A béka segge alatt (Under the Frog), amelyet 1990-ben Booker-díjra jelöltek és ez volt az első könyv, amely elsőkönyves szerző munkájaként érdemelte ki ezt a nagy elismerést. Fischer nemcsak sokszor járt Magyarországon - első alkalommal elmondása szerint rögtön az egyetem után 1982-ben- , hanem 1988-1990 között Magyarország angol tudósítója is volt, így közelről, szó szerint a politikai szereplők mellől nézte végig a rendszerváltást. Orbán Viktort is ekkor ismerte meg személyesen és került vele jó kapcsolatba, valószínűleg ez is az oka annak, hogy Fischer közel sem fogalmaz meg annyira erős kritikát Magyarország miniszterelnökéről, mint mondjuk a külföldi sajtó jelentős része.
Fischer ötvenhatos szülők gyermeke, mind édesapja, mind édesanyja profi kosárlabdajátékosok voltak, akik a forradalom után hagyták el Magyarországot, majd telepedtek le Angliában. A béka segge alatt épp ezért bevallottan önéletrajzi, illetve saját családi történetekből építkezik, a regény fő cselekményében a magyar kosárlabdacsapat kalandjait és disszidálását olvashatjuk az 56-os olimpia idején.
Az olvasó így bár azt gondolná, hogy a szerző a magyar vízilabdaválogatott ismert történetét örökíti meg könyvében, ám ez csak részben igaz, a kosárlabda és a csapat története nagyon is valóságos alapokon, Fischer szüleinek történetén is nyugszik. Fischer jól ismeri a magyarokat és a magyar történelmet, így hitelesen tud minket bemutatni az angol olvasóknak. A vele folytatott pódiumbeszélgetés utáni interjúnkban elmondta, regényét az angoloknak szánta, akik máig félelmetesen keveset tudnak a magyarokról és történelmükről, így a fikcióval és egy mondhatni alternatív történelem megteremtésével mondja el az a második világháború, az ötvenhatos forradalom és az ötvenes évek borzalmainak történetét és valóságát.
Fischer angol szerző, angolul gondolkodik, alkot és tanít az egyetemen kreatív írást, de ahogy mondja, különleges szemléletet és többletet adott az neki, hogy nem angol nyelvű családba született, mert a nyelv, annak működése, szerkezete és ízei így sokkal jobban meg tudták mutatni magukat. Egyes kifejezésekről, mondatokról és használatukról időről időre beszélgetett apjával, ezt pedig nemigen mondhatja el magáról még egy angol értelmiségi család gyermeke sem. Akkoriban és azóta is az angol nyelvtan tanítása erősen visszaszorult az iskolákban, viszont náluk voltak otthon angol nyelvtankönyvek. Ezért is mondja Fischer, hogy az egyetemen minden évben sokként éri az az élmény, hogy a friss egyetemista gyerekek hatalmas százalékának fogalma sincs arról, hogyan épül fel az angol mondat, "és ezeknek az embereknek kellene majd tudományosan szövegeket elemezni..." - mondja kissé keserűen.
Mint korábban említettük, Fischer a rendszerváltás idején Magyarországon élt, személyesen is jó viszonyt ápol például a miniszterelnökkel és a Fidesz többi alapítójával. Néhány hónapja itthon is komoly visszhangokat keltett a Daily Telegraphnak írt cikke, amelyben Orbán Viktort nemcsak karizmatikus és tehetséges politikusnak írja le, hanem egy olyan fenegyereknek, aki messze az egyik leghitelesebb vezető Európában.
Felidézett egy esetet, amely a nyolcvanas évek végén történt velük: éjszaka autóval mentek és egy szovjet katona meg akarta őket állítani, de Orbán egyszerűen továbbhajtott a kocsival, a katona pedig kénytelen volt elugrani az autó elől. Mikor a döbbent Fischer megkérdezte, hogy mégis hogy volt ehhez mersze, Orbán csak annyit mondott, csak vodkát akart nekik eladni a katona, mivel a környék tele vont csencselő szovjet katonákkal. "Orbánban fel sem merült, hogy lassítson, és hozzáállása azóta sem változott" - írta akkor Fischer.
Fischer elismeri, hogy véleménye megdöbbenthet és visszatetszést is kelthet egyesekben, de úgy gondolja, muszáj volt radikálisan fogalmazni, mert a nyugati, és ezen belül is az angolszász sajtóban elképesztő hülyeségeket hordtak össze Magyarországról, a kormányról és a magyar társadalomról is. Az, hogy szerinte a cikkek többsége dühöngő antiszemitizmusról és egy már-már illegitimnek beállított, antidemokratikus vezetőről szól, káros és torz, valamint eltereli a figyelmet a valódi problémákról. Orbán és kormánya kétség kívül követett el hibákat, de ki nem tett ilyet Európában, mondja. "De ne feledjük, ezek az emberek mindenüket kockáztatták a nyolcvanas évek végén, mikor politizálni kezdtek, egy olyan rendszerrel mentek szembe, amelynek tényleges megszűnéséről nem lehettek biztosak, a nyakukat kockáztatták a demokráciáért, és egyszerűen felháborító, hogy vannak, akik (pont azok, akik bár fiatalon és alacsony beosztásokban, de az előző rendszer kiszolgálói voltak) antidemokratikusnak képesek őt nevezni" - mondja Fischer. "Orbán az egyik legtehetségesebb politikus Európában és tisztességes ember, ez nem sokakról mondható el, a politika - valljuk be - legtöbbször a legrosszabb embereket vonzza".
Hanif Kureishi
A Hay Festival másik illusztris vendége az a Hanif Kureishi volt, akinek ha könyveit nem is, a forgatókönyveiből készült, számos díjjal jutalmazott filmjeit bizonyára ismerjük. Az Én kis mosodám (My Beautiful Laudrette) című filmjét 1996-ban Daniel Day Lewis főszereplésével és Stephen Frears rendezésében Oscar-díjra is jelölték a legjobb forgatókönyv kategóriájában (végül Woody Allen Hannah és nővérei ellen vesztett); az Intimitás pedig mind a rendezői Aranymedvét, és a főszereplői Ezüstmedvét elnyerte 2001-ben a Berlini Filmfesztiválon.
Kureishi mind a pódiumbeszélgetésen, mind vele készített interjúnkban kiemelte, hogy számára az írás amellett, hogy kreatív tevékenység, alkotás és művészet, megélhetés is. Meg is lepődött azon, mikor említettem neki, Magyarországon nem feltétlenül van így, a szerzők inkább tekintenek magukra művészként vagy legalább alkotóként, mint írással pénzt kereső "iparosként".
Kureishi számára a forma, amelyben alkot, mindig attól is függ, éppen mennyi pénze van és mennyire van szüksége. "A számlákat be kell fizetni, a gyerekeimet etetni, taníttatni kell. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezek nem fontos szempontok, ez ugyanolyan munka is, mint bármi más. Számomra szempont az is, mennyi bevételem van egy forgatókönyvből, mennyi egy rövidebb novellából és például mennyi időmet veszi el egy regény megírása." Szintén ennek kapcsán került szóba a magas és a kommersz irodalom közötti határvonal, amely az angol nyelvű irodalomban jobban elmosódott, mint a német hagyományokat követő magyarban. "Gondoljunk bele, a legnagyobb művek mind bestsellerek. Norman Mailer műveire senki se mondaná, hogy nem remekművek, ugyanakkor sok sok millió dollárt is keresett velük a szerző" - mondja Kureishi.
Az angol anyától és pakisztáni apától származó, London peremkerületében felnövő Kureishi első regénye, az 1990-ben megjelent A kültelki Buddha bár bevallottan nem önéletrajzi mű, természetesen a szerző gyerekkori és fiatalkori élményeiből is táplálkozik. A sok-sok díjjal jutalmazott, valamint 1993-ban BBC-sorozatként is feldolgozott (a sorozat zenéjét David Bowie szerezte) regény főhőse Karim, aki egy vegyes családban nő fel. Karimnak amellett, hogy harcol apjával és a hagyományokkal, a szexualitás, a felnőtté válás és a hetvenes évek londoni külvárosának problémáival is szembe kell néznie.
A magát a színház világában kipróbáló, hihetetlen szexuális és morbid kalandokba keveredő Karim előbb London belvárosának forrongó, kreatív energiáival ismerkedik meg, majd például a kezdődő punk korszak első nagy pillanataival is. Később eljut New Yorkba, ahol a felső középosztály hipokrita mindennapjaiba bepillantva rá kell jöjjön, a külváros és a gazdagok világa voltaképp nem is nagyon különbözik. Kureishi minden művét a pontos társadalomrajz mellett áthatja egyfajta fanyar, ellenálhatatlan humor és sodró dinamikájú elbeszélésmód. A pódiumbeszélgetésen elismerte, a humor tényleg elemi fontosságú számára: "A világ nagy szerzői mind nagyon humoros emberek voltak, kivéve Tolsztojt. Neki nem volt humora, nézzük is meg a könyveit, mennyire kétségbeejtőek!"
A Budapesten először megrendezett Hay Festival bebizonyította, hogy mennyire szükség van olyan alkalmakra, mikor a világon különböző helyeken és témákban alkotó és gondolkodó kreatív elmék találkozhatnak. A fesztivál különlegessége, hogy ez esetben a közönség nemcsak tiszteletteljes figyelője ezeknek a találkozásoknak, hanem kérdéseivel és meglátásaival tevékeny résztvevője is.
