Három kívánság: Ted Hughes, bostoni robbantók, Terry Gilliam

vl | 2015. december 16. |

A világon egy évben kétmillió könyv jelenik meg a Wikipédia szerint, ebből Magyarországon tizenkétezer. Ennek a töredékét sem vagyunk képesek elolvasni, de hogy még tovább nőjön az elolvasásra váró könyveink listája, választunk három könyvet, amit nagyon szeretnénk magyarul is kézbe venni.

th.jpgJonathan Bate: Ted Hughes: The Unauthorised Life

HarperCollins Publishers, 2015, 672 oldal, £30.00

1963. február 11-én Sylvia Plath belehajtotta fejét a Fitzroy Road 23-as szám alatt álló londoni ház egyik lakásának sütőjébe, és megnyitotta a gázcsapot. Ezt az estét volt férje, Ted Hughes költő (akit Pilinszky János fordított magyarra) a szeretőjénél töltötte. Hat évig tartó házasságuk során nem volt egyedülálló eset, hogy a férfi félrelépett. Az irodalom és az élet nem szétválasztható, de Hughes életéről nekem mindig az ugrik be, hogy ez a férfi kergetett egy nőt az öngyilkosságba, és nem az, hogy a Születésnapi levelek milyen szép kötet. Tegyük hozzá, hogy nemcsak Plath lett mellette öngyilkos, hanem későbbi felesége és fia is. A Shakespeare-kutató Jonathan Bate rengeteget dolgozott az ellentmondásos megítélésű költő műveivel és életével, és kutatásai során rengeteg apró érdekességet felfedezett. Az életrajzíró először beszélt olyan nőkkel, akikkel Hughes-nak korábban kapcsolata volt. Nem meglepetés, hogy a hagyaték kezelői megtiltották neki a hozzáférést a költő személyes archívumához, amit korábban használhatott. Az örökösök nem örültek  az első fejezetek kemény és kritikus hangvételének sem. Bate öt éve dolgozott Ted Hughes életrajzán ekkor, a Faber kiadó felbontotta vele a szerződést, így jutott el a HarperCollinshoz, ahol végül megírta a könyvet.

Miért olvasnánk? Ted Hughes nagyon fontos költő, akinek az élete olyan izgalmasnak tűnik, mint a Holtodiglan című domestic noir.

unnamed-21.jpgMasha Gessen: The Brothers: The Road to an American Tragedy

Riverhead, 2015, 273 oldal, £18.45

Két, házilag készített pokolgépet robbantott egy csecsen testvérpár a bostoni maratonon 2013-ban. Három ember meghalt, 264 megsebesült. Tamerlan Carnajevet a menekülés során agyonlőtték a rendőrök, Dzsohart elkapták, a bíróság bűnösnek találta, halálra ítélte. Az orosz-amerikai újságíró, Masha Gassen könyvében a testvérpár történetét mutatja be, akik muszlim szüleikkel 2001. szeptember 11. után nem sokkal menekültek el Oroszországból: 90 napos turistavízummal érkeztek az Egyesült Államokba, majd az apa beadta a menekültkérelmét. Az idősebb fiú, Tamerlan a középiskolai birkózócsapat kapitánya volt, a füvet szívó és árusító Dzsohar jól tanult, egyetemre járt, sok barátja volt, ráadásul marha jóképű, ahogy a Rolling Stone címlapjáról megtudhattuk. De hogy jutottak odáig, hogy bombákat robbantsanak egy futóversenyen? Hogyan radikalizálódtak? Milyen volt a menekült testvérpár élete Amerikában? Tényleg nem létezhetett számukra az amerikai álom? Gassen nem egy leleplező, nagyot szóló könyvet írt összeesküvés-elméletekkel, hanem a testvéreket akarta megismerni, tettüket megérteni.

Miért olvasnánk? A terroristák köztünk élnek, mint ezt már többször megtapasztaltuk, ezért az egyszerű, címkéző sablonválaszok helyett érdemes megismerni az élettörténetüket.

tg.jpgTerry Gilliam: Gilliamesque: A Pre-Posthumous Memoir

Canongate, 2015, 304 oldal, £30

A popkultúra öntörvényű zsenije, Terry Gilliam saját bevallása szerint majdnem megőrült a hatvanas évek amerikai közhangulatától, így 1967-ben Londonba költözött. A Help! című szatirikus magazinnál kezdett dolgozni, itt akadt bele John Cleese-be, akivel aztán belekezdtek a Monty Python Repülő Cirkusza nevű őrületbe, aminek keretében Gilliam megrendezte a Brian élete és Az élet értelme című filmeket. Az elképesztő sikerek mellett sorra kapta a lehetőségeket: a Brazil, a 12 majom vagy a Félelem és reszketés Las Vegasban mind-mind emlékezetes, bátor és erős képi világú mozik lettek. Ennek a zseniálisan ironikus, kritikus és bolond embernek az agyába bújhatunk bele, ha már előre megírta posztumusz memoárját, tele rajzokkal, skiccekkel az életműből.

Miért olvasnánk? Mert mindenkinek el kell olvasnia, aki utálja a rómaiakat. Mennyire kell őket utálni? Nagyon!