Fotó: Kis Norbert/Margó Irodalmi Fesztivál
Egy road movie, aminek nem a cselekmény a lényege – a Margó Fesztivál szombati napjának egyik délutáni programján Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója beszélgetett Király Kinga Júliával, az Apa Szarajevóba ment című könyv szerzőjével. A főszereplő Erdélyből Bosznián át Németországig vezető életútja, a kamaszkor árnyékában zajló délszláv háború és a Nyugatra kerülő lány rabszolgaélete már önmagában is izgalmas lenne, de a regény többrétegű, ráadásul megjelenésének időpontja is szerencsés.
Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba ment
Kalligram, 2017, 296 oldal, 3500 HUF
Király Kinga Júlia örül, hogy éppen a #MeToo kampány idején mutathatja be új könyvét, és beszélhet arról, hogy a lányok többsége nem lát maga előtt megfelelő mintákat, nem tanulja meg, hogyan utasítsa vissza a tisztességtelen ajánlatokat, és nem találkozik olyan férfiakkal, akik kiállnak a gyengébbek, a megalázottak, az áldozatok mellett. Ha ezek a mechanizmusok működnének, kevesebb lenne a támadás, és a potenciális áldozatok is megtanulhatnák megvédeni magukat az esetleges zaklatóktól.
„Hány évnek kell eltelnie, hogy egy áldozat képes legyen megszólalni?”, teszi fel a költői kérdést, hozzátéve, hogy a Facebookon az utóbbi napokban olvasható történetek, amiket az abúzust elszenvedők tömegesen osztanak meg, nemcsak felhívják a figyelmet a problémára, hanem abban is segítenek, hogy az érintettek kiállhassanak magukért és egymásért. Fontos kérdés az is, hogy gyerekként, lányként, nőként vajon miért kell feltétlenül bajba kerülnie annak, aki egyszerűen csak víg kedélyű, kíváncsi és naiv.
Mészáros Sándor megemlíti azt is, hogy a regény a megalázottság mellett az örömöket, a kellemesebb testtapasztalatokat is bemutatja. Az éber jelenlétnek, a jelen intenzív megélésének hiányát is ábrázolja: az emlékezés egyszerre zajlik például egy aktussal, úgy, hogy az előbbi háttérbe szorítja az utóbbit. Egy apahiányos környezet jelenik meg az olvasó előtt, egy olyan világ, ahol a „földre szegezett tekintetű, lógó orrú apák” egyszerre hiányoznak gyerekeik életéből és nyomják el őket.
A szerző az önéletrajzi párhuzamokról is mesél: hősnőjéhez hasonlóan kamaszkorában ő sem figyelt a jugoszláviai háború híreire, akármennyire is közel történtek hozzá a borzalmak, erdélyiként pedig ő is érzi, hogy nehezen ver gyökeret, bárhova is kerüljön – lételeme az állandó menekülés. A főszereplő évtizedek óta nem látott édesapja hívására érkezik Németországba, ahol ő maga szintén megfordult, a vendéglátásban dolgozva, a Nyugat cselédjeként, a legalsó kasztban rekedve, ami hasonlóan kiszolgáltatott helyzeteket szül, mint a családon belüli erőszak.
A gyerekkor a pistikék tövében ért véget
Amikor az apából csak egy sapka marad. Meg az ő hiánya. Egy országból az elfojtás, az éhség, a folytonos megfosztottság. Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba mentKalligram, 2017, 296 oldal, 3500 HUF Amikor az egyetlen sajátnak vélt dolog a tested. Annak abszurdig vitt kiteljesítése....
Mészáros szerint érződik a szövegen az olasz irodalom hatása, a „melankolikus életszeretet” is. Érdekes szál a norvég sci-fi-kutatóval való találkozás: a férfival nem egyezik az érdeklődési körük, mégis hozzá csapódik, vele sodródik tovább. A folytonos menekülés és sodródás mellett a testbe való bezártság érzése, illetve a tabuk és elfojtások öröklődése is kiolvasható a regényből, aminek a rövid, de tartalmas beszélgetés és az elhangzott részlet is kedvet csinál.
Szerző: Szarka Károly
