Ferencz Győző (Fotó: Valuska Gábor)
Ha létezik napló, melyet nem az utókornak írtak, akkor Gyarmati Fannié ilyen. Naplóját Radnóti Miklóssal kötött házassága előtt, 1935-ben kezdte el írni, majd 1946-ban, férje újratemetését követően fejezte be. A bejegyzéseket kezdetben többnyire késő éjjel, elalvás előtt, az ágyban vetette papírra, majd a végén már bujkálás közben, az ostrom alatt, zaklatott körülmények között. Eleinte egyértelműen azzal a céllal vezette, hogy ha életük egy későbbi szakaszában szükség lesz rá, vissza tudják majd keresni, mikor mi történt velük. „Azonban az egyetlen olvasó, akinek írta, nem olvashatta a naplót” – mondja Ferencz Győző irodalomtörténész, Gyarmati Fanni december elején megjelenő naplójának szerkesztője, akivel a költő és felesége rendkívüli munkakapcsolatáról, a Radnóti-életrajz homályos pontjairól, és a hagyaték további sorsáról is beszélgettünk.
Még meg sem jelent, de már most igazi szenzációnak ígérkezik Gyarmati Fanni naplója. Mi lehet a magyarázat erre a felfokozott várakozásra: Radnóti személye, az, hogy évtizedekig a szélesebb közvéleménynek nem volt tudomása a naplóról, esetleg Fanni visszahúzódó élete, vagy egyszerűen csak az, hogy szeretünk belepillantani híres emberek mindennapjaiba?
Sok napló jelenik meg, és nem mindegyiket előzi meg ilyen nagy várakozás. A valóban szokatlanul nagy érdeklődésben nyilvánvalóan közrejátszik az is, hogy Radnóti élete és halála benne van a köztudatban, függetlenül a mostani megemlékezésektől. Radnóti költészete a huszadik században ritkaságnak számít a szerelmes verseivel. Bensőséges hangja sokak számára nagyon vonzóvá teszi. Másfelől meg ott vannak az utolsó versek a munkaszolgálatból, különösen az irodalomtörténetileg páratlan negyedik Razglednica, amelyekben egy végső és halálos kiszolgáltatottságba vetett ember szelleme diadalmaskodik. Nagy az érdeklődés sorsuk miatt is: amikor Radnótit 1944-ben, 35 éves korában megölték, felesége, Gyarmati Fanni 32 éves volt. Ezután még hetven évig élt, de elzárkózott a nyilvánosságtól, őrizte magánéletét. Sorsuk kitüntetett történetté vált. Az angolszász irodalomban hasonló például Ted Hughes tragikus házassága Sylvia Plath-szal, aki öngyilkosságot követett el. Ezek az önmagukon és a költészeten is túlemelkedő szerelmek örök érdeklődést váltanak ki. Azt kell hinnem, az életrajzi tények sem számítanak, legendaképzésről, mitizálásról van szó. Ez Radnóti Miklósnét meglehetősen zavarta. Azt gondolta, az ő személye érdektelen, Radnóti Miklósról nem neki kell beszélnie. Arra ott vannak Radnóti saját versei. Kapcsolatuk, különleges sorsuk sok embernek a mítosz iránti igényét elégíti ki. És persze kíváncsiságát. Azt ugyanis az olvasók augusztusig nem tudhatták, pontosan miféle napló is ez. 2005-ben írt könyvemben csak néhány rövidebb, nem összefüggő részletet idéztem belőle.
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 I-II.
Jaffa Kiadó, 2014, 1200 oldal, 7920 HUF
Ahhoz képest, amit pár évvel ezelőtt is tudtunk Radnótiról, tartalmazott gyökeresen új információt a napló?
Ami új információt tartalmazott, azt megírtam 2005-ben a monográfiában. Ilyen volt az az eset, melyet Ortutay Gyula futólag említett egy cikkében, nevezetesen, hogy Radnótival valami szörnyűség történt 1943 tavaszán, de azt nem árulta el, hogy mi. Gyarmati Fanni azonban részletesen megörökítette a naplóban, hogy az Albrecht laktanyában férjét megkínozták, megalázták. Ilyesfajta újdonságra tehát most nem lehet számítani. De sok magánéleti apróság bizonyára újdonságot jelent majd. És feltétlenül újdonság lesz mindaz, amit Gyarmati Fanni önmagáról ír. Hiszen a Radnóti-könyvben értelemszerűen nem közöltem olyasmit, ami az ő magánéletére vonatkozik, csak ami a házasságukra nézve volt fontos. Ilyen volt Radnóti reichenbergi szerelmének, Klementina Tschiedelnek a budapesti látogatása, vagy a Beck Judit-viszony. Sok mindent idéztem ezekkel kapcsolatban a naplóból, de persze nem mindent.
Azt már tudjuk, hogy Gyarmati Fanni egész életében a naplón dolgozott…
Ez túlzás. Ha ezt így mondjuk, az azt jelenti, hogy folyamatosan ezzel foglalkozott. De ez nem igaz. Ha már valami állandó elfoglaltságot keresünk neki, akkor közelebb áll az igazsághoz, hogy egész életében tanított. 1935 és 1944 között dolgozott, tanított, élte egy fiatal nő életét, majd bujkált, menekült, és közben gyorsírással naplót vezetett. 1946 után pedig, amikor bizonyossá vált, hogy Radnóti nem él, újra felépítette az életét; előbb rövid ideig Ortutay Gyula mellett a Magyar Rádió, majd a Kultuszminisztérium titkárságát vezette, utána visszament tanítani, közben felnőttként két diplomát szerzett. Nincs nyoma, hogy huszonöt éven át a naplóhoz hozzányúlt volna. Az 1970-es években a gyorsírást elkezdte áttenni gépbe. Ez eltartott körülbelül tizenöt, talán majdnem húsz évig. Több írógépen, többféle papíron írt, hol a szigligeti alkotóházban, hol saját leányfalui házában dolgozott, hétvégéken, szabadsága alatt. Amikor elkészült, tovább javítgatta. A gépirat egyik példányán ceruzaírásos javítások vannak, igaz, nem az ő kézírásával, volt ugyanis egy régi tanítványa, később segítője, és mivel az 1980-as években elkezdett romlani a látása, feltehetőleg diktálta a javításokat. 2005-ben és 2006-ban pedig sok időt töltöttünk azzal, hogy a naplóban keresztnévvel szereplő vagy nem közismert személyeket azonosította. 2010-ben felkért egy gyorsírót, hogy vesse egybe a gyorsírásos köteteket a gépirattal, nem maradt-e ki valami. A naplóval tehát sokat foglalkozott, de nem folyamatosan, hanem szakaszosan.
Azok alapján, amiket most elmondott, bennem az a kép bontakozik ki, hogy neki fontos volt ez a napló, nem akarta veszni hagyni, de miért ragaszkodott mégis ahhoz, hogy csak a halála után publikálhassák?
Élete jelentős részében meg sem jelenhetett volna. De fel sem merült benne, hogy kiadja. Magánember akart maradni. Nem tekintette magát írónak, irodalomtörténésznek. Pedig amúgy a versekhez kivételesen jól értett. Példaszerűnek látom, hogy nem kívánt Radnóti Miklós jogán szerepelni. Ezt Radnóti költészetének hívei nehezen vették tudomásul. Gyarmati Fanni iszonyú megpróbáltatáson ment át, pótolhatatlan veszteség érte. Harminckét éves korától másfél éven át várta, egyre reményvesztettebben, hogy hazajöjjön a férje. Aztán megjelent egy újsághír, előkerült egy koporsó, abban ott volt valaki, akit nem tudott azonosítani, és nem volt meggyőződve arról, hogy a férje. Ugyanakkor ha nem is bizonyító erejű, de erős nyomok utaltak Radnóti halálára. És legfőképpen ő maga nem került elő többé. A győri zsidó hitközségben pedig Lustig rőfös átadta neki az előkerült iratokat és a később Bori notesz néven ismertté vált jegyzetfüzetet. Fiatal nő volt. Valamit kezdenie kellett az életével, ahogy erről már szó esett. Radnóti 1956 után kanonizált költő lett, iskolai tananyag. Iskolákat, utcákat, intézményeket neveztek el róla, szobrokat emeltek emlékére. De Gyarmati Fanni soha nem nyilatkozott sem róla, sem magáról, nem készült vele rádiófelvétel, nem szerepelt a televízióban. Azaz 1962-ben adott két interjút. Az egyiket a Népszabadságba György Istvánnak mint az NDK-ba delegált nőszövetségi küldött, a másikat a Nők Lapjába adta Földes Annának, aki volt annyira remek újságíró, hogy a beszélgetést azzal zárta: ez az ember hallgatni kíván. Mégis hetente kapott leveleket, telefonokat, hívták beszélgetésekre, találkozókra. Ez a figyelem, szeretet jele is volt, és ezt tudta is, másfelől azonban folyamatosan emlékeztették élete traumájára. Minden kérést elhárított.
Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós síelés közben
Gyarmati Fanni nem csak támogatója, de kritikusa is volt a férje munkájának, és korábban ön is említett olyan esetet, amikor Radnóti a felesége tanácsára változtatott egy költeményén…
Kapcsolatuknak ez a része műhelymunkaszerű volt. A kultúra, az irodalom volt számukra az a pont, amelyen keresztül a teljes asszimilációt elképzelték, hogy tévesen-e vagy sem, az más lapra tartozik. Radnóti halála azt mutatja, hogy tévesen, költészete, amely a magyar líratörténet egyik legnagyobb teljesítménye, azt látszik igazolni, hogy nem. De csak látszik, mert ő maga, az ember nem, hanem költészete vált a magyar nyelvű irodalom kanonikus művévé, amely azonban ezáltal felszámolja az asszimiláció lehetőségét. Eredetileg mind a ketten vallástalan zsidó családból jöttek; Gyarmati Fanni apja később vallásos fordulaton esett át, hívő lett. Számukra tehát a kultúra jelentette az azonosulás lehetőségét. Radnóti Miklós költő akart lenni, Gyarmati Fanni pedig legfőbb ambíciójának azt tartotta, hogy ezt elősegítse. Szorosan együttműködtek, a verseket megbeszélték. Azután volt egy időszak, amikor ez kevésbé működött, és a naplóban meg is jegyezte, hogy nem örül neki, hogy férje nem mutatja meg készülő költeményeit. De Radnóti Borból azt írta egyik utolsó levelezőlapján, hogy felesége mint kritikus is hiányzik neki.
Neki nem voltak olyan ambíciói, hogy saját verseket vessen papírra?
Nem tudok róla. A naplóban sok jel mutat arra, hogy miközben határozott nő volt, nagyon kritikusan szemlélte önmagát, és gyakran küzdött önbizalomhiánnyal. Nem tartotta magát alkotó embernek. A napló persze, noha nem fikció, mégiscsak cáfolja ezt: remekül jelenített meg helyzeteket.
Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós házassága a köztudatban valahol a sírig tartó hűség példája is volt, ugyanakkor ön is említette például a Beck Judit-ügyet, amely némileg árnyalja ezt a képet. Ezekről a kétségeiről, fájdalmairól mennyire mesélt Gyarmati Fanni a naplóban?
Értem, hogy igény van a legendákra, de élő emberekről nem szerencsés legendákat tényként elfogadni, mert amikor adatok kerülnek elő, akkor azok, akik a legendákban hisznek, vagy csalódnak, vagy nem fogadják el a tényeket. Ez utóbbi a rosszabb változat. Itt egy nagyon erős kapcsolatról van szó, és túl azon, hogy szerették egymást, vonzódtak egymáshoz, kapcsolatuknak az említett műhelymunka fontos összetevője volt. Gyarmati Fanni úgy vélte, ez segítette őket át a válságos helyzeteken. Ami a kétséget, fájdalmakat illeti, a napló nem reflexív szöveg, nem elmélkedik benne, hanem leírja, ami történt. Ahogy megyünk előre az időben, valamivel több a kommentár, főleg, amikor Radnótit munkaszolgálatra vitték, és többet volt egyedül. Az persze mindig kiderül, élesen, tömören, hogy mi volt a véleménye. Természetesen nehéz volt látnia és jól kezelnie Radnóti szerelmét Beck Judit iránt. És természetesen neki is voltak vonzalmai, azokról is beszámol. Ha létezik napló, melyet nem az utókornak írtak, akkor Gyarmati Fannié ilyen. Azonban az egyetlen olvasó, akinek írta, nem olvashatta a naplót. Nem tudták visszakeresni, mikor mi történt velük, hiszen az öregkor csak egyikőjüknek adatott meg.
Radnóti és Gyarmati Fanni Molnár Ferenc Liliom című darabjából Liliomnak, illetve Julikának öltözött be egy 1937-es jelmezbálon
A beharangozó sajtótájékoztatón már említette, hogy a naplónak több rétege van: szól a költőről, egy fiatal nő életéről, közös munkájukról, arról, hogy a politika hogyan szólt bele az életükbe. Kutatóként önnek melyik volt a legizgalmasabb?
A napló egyik rétege irodalomtörténetileg fontos információkat tartalmaz: kikkel találkoztak, kik voltak a barátaik, milyen volt az irodalmi élet. Milyen volt Radnóti alakja, hogyan látta ő és esetleg mások Radnóti költészetét. Ugyanezekből a történetekből azonban kibontakozik egy fiatal, elsőgenerációs dolgozó nő képe. A napló tehát a feminista társadalomtudomány számára is hallatlanul jelentős dokumentum. Érzékletesen és pontosan rögzíti, hogy egy fiatal nő hogyan tud helytállni egy hierarchikus, elmaradott, feudális, nőellenes előítéletekkel áthatott társadalomban. Ráadásul ő nem csak egy fiatal, dolgozó nő, aki amúgy egy bontakozó költőnek a felesége, hanem egyben üldözött, és másodrendűvé lefokozott, zsidónak minősített állampolgár, aki férjével együtt áldozata az antiszemita propagandának, politikának és törvénykezésnek, és megtapasztalja a kirekesztés minden fokát. Élete és a családja élete is veszélyben forgott, a férjét pedig megölték. A napló tehát egy konglomerátum, amely az irodalomtörténetnek, a feminista társadalomtudományoknak és a holokausztnak is becses forrásműve lehet.
Az előbb már említett egy esetet Radnóti életéből, amelynek a részletei sokáig nem volt világosak. Melyek a leghomályosabb pontjai még Radnóti Miklós életének, melyek azok a mozzanatok, amelyekre a napló sem tud egyelőre magyarázattal szolgálni?
A Radnóti-életrajzban több homályos pont is van. Ilyen Radnóti gyerekkora. Néhány dologról Gyarmati Fanni sem tudott felvilágosítást adni, azt mondta, ezek őelőtte történtek, és ezekről Radnóti nem beszélt. A családi hagyomány szerint a Bakáts téren, kórházban született, de ennek nincs nyoma. Csiffáry Gabriella viszont megtalálta a születési anyakönyvi kivonatot, amelyből valószínűsíthető, hogy otthonszülés volt, a Kádár utcában. Van egy homályos folt az apja halálát követően is, nem tudni, hol töltötte azokat a hónapokat, amíg kijelölték a gyámját. Végül 1946-ban Gyarmati Fanni Győrbe utazott, ahol azonosítania kellett a holttestet. Vonakodva nyitották csak fel a koporsót, ő pedig nem tudta azonosítani a férjét. Soha nem járt ki a Kerepesi úti temetőbe, nem volt biztos benne, hogy tényleg Radnóti teste nyugszik-e ott. Radnóti utolsó időszakáról annyi állítható teljes bizonyossággal, hogy a munkaszolgálatból eljutott Szentkirályszabadjára, erre bizonyíték, hogy 1944. október 31-én ott írta a negyedik Razglednicát. Ezután Győrben a már említett Lustig Ignác rőfös átadta a Radnóti iratait és verseit tartalmazó dokumentumköteget Gyarmati Fanninak. Hogy pontosan mi történt vele, azt nem tudjuk. Lehet erős és gyenge feltételezéseket megfogalmazni, de az csak feltételezés marad.
A hagyatéknak mi lesz a további sorsa?
Radnóti Miklósné részletes végrendeletet hagyott hátra, de már a végrendelet előtt 2008-ban úgy rendelkezett, hogy az irodalmi hagyaték az MTA Kézirattárába kerüljön. Az irodalmi hagyatékba tartoznak Radnóti Miklós művei, kéziratai, az életére vonatkozó dokumentumok, és a fényképek, valamint az ő személyes dokumentumai, fényképei és a naplója. Az anyag nagy része már 2008-ban a Kézirattárba került, így a napló is. Azoknak a dokumentumoknak az átadása, amelyeket haláláig magánál tartott, most folyik.
Van olyan része még a hagyatéknak, amelyet a jövőben esetleg publikálni fognak?
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni levelezése. De annyira nagy, összetett és időigényes munka, hogy a sajtó alá rendezéshez egy munkacsoportot kell létrehozni. Mintegy 1200 levelet váltottak, nagyrészt 1930 és 1935 között, tehát a naplót megelőző években, amikor Radnóti Szegeden tanult, valamint 1940 után, a három munkaszolgálat során. A levelezés is páratlanul jelentős dokumentumegyüttes.
A Könyves Magazin téli számában is foglalkozunk Gyarmati Fanni naplójával, és öt, korábban még sehol nem publikált fotót mutatunk meg a hagyatékából!
