Fotó: Csimota Kiadó
A Csimota Kiadó idén a Barna hajnal című novellát a Könyvmecénás programon keresztül tervezi megjelentetni, mégpedig papírszínház-mese formájában. A művet az 1998-as francia önkormányzati választások második fordulójának eseményei ihlették, mikor a jobboldal képviselői koalíciót kötöttek a szélsőjobboldal képviselőivel. A francia társadalmat sokként érte, amikor 2002 áprilisában Jean-Marie Le Pen, a francia szélsőjobb vezetője bejutott az elnökválasztás második fordulójába. A megdöbbenés hatására több, mint egymillió példány fogyott a könyvből. Azóta 25 nyelvre lefordították, világszerte ismert lett, Franciaországban az iskolai tanterv részét képezi. Papírszínházként először Magyarországon, a Csimota kiadásában jelenik meg. A szerzővel, Franck Pavloffal a félelemmel történő manipulációról, a beszélgetés fontosságáról és az uniformizált gondolkodás elutasításáról is beszélgettünk.
Milyen események idézték elő a novella megszületését?
A hazámban történt választások. Egy franciaországi szélsőséges politikai párt olyan veszélyes ideológiákkal kezdett kampányolni – rasszizmus, az idegenek elutasítása, xenofóbia –, amelyek a demokrácia hagyományos értékeit kérőjelezik meg. A félelemmel történő manipuláció, szerintem, olyan folyamatokat indíthat el, amelyek a múltban a legnagyobb barbárságokhoz vezettek. Író lévén ezt a szörnyű folyamatot szerettem volna bemutatni egy novella keretein belül.
Miért épp a barna házikedvenc példáján keresztül mutatja be a diktatórikus állam kiépülésének állomásait?
A totalitárius rendszerek az emberek hétköznapi életébe olyan apró és jelentéktelennek tűnő mozzanatokkal épülnek bele, amelyek elsőre talán nem is tűnnek fontosnak. Mi is lehetne banálisabb, mint – a javunkat szolgálandó – bizonyos macska- vagy kutyafajok betiltása? De amint elfogadjuk ezeket az intézkedéseket („csak, hogy nyugtunk legyen”), már késő, a hatalom észrevétlenül befészkelte magát az életünkbe, és újabb és újabb lépéseivel korlátozza egyéni szabadságunkat.
Mennyire aktuális ez a novella most, közel húsz évvel az eredeti megjelenését követően?
A populista és önkényre törő politikai nézetek Franciaországban, Magyarországon, Európában és szerte a világban az idegengyűlöletre és a nemzeti identitásra hivatkozva akarják határainkat újrarajzolni. A kerítéseket emelők arról álmodnak, hogy határok mögé zárhatnak minket, megvédve így a kívülről bennünket fenyegető „rossztól”. De ne legyenek kételyeink, a külső veszély elhárítását követően a hatalom figyelme a belső ellenségek és veszélyek felé irányul: a vallási, etnikai kisebbségektől kezdve mindenkire, előbb-utóbb bárkire, aki más nézeteket vall.
Modern mecénások. A Könyvmecénás (korábban ITT írtunk róla) több éve értékteremtő műveket ad ki olyan mecénások segítségével, akiknek neve bekerül a megjelenésre váró műbe, valamint előre, még a nyomdába adás előtt megvásárolják a kiadványt legalább egy példányban. A hetedik mecenálásra váró mű a Barna hajnal, melynek megjelenését a www.konyvmecenas.hu oldalon lehet támogatni.
Mit gondol, a papírszínház-forma elősegítheti a könnyebb megértést?
A papírszínház sajátossága és nagy erőssége, hogy a szövege mindenkor a mesélést hallgató közönséghez alkalmazkodik, lehetőséget teremt bizonyos elemek kiemelésére vagy mások elhagyására. A szöveg mintha élőben újraíródna a közönség által. A képek által a figyelmet sokkal inkább lehet fókuszálni és azok szabják meg a szöveg dramaturgiáját is.
Hány éves kortól ajánlaná a Barna hajnalt olvasásra, felolvasásra?
A papírszínháznak köszönhetően már egy nyolcéves gyerek is könnyen megérti, hogy mi az az igazságtalanság (amikor például betiltják a kedvenc állatom tartását, vagy amikor nem olvashatom a kedvenc könyvem), és hogy ilyenkor miért kell nemet mondani, ellenállni.
A Barna hajnal a közöny és a kis kompromisszumok veszélyeire figyelmeztet
Tizenkilenc éve jelent meg Franciaországban Franck Pavloff Barna hajnal című novellája. Apropóját az adta, hogy az 1998-as francia önkormányzati választások második fordulójában a jobboldal képviselői koalíciót kötöttek a szélsőjobboldal jelöltjeivel. A francia társadalmat sokkolta, hogy 2002. április 21-én az elnökválasztás második fordulójába bejutott Jean-Marie Le Pen, a francia szélsőjobb vezetője.
Miért fontos beszélgetnünk erről már a kisebbekkel is?
Mert ezeket a nagyon fontos eszméket már meglepően korán és egyszerű módon megismertethetjük velük: hogyan tartsák tiszteletben mások különbözőségét, hogyan ne fogadjanak el kritikátlanul bármit, hogyan tegyenek fel megfelelő kérdéseket.
Mit tehet az ember személyes szinten a totalitárius diktatúra kialakulása ellen?
A Barna hajnal nem ad konkrét recepteket, csupán egy szöveg, amelyik nem kíván didaktikus módon moralizálni, pusztán kérdéseket vet fel az olvasóknak. Felelősségvállalás elé állítja őket, kortól, nemtől, szociális hovatartozástól függetlenül. A választ pedig mindenkinek magának kell megfogalmaznia a kérdésekre. Ne féljünk az egyre összetettebbnek tűnő világunk láttán, pont ez a sokszínűség az, ami kiutat jelenthet a totalitárius rendszerek uniformizálási szándéka elől. Harcoljunk az egyeduralom, az egyen szín, az uniformizált gondolkodás ellen.
Számított arra, hogy nemzetközi szinten is ekkora visszhangja lesz a novellának?
Természetesen elsőre egyetlen kiadó sem akarta közölni a szöveget. Végül egy kis, független szépirodalmi kiadó vállalta, hogy pár ezer példányt nyom belőle. „Erős szöveg, akár egy vers – mondták –, és a szavaknak súlyuk van, a te szavaidnak ráadásul sürgető aktualitásuk is!” Franciaországban mára 2 millió példány fogyott a könyvből. A szöveget adaptálták rajzfilmre, számos színházi előadás született belőle, megzenésítették. Eddig 25 nyelven jelent meg. Magyarországon pedig a világon elsőként papírszínház formában jelenik meg. Kívánom, hogy a szöveg itt is meghallgatásra találjon.
Az interjúért köszönet a Csimota Kiadónak!
